15. fejezet ~

Másnap reggel vidáman ébredtem fel. Bátyám odalent kész reggelivel várt, amit csendben fogyasztottunk el. Egy gyors zuhany után belebújtam tegnapi cuccaimba.
- Szia Harry! Majd jövök. - köszöntem el tőle, miközben cipőmet küszködtem fel a lábamra.
- Mikor? - támasztotta meg magát az ajtó félfánál.
- Két nap múlva már itthon vagyok. - magamra vettem még dzsekimet is.
- Szóval akkor most elmész? - nézett rám összevont szemöldökkel.
- Igen. De egész eddig erről beszéltünk! - világosítottam fel.
Csak bámult. A szemével már meggyőzött, hogy maradjak vele. Itt. Mellette. Kettesben. De még jó, hogy tudom használni az agyam. Bár nem tudom még meddig játszhatom a kettős szerepet. Közelebb lépett és feladta a küzdelmet. Hajamat fülem mögé tűrte. Homlokát az enyémhez nyomta.
- Csak. Kérlek vigyázz magadra! - suttogta.
Zöld szemeivel egyenesen belém nézett. A csontomig hatoltak a smaragdzöld szemek.
Ajkával megérintette arcomat és lágy puszival hintette be. Orromat megcsiklandozta göndör fürtje és megcsapott finom férfias illata. Már lépett volna hátra, mikor utána nyúltam és magamhoz húztam. Erősen magamhoz öleltem, hallottam heves szívdobogását. Hajamba puszilt.
- Szeretlek Harry. - mosolyogtam fel rá.
- Én is téged. Na indulj, nem vár örökre az Ír gép. - paskolta meg hátamat.
Kinyitottam az ajtót és elindultam haza. Gyalog. 
Hazaérve előkaptam a bőröndömet és belevágtam pár holmit. Nem kell sok minden. Hiszen csak egy-két napra megyek. - gondoltam. Így nem vittem túlzásba a dolgot. Miután mindent úgy gondoltam el tettem, a konyhában készítettem egy kis nassolni valót. A puding teljesen ideális desszertnek.
Miközben sürögtem- forogtam, zenét hallgatva elmerültem a gondolataimban.
Te nem vagy normális Patrice Styles! A saját bátyádnak vagy ágyas partnere. Normális vagy? Miközben a tiéd a világ legédesebb szöszije! Gondolkozz el! - belső kis angyalkám szinte ordított velem.
De végül megegyeztem magammal, hogy én normális vagyok...valamennyire legalábbis biztos.
Amint elkészült a finomság még melegen elfogyasztottam.

A repülőtéren átestem az összes átvilágításon és mázlimra nem kobozták el semmimet. Magam után húztam a fekete teli csomagomat és felsétáltam a feljárón. Kényelmesen elfoglaltam a helyemet, majd bedugtam a fülhallgatómat és lazítani próbáltam. Mindig is féltem a repülő utakon. Megszorítottam a székem karfáját és lehunytam a szememet, végül amikor már úgy éreztem minden rendben van, kinyitottam és a csodálatos tájat néztem az ablakból. Mindig is imádtam nézni a szinte vattacukros felhőket, a gyönyörű kékes égen.
Pillanatokkal később mellettem megjelent egy srác.
- Szia. Leülhetek? - kérdezte meg suttogva.
- Öhm. Persze. - kaptam le a helyet elfoglaló táskámat és kihúztam a zenét a fülemből.
- Láttalak téged pár újságban. Te vagy annak a göndör énekesnek a húga, igaz? - kérdezte, miközben helyet foglalt.
- Igen. Én. - válaszoltam röviden és tömören.
Az út további részében kellemesen mesélt a gyerekkoráról, hisz mint kiderült Niall és Josh (a srác) régen iskolatársak voltak.
Hamar elrepült az idő. Szó szerint.
Írországban még sosem jártam, de elég jó időt fedeztem fel, így levettem a pulóveremet. Nem kellett sokat gyalogolnom, hogy meg lássam barátomat, aki összevont karokkal figyelt mikor is tűnök fel valahol. Mosolyogva léptem elő a feljáró mögül, mire az Ő vonásain is mosoly húzódott végig.
Lépteimet gyorsabbra kapcsoltam és mikor elé értem, csókot leheltem ajkára.
 - Nagyon hiányoztál! - ölelt át, majd elfogta a bőröndömet és Ő húzta tovább.
Gyalog mentünk lakásukig, útközben pedig megmutatta a helyeket ahol kiskorában játszott. Volt itt piros játszótér, meg kék, amit nem értettem de azt mondta Niall, hogy csak az írek értik, így nem is törtem rajta sokáig a buksimat.
Amikor az ajtóhoz értünk elfogott az aggodalom, amit Niall is észrevett.
- Mi a baj kicsim? - kérdezte ledobva a csomagomat a földre. Gyengéden karolt át derekamnál én pedig vörös fejjel bámulta lábainkat.
- Mi van ha nem tetszem majd anyukádnak? - kérdezte suttogva.
Nevetés hagyta el száját, majd kezével kékes szeméhez emelte fejemet.
- Anyukám már most imád téged! - suttogta és már épp megcsókolt volna, ha nem nyitja ki bátyja, Greg az ajtót és kiabál oda nekünk.
 - Öcsi...ne az utcán! - nevetett. A nevetése ugyanúgy csengett mint Niall-é, de mivel Ő már 20-as éveiben jár és felesége is van, szóval sokkal érettebb és férfiasabb volt.
Pirulva kaptam fel inkább most én a csomagomat, barátom egy fintort vágott oda bátyjához, aki kezét nyújtotta felém.
- Greg Horan! - vigyorgott rám.
- Patrice Styles...de már egyszer találkoztunk.
- Jajj..várjál te vagy a kislány! A csajszi az x-faktoros időkből? Ott ültél mellettem igaz? A bátyádat nézted! Igen. Te vagy az! Hát. Felnőttél. - hadarta.
Csak bólogattam. Belépve a házba igazán otthonosnak találtam. Narancssárga falak díszítették a folyosót és hatalmas volt a tér. Egy pillanatra megálltam, hogy körbe nézzek de Niall bólintott, hogy menjek.
- Patrice! Örülök, hogy újra látlak. Milyen gyönyörű lettél, bár már anno is elkápráztató volt a mosolyod! - dobta le a kéztörlőt kezéből Maura és felém sétált.
- Köszönöm szépen.
Nem kicsit voltam megilletődve. A kis szöszi fiúcska megfogta a kezemet, ami megnyugtatott egy kicsit.
- Anya..szólj ha kész a vacsi. Addig felmegyünk és megmutatom a lakást. - mosolygott rá anyukájára.

Megmutatta az egész lakást, de még mindig eltévednék. Szobájába érve megláttam a kis kori képeit, amik a polcon sorakoztak. Az első képen körülbelül 5 éves lehetett barna haja volt, és már akkor is csodálatos mosollyal rendelkezett. Aztán egy későbbi kép következett ezen már szőke haj viselet volt, kezében a már megszokott gitárjával pózolt. Megmosolyogtam a képeket.
- Aranyos vagy ezen. - mutattam rá a barna frizurás képre.
- Most már nem is vagyok aranyos? - kérdezte lebiggyesztett ajkakkal, miközben az ágyra huppant.
Mellé ültem én is.
- Dehogynem. Csak most sokkal, hogy is mondjam...férfiasabb lettél! - felkacagtam ő pedig az ágyra döntött és csikizni kezdett.
- Hagyd abba! Utálom, ha csikálnak! - csapkodtam nevetve.
Végül én nyertem és abbahagyta. Rajtam csücsült, majd ahogy lehajolt megcsókolt. Hosszú csók párbajt tartottunk, amikor bekopogtak.
- Kész a vacsi öcskös! - nyitott be Greg. - Oh...ne haragudjatok, hogy megzavartalak benneteket.
- Greg! Te még mindig gyerekes vagy, ha nekem barátnőm van. - kelt fel rólam barátom.
- Nem! Én csak így fejezem ki az örömömet, hogy végre van melletted valaki. - kacsintott rá Niall-re.

A vacsora elképesztő volt. Nagyon ízlett.
A sok utazás miatt hamar elfáradtam. Niall ágya nem  volt túl nagy, de nem is kellett több, így sokkal jobban össze tudtunk bújni.




A részt Nilla-nak, egyik olvasómnak és barátnőmnek ajánlom figyelmébe..mert nagyon hisztis volt már :D <3
A következő rész 5 megjegyzés, 2 feliratkozó után következik :)
Pez