7. fejezet~ (Menekülj egy másik szerelembe)

Drága olvasók...csak annyi, hogy imádlak titeket, amiért elleptétek az Ask.fm-emet, hogy mennyire tetszik és páran Facebook-on is rámírtak :) Ez a rész most nektek szól! ;)
Pez















- Most mesélj csak nekem barátosném, mi is ez a dolog veled és Hazzal? - nézett rám kíváncsi tekintettel barátnőm.
Nem is tudom mit mondjak neki. Azt csak nem mondhatom, hogy Hát képzeld szerelmes vagyok a bátyámba és tegnap este olyan jó, száraz szexben volt részem, mint még soha.
 - Igazából még én sem tudom. - könyököltem rá a pultra.
Nagyjából a valóságról beszéltem. Tényleg fogalmam sincs mi is ez Harold és köztem. De akármi is legyen, tudom, hogy nem normális dolog.
- Mi az, hogy nem tudod Drágaság? Amikor megjöttem éppen smároltatok a padlón. Szerintem ez abszolút nyilván való és abszolút megrendítő. Bár belegondolva sohasem voltatok CSAK testvérek! - forgatta meg a szemeit.
- Eddig sem? Én eddig csakis testvéri szemmel néztem rá, kivéve ebben a hónapban. - motyogtam.
- NEM Drága! Csak ebben a hónapban vallottad be saját magadnak, hogy neked Harry többet jelent, mint szimpla bátyus.
- De ez undorító...nem vagyunk normálisak igaz?
- Nem! De ha megnyugtat, egyszer se voltál még normális mióta megismertelek. - átölelt és ez egy kicsit megnyugtatott. Abba kéne hagyni ezt az egészet. Szeretem! Miatta élek! A lételemem. De akkor is...hiszen a testvéremről van szó!
- Mit csinálsz ma? - nézett rám csillogó szemekkel. Tuti valami vásárolgatós délutánra gondolt.
- Nem érek rá. - kacsintottam és rögtön faggatni kezdett.
- Mit csinálsz? - nézett rám értetlenül.
- Öhm..igazából randim van!
Zavaromba a nyakamat vakargattam, és lesütöttem a szememet a konyhapultra.
- Patrice Anne Styles...kivel van neked randevúd? - pattant fel nevetne.
- Niall-el! - mosolyodtam el.
Nem is tudom, valahogy Niall és én is közel állunk egymáshoz. Lehet, hogy köztem és Harold között csak puszta vonzalom van, hiszen én is régen voltam már pasi mellett és neki sem volt mostanában nője. Igen, ez a probléma...teljesen biztos vagyok benne. Találok magam mellé valakit, aki majd nem a testvérem lesz, hanem a szerelmem.
- Niall-el? A mi Nialler-ünkkel?
Arc kifejezésén ki ült az öröm.
- Igen..a mi szöszinkkel!
Arcomat pír öntötte el, a tükör felé fordulva bámultam. Ez a pirulás olyan más volt. Más mint amikor Harry miatt pirulok el, ez olyan igazi volt.

*Randi*

Végül a sétálgatást választottuk, emiatt kényelmesbe öltözködtem. Egyszerű kis topánt vettem fel a lábamra és egy vajszínű egybe részes szoknyát vettem fel. A parkban találkozunk, így beszéltük meg.
Fel-alá járkáltam, és be kell vallanom izgultam...nagyon! És akkor megpillantottam Őt. Barna nadrágot viselt, fehér sportcipővel és fehér pólóval. Ahány lépéssel közelebb jött hozzám, annyi ütemmel többet vert a szívem.
- Szia. - köszönt rám egy kissé kellemetlenül Niall.
- Szia. - mosolyogtam rá.
- Mit szólnál egy vattacukorhoz? Tudom nem valami felnőttes program, de persze..ha neked van más ötleted akkor.....!
Láttam rajta, hogy izgul Ő is nagyon.
- Tökéletes a vattacukor Mr. Horan. - nevettem fel és bele karoltam bal kezébe. Rám nézve a ragyogó kék szemeivel teljesen magával ragadott. Sok nevetés és beszélgetés után végre elértünk a vattacukros bácsihoz.
- Jó Napot kívánok..kérnék szépen egy epres és egy barackos vattacukrot. - mondta oda a szöszi, a cukrosbácsinak.
Percek alatt megkaptuk a finomságokat. Én is megkóstoltam az övét, és Ő is beleharapott az enyémbe.
- Le sétálhatnánk a partra? - kérdeztem egy oktávval lejjebb.
Csillogó szempárjával rám nézett, tökéletes mosolyát felém fordította. Lélegzet állító volt, más mint Harry-é. Ez elragadóbb volt.
Egy ideig kezeinket lógatva, röhögcsélve mászkáltunk, aztán egyszer csak keze végig simított a jobb kézfejemen, melegség töltött el, egyetlen érintéstől. A simogatás után kezét, az enyémbe temette és ujjai összekulcsolták az enyémeket. Elmosolyodtam.
A partra érve leültünk egy kis sziklácskára, lábunkat csapdosta a tenger, hajamat pedig fújta a szél.
- Vigyázz nekem, nehogy beessél! - próbált megóvni. Pedig ebben a pillanatban semmi veszélyről nem esett szó. De jól esett a figyelme.
A naplementét figyeltük, aztán egymásra néztünk, oldalas mosoly jelent meg fehér orcáján és az enyémen is megjelent egy kisebb vigyor. Előrébb hajoltunk mindketten és ajka érintette az enyémet. Romantikus volt. Ahogy nyelve az számba csúszott, belenevettem a csókunkba.
- Patrice..lennél a barátnőm? - lihegte Niall.
Átgondoltam és szeretem!
- Igen! - vágtam rá rögtön.
Kéz a kézben sétáltunk el a régi lakásba, ahol mindenki lakik. Belépve a nyakamba ugrott minden lakó.
- Húgi. Milyen régen láttalak! - kacsintott Harold, miközben neki volt dőlve az ajtófélfának.
- Délelőtt..hiszen az nem volt olyan régen. - mosolyodtam el.
- Na és miújság? - karolt át.
- Hát...bátyus, találtam magam mellé valakit aki teljesen tökéletes mellém.
- Niall? Te...te összejöttél Niall-el!? - tette fel a kérdést, keze lesiklott a vállamról.
- Igen..talán baj?
- Nem dehogyis..éppenséggel örülök neki, mert én is randiztam ma az egyik volt osztálytársunkkal Sonja-val.
Örültem sőt mi több meg könnyebültem, hogy neki is és nekem is van valakim.


Következő rész 5 megjegyzés, 2 feliratkozó :)

6. fejezet~

- Ez iszonyatosan furcsa volt...de kijelenthetem az eddigi legjobb voltál! - lihegte.
Jól estek a szavai, de a lelkifurdalás annyira mégsem esett annyira kellemesen. A saját testvérem juttatott a csúcsra.
- Nekem is jól esett. - gördültem rá mellkasára, ujjaival gerincemet simogatta ami mélységes álomba ringatott.


*Másnap reggel*


Felébredtem. Szememet még nem nyitottam ki, csak kezemet kinyújtva kerestem Harry-t. De nem találtam. Kinyitottam a szememet és hamva sem volt. Felültem.
- Harry? - kérdeztem, de választ nem kaptam.
Nagy csend töltötte be az egész lakást. Na de jó...azt tette velem amit minden csajjal elkövet. Megfektetett és ennyi, ennyit értem neki! Az érzéstől a hideg végig futott a bőrömön. Mégsem hagyhatott itt csak úgy, hiszen ha nem is nőként, de testvérként tekinthetne rám. Talán most már én is tudni fogom ki is az a Harry Styles, aki csak játszadozik a női szívekkel.
Hanyatt vágtam magamat újra a kanapén. Végig néztem magamon. Harry ujjainak nyoma megmaradt a derekamon. Pirosas foltban meredeztek, mind az öt. Könny szökött a szemembe, majd egy szál fehérneműben felkeltem és a konyhába akartam menni, ám ekkor kinyílt a bejárati ajtó és Harry jelent meg kezében két Starbucks-os kávéval.
- Szépségem! - fordult felém.
Ledobta magáról a dzsekijét és a cipőjét, majd egy kézzel felkapott és puszit nyomott az arcomra.
- Mi a baj? Könnyes a szemed...Te..Te sírtál? - rakott le, és derekamnál átkarolt.
- Én. Csak. Tudod azt hittem...- dadogtam össze-vissza.
Mégsem lépett le. Itt van. Visszajött. Ráadásul a kedvenc kávémmal.
- Mit hittél te kis butus? - szeme csillogott.
- Azt hittem lelépsz és itt hagysz miután...miután tegnap, megtörtént ami megtörtént.
Lesütöttem a szememet és a fekete zokniját néztem. Kissé zavarba is voltam, rajta ruha van én meg egy szál fehérneműben flangálok.
- Téged soha sem hagynálak itt! Se akkor ha...szóval ha a szerelmem vagy, se akkor ha már csak testvéremként leszel velem. SOHA. Mi örökké a legjobbak leszünk Styles-ék!!! Nem külön Harry Styles és Patrice Styles, hanem Styles-ék. Érted? Téged soha
- Az örökké nagy szó és a soha is. Komolyan gondolod őket vagy csak dobálózol velük? - kérdeztem, de most már szemem rátalált a zöld szempárjára. Fejét elfordította.
- Én nem dobálózok vele. Még sosem éreztem ilyet amit most. Érted? Én nem szerettem soha senkit. Csak ágyasnak voltak jók. Akikkel együtt voltam, nem nyújtottak nekem érzelmeket és én sem tápláltam irántuk túl sokat. Viszonlt a saját húgom iránt, ami egyébként elég aggasztó..olyanokat érzek, amik leírhatatlanak. Boldog vagyok. Nem akarok mást, csak melletted lenni. Ölelni. Csókolni. Hozzád érni. Nézni, ahogy alszol. Nem akarok mást, csak minden reggel korán felkelni kávéért menni neked. Felébreszteni a csókommal. Közösen főzőcskézni...és legszívesebben felvállalni az egészet ország, világ előtt. - mondta miközben hozzám bújt. Mellkasánál volt a fejem és hallgattam a szívverését. Csodálatos ritmusa volt, ugyanaz volt mint az enyémnek.
- Harry én azt hiszem.....- kezdtem bele, közben felnéztem rá és ingének a gallérjánál fogva, lábujjhegyre állva közelebb húztam magamhoz. - ...azt hiszem beléd szerettem. - mondtam alig hallhatóan. Ám Ő hallotta még így is. Arcán mosoly jelent meg. Orrát az enyémnek dörgölte. Ajka súrolta az enyémet és egy puszit nyomott rá.
- Imádlak. - ölelt meg. Hajamba temette az arcát. - De most kapj magadra egy köntöst és igyuk meg a kávét mert ki fog hűlni . - kacsintott.
Elszaladtam a fürdőszobába és lekaptam Zayn régi kék köntösét, belebújva még az illatát is éreztem. Megjelenve újra Harold mellett, bele szippantott a rajtam lévő anyagba.
- Mi ez a pasi szag?
- Hm. Ez Zayné volt. Tök finom illata van nem tudom mi a problémád vele! - mondtam viccelődve és kortyoltam a kávémból.
- Hogy mi a bajom vele? Semmi. - kacsintott. - Tudod mit, elkaplak.
Felém lépett kettőt. Kis korunkba is mindig fogócskáztunk, bár nem úgy mint most fogunk, ha jól átérzem.
Szaladni kezdtem és felnevettem. Harold kuncogását is hallottam, miközben lábának trappolását hallottam magam mögött.
- Úgyis elkaplak! - mondta úgy mint egy 7 éves kisfiú.
- Nem fogsz......- fordultam felé és háttal akartam tovább szaladni. Persze a rajtam lévő hatalmas köntös miatt, ami lent lóg, megbotlottam. Hanyatt vágódtam a puha szőnyegen, Hazza pedig a nagy futásban nem vette észre, hogy elestem és rám zuhant. Könyökén támasztotta meg magát mellettem. Szemembe nézett. Nagy mosolyra húzta ajkát, én pedig az enyémre haraptam. Jobb kezével végig simított a derekamon és számra tapasztotta tökéletes ajkát. Egymás fonódva, a földön fekve csókolóztunk.
- Itt meg mi a fene folyik? - hallottuk meg a hangot a kanapé mögül.
Eleanor állt ott. Kezében salátával és gyümölcsökkel. Fejünket felkaptuk és elszégyelltem magam.
- Ti? Te jó ég. Oh te jó ég. Te smároltál a húgoddal....és te Patrice a bátyáddal. - lihegte a szavakat.
Felkeltem és mellé léptem.
- El....te ezt nem értheted.
- Oh de én ezt nagyon is értem! Azt érzitek egymás iránt, mint én Louis iránt. Ez nagyon.......furcsa. - nézett rám. Biztatóan ugyan mosolygott, de láttam rajta cseppet sem találja normálisnak a dolgot.
- Egyetlenem...khm..nekem most mennem kell. Koncert próbánk lesz. - lépett mellém Hazz. Homlokomra egy puszit nyomott és a fotel támlájáról felkapta a dzsekit, majd a cipőjéhez gyalogolt.
- Eleanor. Menj a konyhába mindjárt jövök. - mosolya megváltozott, sokkal őszintébben mutatott, mint az előbb és megindult az általam megadott helyre.
Kimentem Haroldhoz.
- Mikor láthatlak? - kérdeztem halkan, és néztem ahogy lehajol a cipőjéért.
- Ma este visszajöhetek. - nézett fel rám, csillogó szemekkel.
- Rendben akkor most...öhm...szia. - motyogtam.
Felkelt és mintha teljesen természetes lenne csókkal köszöntünk el egymástól. Én belé szerettem de, hiszen ez őrültség.
Csatlakoztam El-hez.
- Most mesélj csak nekem barátosném, mi is ez a dolog veled és Hazzal? - nézett rám kíváncsi tekintettel barátnőm.



Következő rész 5 megjegyzés, 2 feliratkozó. :)
Pussz.

5. fejezet ~

Megígértem, hogy hozom az új részt ma este, ha összejön az 5 megjegyzés, ami nagy meglepetésemre össze is jött. Imádlak benneteket! Annyira jól esik, hogy tetszik amit írok és vissza is jeleztek, hogy tetszik. Nagy Harry-s cuppanós puszit küldök minden Édes, Perverz olvasómnak. Ha bármi kérdésetek támadna felém, tegyétek fel bátran : https://www.facebook.com/thekispe?fref=ts itt...vagy: http://ask.fm/fulopppetra itt ;) és kövessetek instagrammon :P http://instagram.com/petrafulopp#
Tartsatok velem továbbra is lesznek még meglepetések..;)
Pez




- Na végre már azt hittük sose nyitjátok ki! Úristen úgy nézel ki, mint aki frissen van baszva. Mit csináltok? - nevetett fel Zayn és Niall.
- Párna csatáztunk! -mondtam lihegve és felhevülten.
- Olyan Styles féle párnacsata? - fordított felém a fejét Niall, miközben levette a kabátját.
Éreztem, hogy kicsit elpirulok, de próbáltam leplezni egy nevetéssel. A két srác szemforgatva lépett be a nappaliba, Harold a kanapén ült, fejét a kezén támaszkodva.
Amint én is beléptem észrevettem, hogy a párnál szanaszét fetrengenek a földön és a fekete ágytakaró sincs már a helyén. Mosolyra húzódott a szám.
- Hello Göndör. - ölelték át egymással Zayn-ék.
- Sziasztok srácok! - erőltetett egy mosolyt a srácok felé, majd felém lépett. - Akkor mi is lesz azzal a teával? - súgott a fülembe. Hirtelen, annyi minden eszembe jutott. Az a perverz mosoly ami a szája sarkán ült csábító volt, mégis egy kissé ijesztő. Pontosan tudtam, hogy nem a teára céloz, hanem amit nem fejeztünk be.
- Szerintem elintézzük később! - kacsintottam. - De most igyunk teát.
Kisétáltunk és mesélni kezdték milyen volt az interjú eleje.
- Hallod az a nő annyira nyomult rád Hazza, hogy azt sem tudtam, hogy a kezét kéne letépni a lábadról vagy a szemét kinyomni a sok kacsintás miatt. - motyogta Zayn és nagyot kortyolt a teába, majd a szájához kapott.
- Még forró! - mosolyodtam el és fújni kezdtem az enyémet.
Figyeltem a mozdulatot, ahogy Harry felemeli a fehér bögrét, csücsörít szájával és lassan fújni kezdi, majd ajkával lágyan érinti a bögre szélét és kortyol. Ádámcsutkája megmozdul, ahogy nyel, aztán kezével tökéletes szájához nyúl és megtörli még teás ajkát. Én szívesen lenyalnám róla a maradékot. - gondoltam magamba és el is vigyorodtam.
- Na és Patrice hogy tetszik a kecó? - fordult felém Zayn.
- Hát ... nagyon tetszik. Bár említhetted volna, hogy kifejezetten pasi lakás. - mutattam a fekete bútorokra.
- Oh. Hát nem tudom, mennyire volt egyértelmű számodra a legénylakás kifejezés. - röhögött fel.
Egyébként annyira nem vészes, sőt nekem teljesen megfelelő.
- Mit csinálsz itt egyedül? De most komolyan nem unod el az agyad két hete? - karolt át Niall.
- Nem sokat vagyok itthon mostanság, inkább csak este és akkor filmet nézek. - böktem ki.
Azt, hiszem még nem említettem meg nekik, hogy sikerült egy állást találnom magamnak.
- Merre vagy egész nap akkor? - bámult meg a szöszi.
- Előfordulhat, hogy találtam magamnak egy munkát. Egy pofás cégnél. - sütöttem le a tekintetem.
Harold ezerszer elmondta, hogy ne merjek munkát keresni, mert majd minden rendben lesz velünk és akármi kell szóljak csak. De én a saját lábamon akarok megélni, nem a bátyám.....vagyis...szóval Harry hátán.
- Milyen munka? - villantotta meg gödröcskéit Harold.
Kicsit féltem, mikor erre rákérdezett. Csoda, hogy még Eleanor nem említette meg neki, különben széttépne most és nem perverz értelemben.
- Hát. Az Elite Model-nél dolgozok, ott ahol El is modellkedik. - mondtam és megkevertem a teámat.
- Modellnek? - makogott Harry.
- Nem takarítónak Harold...még szép, hogy modellnek. - néztem rá.
Láttam, rajta hogy ideges, de csak visszanyelte a kitöréseit.
- Sok sikert Tündérke. - ölelt át Niall.
- Köszönöm. - nyomtam egy puszit fehér arcára, ami másodpercek alatt rózsaszínes árnyalatot vett át.
- Szóval...lenne egy kérdésem Patrice...eljönnél velem kávézni holnap? Vagy sétálni? - Niall.
Nem nézett a szemembe, csak egyik lábáról a másikra lépkedett.
- Szívesen elmegyek. Mikor gondoltad? Tudod én is dolgozok és egyeztetni kell az időpontot. - mondtam poénkodva, felvágósan.
- Nem is tudom....- kezdett bele.
- Ja ráérek.
Mikor ez lejátszódott mindannyian nevetni kezdtünk.
- Mi megyünk is! Csak megakartam nézni tönkretetted-e rózsaszín masnikkal a kan lakásomat. - veregetett vállon Zayn, majd kikísértem őket, és távoztak is a szöszivel.
Visszalépdeltem a konyhába, ahol Harry velem szembe megállt. Egy hajszál sem fért volna el közöttünk.
- Szóval hadd soroljam fel a problémáimat amiért, megfoglak büntetni...először is egy szóval sem említetted, hogy ez Zayn lakása volt. - nyomott egy csókot a nyakamra, pontosan a lila foltra. - Másodszor, modellnek álltál a megkérdezésem nélkül. - csókjával lejjebb haladt és felhajtotta a pólómat, majd derekamat csókolta meg és letérdelt. - Harmadszor pedig randid lesz Niall-el, miközben itt vagyok neked ÉN. - motyogta és kigombolta a nadrágomat.
Harry aki ma nem a bátyám, itt térdel előttem, kigombolt nadrágom előtt és úr isten. Ajka megérinti a szeméremdombomat a fehérneműmön keresztül.
Itt nem állhatunk meg, nekem ennél több kell. Belekapaszkodtam a pólójába és felrángattam, csókjáért esedeztem, de elhajolt. Tényleg kínozni akar. Én ebbe belefogok halni. De én is tudok, olyan mocsok lenni mint Ő. Ha most Ő nem szeretne hozzám érni, kínzásképpen hát akkor majd én is megkínzom egy kicsit. Kulcs csontjához hajoltam és megcsókoltam, azt. Mellkasa megremegett, de itt még nincsen vége a műveletemnek. Hátához nyúltam és pólójába csúsztattam a kezemet, végig simogattam a hátát, közben számmal a nyakára tértem. Kezemet lejjebb vezettem és megmarkoltam a tökéletesen formás fenekét. Keze végül megérintett engem és a fenekemre helyezte, majd combomnál megemelve leterített újra a kanapéra. 
- Ma már másodszorra vagyunk itt, vársz még vendégeket? - lihegett a fülembe, majd megharapta.
Testem összerezzent, majd ellágyult.
- Senkit! Nem akarok beengedni senkit! - motyogtam és még közelebb húztam magamhoz.
Ajka vadul tépte az enyémet és nem akartam megszakítani ezt a csatát, de a pólójától eszeveszettül megakartam szabadítani. Babrálni kezdtem az aljával, mire újra felült rajtam. Ágyéka nekem feszült és önkívületlenül is felnyögtem. A ruhadarabja csak úgy repült a szoba másik sarkába, majd rólam letépte az én fölsőmet is és az is a sajátja mellett landolt. Újra visszatért hozzám és hajamba markolt, nyakamat csókolgatta és egyre lejjebb haladt, a nadrágom szélénél megállt és felnézett rám, kacsintott, majd lehúzta a farmert. Zavarban voltam, nem is kicsit, de a hülye zavaromnál sokkal jobban akartam Őt. Csókunk közben, magunk közé préseltem a kezemet és a nadrágja gombjával vacakoltam. Nem mozdult. Kezem remegett.
Felállt mellém..mármint a lábára és letolta magáról a nadrágot. Egy pillanatra elfordultam, mert nem bírtam nem az alsónadrágjára, vagy is inkább nem bírtam nem arra koncentrálni amit az alsónaci rejt.
- Nem ezt akartad? - kérdezett rá zavarban Harold és már éppen kezdte újra visszahúzni a farmert.
- Ne merd visszahúzni! - motyogtam gyorsan és magamra rántottam.
Vadul csókolóztunk és újra éreztem a dudort. A dudort ami miattam volt a boxerében. Nem volt rajtunk semmi más, csak fehérneműink.
Ahogy nekem simította kemény férfiasságát, hátrahajtott fejjel nyögtem fel. Az alkalmat kihasználva nyakamat csókolta végig újra és újra, ahogy magát hozzám dörzsölte élvezetes volt. Még szebb volt nézni közben, ahogy Őt is verejtékek százai lepik el, ahogy ajkát nyögések hagyják el. Szépen lassan a nyögések egyre gyakrabban hagyták el szánkat. Belepték az egész nappalit. Percekkel később Harold nadrágját ellepte az élvezete, ami számomra is megadta a csillagos eget. Egyszerre élveztünk el.
- Ez iszonyatosan furcsa volt...de kijelenthetem az eddigi legjobb voltál! - lihegte.
Jól estek a szavai, de a lelkifurdalás annyira mégsem esett annyira kellemesen. A saját testvérem juttatott a csúcsra.
- Nekem is jól esett. - gördültem rá mellkasára, ujjaival gerincemet simogatta ami mélységes álomba ringatott.

4. fejezet~

-  Szeretlek és azt hiszem én vagyok az aki halálosan szerelmes beléd és nem csak úgy, mint a testvére. - mondta zavartan. Én is zavarba jöttem és el is pirultam.
- És Harry szerinted Harry elég jó hozzám? - kérdeztem nevetve.
- Szerintem Ő melléd a tökéletes. - adta a hülyét és újra megcsókolt, aztán az ajtó kitárult és gyorsan felkaptuk a fejünket. Louis zavarodott tekintetébe botlottunk bele.
Ez nem lehet igaz. Látta.
- Ti meg mi a faszt csináltok itt? - tört ki Lou, és becsapta maga mögött az ajtót.
- Beszélgettünk! - mondtuk egyszerre, majd egymásra nézve felnevettünk.
Mindig ez volt. Mindent egyszerre mondtuk, vagy teljesen véletlenül egyszerre mozdultunk meg.
- Beszélgetni nem egymás szájába szokás! Ti smároltatok. Te jó isten Harry te normális vagy? Komolyan a saját húgod az új prédád?! Inkább keress magad mellé pár kurvát de könyörgöm, Patrice a testvéred.
Harry nagyokat lihegett és feldolgozta amiket hallott. Rám nézett én pedig elnéztem és arrébb ültem mellőle. Ki akartam menni a szobából, de Louis magához húzott.
- Legalább neked lehetne több eszed Manó, ha már a bátyádnak nincsen! - suttogta oda nekem.
Szemem megtelt könnyel. Tudom, hogy amit érzek nem normális dolog, hogy ez undorító, de akkor is....SZERETEM és ezen nem tudok változtatni....vagy talán mégis. De az nem csak nekem fog fájni, hanem neki is. Az ötlet villámcsapásként sújtott belém és tudtam most rögtön végre kell hajtanom, nem várhatok addig amíg még jobban eldurvulnak köztünk a dolgok.
- Louis én gondolkozok! Nem kell aggódni. Költözök.
Hangom elcsuklott. Sosem éltem még egyedül. Mindig Harry-vel, vagy anyáékkal ugye. De egyedül még soha.
- Nem teheted. Nem mehetsz el. Nem hagyhatsz itt engem, minket! - ordított fel Harold.
Bőgni kezdett, tenyerébe temette az arcát és csak sírt. Louis egy nyugtató mosolyt intett felé és elmagyarázta neki, hogy így lesz a legjobb.
Eljött a vacsora ideje. Mindenki lement és nagyon nagy csend volt ennyire még talán soha sem volt csend.
- Patrice most vacsorázik velünk utoljára. - motyogta Lou, amikor leült Eleanor mellé.
Mindenki kérdőn nézett rám. Senki sem értette mi van. Csak Louis, Niall, Harry és én.
- Mégis hova akarsz menni? - Harry hangja higgadt volt, nyugodt, megértő mégis fájdalommal teli.
- Az egyik barátnőmhöz. - muszáj volt improvizálnom. Különben nem enged el. Szóval igazság szerint fogalmam sincs hova is tudnék menni.
Vacsora után a szobámba zárkóztam és minden vackot a bőröndbe dobtam. Köztük a nyakláncomat is, amit még Harry-től kaptam. Legalább ez maradjon velem, belőle.
- Bejöhetek? - lépett be Zayn.
Én és Zayn mindig jóban voltunk. Talán Őt nevezném bátyámnak és Haroldot a....barátomnak. Milyen jó is volna. Ölelni őt egész nap, hozzá bújni, érinteni testének akármelyik pontját, érezni az ajkait az enyémeken. Beletúrni a fürtjeibe, nézegetni a tetkóit és végig csókolni azokat. Maga lenne a mennyország. Ezeken a kis képkockákon könny szökött a szemembe.
- Harryról van szó igaz? - kérdezte halkan, miközben leültetett és kezét az enyémbe tette. Pont úgy ültem vele, mint Hazzal, mikor Louis benyitott.
Ennyire látni lehet? Ennyire kiismertek?
- Honnan veszed? - kérdeztem hüppögve. A könnyek csak jöttek és jöttek egymás után, nem álltak meg. Nem tartottam vissza őket.
- Láttam. Mindig is láttam, hogy ahogy egymáshoz értek nem éppen testvéri. Csak gondolj bele, ki az a húg aki megmarkolássza a bátyja fenekét? - nevetett fel, aztán elkomolyult, mikor látta én nem nevetek. - Szóval ti mindig is rajongtatok egymásért. Mindenki tudja aki lát titeket, még Paul is mondta, hogy lehetetlen nem észrevenni. De..tudod....Harry és Te szóval...tesók vagytok és nem hinném, hogy jó ötlet lenne ez az egész. - motyogta. - Hova akarsz költözni egyébként?
- Őszintén? Fogalmam sincs. - vállat rántottam.
Ijedten felnézett rám. Úgy nézett ki mint aki szellemet látott, erre még rákontrázott a kócos haja és a borostás feje is.
- Na akkor oda adom neked a legénylakásom kulcsát. Ne kérdezz semmit..igen van még egy házam, amit nem használok. Oda szoktam menekülni ha nyugit akarok. De most a te lakásod lehet. Csak lássalak mosolyogni!!! - fenyegetett meg.
- Akkor az enyém a ház, ha mosolygok? - kérdezte értetlenkedve.
Csak bólogatott. Jól van akkor egy szuper, fog villantós mosoly MOST!
- Ez inkább volt fintor mint mosoly de elfogadom. - nevetett fel és elment a kulcsért.
Felkaptam az egyetlen dolgot amit kint hagytam, a bőröndből. Egy fénykép.
Én és Niall van rajta és éppen nagyon röhögünk. Ettől a képtől mindig jó kedvre derülök.



*Két héttel később*

Már beköltöztem a házba. Említeni kellett volna Zaynnek, hogy mennyire pasis is ez a lakás, de mindegy.
Kék falak, fekete bútorok mindenhol. Hatalmas tv van a nappaliban, amin a legjobb a romantikus, sírós filmeket nézni.
Ebben a két hétben egyszer sem látogattam meg a fiúkat. El sem tudom mondani mennyire hiányzik Harry. Maga a tudat, hogy még a házban sincs, nem hogy a szobámba, elkeserített. Magamhoz akartam ölelni, csak ölelni! Semmi többet. Fel kell hívnom! Most vagy soha! Sokáig csörgött, mire végre felvette.
- Húgi????? - kérdezte félve.
Nem tudtam megszólalni egy ideig. Újra hallani azt a rekedtes hangot, amit hetekkel ezelőtt hallottam, olyan volt számomra, mint a drog. Hallani akartam, MÉG MÉG MÉG!
- Igen én vagyok. Nem ugrik át az én bátyusom egy teára? - kérdeztem mosolyogva.
Nem gondoltam semmi intim dologra, csak egy tea!
- Most? Hát most éppen interjút kell adnunk, de gyere ide és utána felmegyünk hozzád és teázunk. - hallani lehetett hangján, ahogy izgul amiatt a riport miatt.
- Rendben. Hova kell mennem?
- MTV
Leraktam és összekészülődtem. Felvettem egy melegítő nacit és egy pulcsit.
- A te bátyád a Nagy Harry Styles és te úgy nézel ki mint valami csöves! Ezt most azonnal vedd le! - kiáltott rám a belső istennőm. És teljesen igaza van. Így nem tehetem be a lábamat egy tv-hez sem.

Beültem az autómba, amit a héten vettem és elszáguldoztam a nagy épülethez. Aligha nem már megy az interjú, szóval nem kell sokat várnom. Besétáltam és a recepciós lány már rögtön felém is ugrott.
- Patrice Styles! Erre tessék. - lépett elém és követtem. Egy stúdióba vezetett, ahol a fiúk már a kanapén ültek és egy szőke hajú nő kérdezgette őket. A kamerás mellé léptem és onnan néztem tovább az interjú további részét.
- Niall és Harry ti vagytok egyedül szinglik a bandában! Van már valaki a láthatárotokon? - kérdezte a szőke.
Esküszöm ilyen nincs. Miért most értem ide? Miért nem késtem még öt percet és maradok le az egész kapcsolatosdiról?
- Nekem van egy lány aki tetszik! De még nem vittem el sehova. Majd lassan összeszedem magamat! - vigyorgott rá Niall a nőre. Harold közben végig engem nézett és rám mosolygott.
- Megtudhatjuk a lány nevét? - faggatta tovább a szöszi a szöszit.
- Nem! Majd úgyis kiderül.
- Na és te Harry? - kacsintott rá Mrs. Herner. (legalábbis a kamerás hapsi mellettem így hívta a nőt)
- Hát. Nekem.....szóval nekem...nincsen senkim. - mondta Hazz és a kezét bámulta. Éreztem, ahogy az adrenalinom az egekbe szökik. - De van egy húgom és Őt mindenkinél jobban szeretem. - tette hozzá.
Nem csoda, hogy senkinek sem tűnik fel, hogy nem testvérien szeret, hanem egy kicsit máshogy, hiszen minden riportba elmondja, hogy engem szeret a legjobban. Ez már olyan megszokott és én örülök neki, hogy Ő a bátyám.
Az interjúnak vége lett.
- Tündérke de régen láttunk! - kapott fel Niall és puszit nyomott az arcomra. Nagyon aranyos volt, ahogy kifejezte mennyire is hiányoztam neki.
- De megváltoztál! Na jó nem...csak olyan jó volt kimondani. - nevetett fel Zayn és Louis.
- Hiányoztál ám! Nem csinált nekem senki teát este....- bigyesztette le a száját Harry.
Csak nagyot nevettem és közben Niall-be kapaszkodtam.
- Bolond vagy! Tudsz te csinálni magadnak teát.....nem kellek neked ahhoz én. - nevettem még mindig.
- Ahhoz nem! - kacsintott rám.
Mi ketten tudtuk, hogy ez most csak bohóckodás...vagy mégsem?
- Akkor tea? - nézett rám kerekedett szemekkel.
- Na gyere te kis loboncos. - kócoltam össze a haját, majd elindultunk.
Mikor meglátta, hogy autóval jöttem ijedt arcot vágott.
- Ez a tiéd? - mutatott rá a MINI Paceman-re.
- Igen. - bólogattam és kinyitottam az ajtómat, hogy beszálljak.
- Te nem vezethetsz egyedül még a végén bajod esik. Nem élném túl, ha karamboloznál valakivel. - kitörésén nevetnem kellett, miközben Ő az övét kapcsolta be.
Elindultunk és a rádióból szóló muzsikát énekeltük, ami nagyon vicces volt. Szerintem az egész autópálya minket hallgatott, de kit érdekel.
Odaértünk a lakás elé és Harry még inkább megijedt a kívül kék házon. Amikor belépett és végig nézett, felém fordult, olyan értelmetlen tekintettel.
- Te egyedül laksz itt? Csak mert eléggé...hogy is mondjam...férfias. -bökte ki a mondat végét.
- Igen. Egyedül.
A konyhába a teát készítettem elő. Kinyitottam a felső szekrényt, de a polcon lévő bögrét sehogyan sem értem el. Nyújtózkodtam, nyújtózkodtam, még végül a hátamat egy mellkas érintette, fenekemet pedig egy ágyék rész. Fejem felett egy kéz magaslott és kezében két bögrével, a pultra tette.
Az az egyetlen érintés. Fejem tüzelt, kezeim remegtek és a levegőt szaporábban vettem mintha fulladoznék. Nem mertem megfordulni, Harold sem lépett arrébb. Valószínű Ő is kiélvezte, az érintkezésünket.
- Hazz. - nyögtem fel halkan.
Kezével átkarolta a derekamat, és még jobban magához szorított. Most már nem mondtam ellent, fejemet a mellkasának döntöttem, kezemet pedig a még mindig derekamon fekvő kezére fektettem. Apró köröket írtam le kézfejére, majd magához fordított.
- Csak most erre a délutánra felejtsük el, hogy testvérek vagyunk! - suttogta csukott szemmel.
Néztem, ahogy arca egyre piroslik, és zöld szemét könny fedi.
- Felejtsük. - suttogtam.
Felültetett a konyha pultra, lábam közé férkőzött és csókolni kezdett. Hátát simogattam a kezemmel, majd a hajába túrtam. Nekem Ő kell! Senki más! Csak Ő.  Egyre közelebb akartam tudni. Ajka a nyakamat érintette és egy halk nyögés hagyta el a számat. Bele is pirultam. Felemelt. Lábamat köré csavartam és a kanapéra fektetett. Fölöttem magasodott. Csókolni akartam. Abban a pillanatban, ahogy nem ért hozzám ürességet éreztem.
Amíg csak csókoltuk egymást, minden olyan természetesnek tűnt, ám amikor keze a pólóm alá nyúlt és simogatni kezdte a derekamat, heves lett minden. Ajkába haraptam Ő pedig számba nyögött.

*Harry szemszöge*

Nem érdekel, hogy a húgomról van szó. Nekem Ő kell! Ahogy ajkával az én ajkamat simogatta egyszerűen élvezetes volt, sőt több mint élvezetes. Pólója alá nyúltam és megsimogattam a derekát, mire Ő számra harapott. Egy önkívületlen nyögés hagyta el a számat. A kezét a pólóm aljához vezette és babrálni kezdte. Felültem rajta és megszabadítottam magam a fehér kedvenc pólómtól én is levettem róla a felsőjét, majd vissza feküdtem rá és ajkunk újra egymásénak esett. Körme gerincemen vándorolt végig, és ágyékomat Patrice-hez toltam. Mikor rá jöttem, hogy nadrágom egyre szűkösebb, megijedtem.

*Patrice szemszöge*

Meztelen mellkasa az enyémhez ért és akárhol hozzám ért, ott forrni kezdtem. Az egész testem lángokba borult. Körmömmel végig szántottam a gerincén és ekkor megéreztem Harold nadrágjában lévő dudort.
Ezt én hoztam ki belőle?
Csengetésre lettünk figyelmesek. Felkapta rólam a fejét és csak egymást bámultuk, hogy jól hallunk-e. Újabb csengetés.
- A francba. - nyögte ki Harry és felkelt rólam.
Lányos zavaromban nem tudtam, hogy azt nézzem nadrágján mekkora dudor található, vagy hogy karmolást hagytam a hátán. Magunkra kaptuk a pólóinkat és a tükörbe néztem. Nyakamat egy kis lila folt díszítette. Sálamat rádobtam és már nem is látszott. Kimentem ajtót nyitni.
- Na végre már azt hittük sose nyitjátok ki! Úristen úgy nézel ki, mint aki frissen van baszva. Mit csináltok? - nevetett fel Zayn és Niall.
- Párna csatáztunk! -mondtam lihegve és felhevülten.



Következő rész 5 megjegyzés, 2 feliratkozó.. Remélem tetszik ;)
Pez

3. fejezet ~

 Annyira örülök, hogy sokaknak ennyire tetszik amit írok :) nagyon köszönöm a sok megjegyzést, örülnék ha most is sokat kapnék! Csók: Pez


- Ez már nem volt testvéri szájra puszi.- mondta félve, csillogó szemekkel, izgatottan.
Csak bámultam rá. Fogalmam sincs mit teszünk, vagy mit tettünk. Egyet tudok. Ezeknek meg sem szabadott volna történnie. Testvérek vagyunk, nem pedig játszó pajtások. Ő is csak bámult rám. Szememből folytak a könnyek és Ő is el-el engedett pár cseppet.  A bennem lejátszódó érzéseket nem szabadna éreznem, ezt tudom nagyon jól.
- Ez....ez már nem. - suttogtam fázis késéssel.
A legijesztőbb dolog az egészben, hogy még mindig érezni akarom a száját az enyémen. A tény, hogy a kezeink még mindig egymásba fonódva voltak, nagyokat dobbantott a szívemen.


Reggeli után, amiből persze egy falatot sem ettem, elmentem sétálni. Gondolatok százai cikáztak a fejemben. Ez nem volt semmi más csak puszta kíváncsiság a bátyám iránt. Nem vagyok belé szerelmes. Nem szeretem ÚGY, Ő csak a testvérem. - nyugtattam meg magamat. Két óra folyamatos mászkálás után arra lettem figyelmes, hogy fogalmam sincs hol is vagyok valójában.
Körbe néztem, de nem volt ismerős a hely. Kicsit se. Ez valami getto negyed, vagy nem is tudom. Ijesztő arcok néztek rám. Legtöbben fekete ruhában voltak, cigarettával bámultak rám, mintha valami más lény lennék és nem ember.
- Hé Te...Nem te vagy annak a Harry Styles-nak a húga? - kérdezett rá az egyik vörös hajú lány, aki a falnak támasztotta magát.
Nem tudtam mi lesz jobb ha válaszolok vagy ha nem. De végül az elsőt választottam.
- De. Én.
Amint arra gondoltam, hogy igen az én testvérem és milyen büszke is vagyok rá, hogy azt mondhatom. IGEN Ő AZ ÉN BÁTYÁM, rögtön eszembe jutott az is, hogy testvéri szinten annyira nem vagyok büszke magunkra.
- Átadnád neki, hogy régen járt már erre fele és szívesen várjuk! - jött mellém egy fekete hajú magasabb srác.
Mi van? Harry. Az én Harrym? Vagyis....mindegy ne akadjunk fel ezen....Itt járt? Mi dolga volt neki, holmi suttyókkal? Nincsen bajom az ilyen életstílusú emberekkel, de azért nekik nem nagyon van jövőjük szerintem.
- Persze. - hadartam és már mentem is volna el, amikor a vörös csajszi elkapott.
- Nem maradsz? Dumálhatnál mi van mostanában Harolddal! - nézett rám, olyan Akármit Is Mondasz Úgyis Itt Maradsz fejjel.
Leült és karomnál fogva maga mellé ültetett. Kérdezősködni kezdtek, hogy miért nem jön mostanában Hazz, meg stb. De nem nagyon tudtam rá mit mondani, mert arról sem tudtam, hogy ezzel a bandával szokott lógni.
- Kérsz? - nyújtotta felém a cigis dobozát, Nick.
Mindannyian bemutatkoztak én pedig csak bólogattam.
- Nem köszönöm! - intettem le és felkeltem. - Most mennem kell. - fordultam meg.
- Gyere máskor is. - kacsintott rám a fekete hajú, magas, akit egyébként Brison-nak hívnak.
Csak bólintottam egyet, majd kezemet a bőrdzsekimbe dugva indultam valamerre. Már este hét óra van. Ennek nem lesz jó vége.

Mikor végre hazataláltam, mindenki a kanapén ült. Niall a lábával dobolt, Harry csak bámulta a szőnyeget, a többiek pedig halkan sutyorogtak.
Beléptem én is a nappaliba és mindenki rám nézett. Ki könnyes szemmel, ki nevetve, hogy végre itt vagyok.
- Hol jártál ilyen sokáig? - ölelt át Niall, könnyes arca áthűtötte amúgy is hideg vállamat.
- Sétáltam. - mondtam közömbös hangon.
- Ilyen sokáig? Csak a hülye sétál ennyit. - motyogta Harold.
- Akkor én nagyon nagy hülye vagyok. - válaszoltam, majd feltrappoltam a lépcsőn és magamra zártam a szoba ajtómat.
- Miért? Istenem mondd meg miért teszed, ezt. Ezt az egészet. Nekünk nem volna szabad szeretnünk egymást! Ez hülyeség, butaság és ráadásul undorító. - ordibáltam.
Miután ezek kicsúsztak a számon, oda raktam a kezemet. Reméltem, hogy senki sem hallotta meg. De tévedtem, halk kopogás.
- Ki az? - kérdeztem ki rideg, félő, remegő hangon.
- Az egyetlened. - szólalt meg kintről Hazza.
Nem úgy mondta, ezt ahogy szokta, nem volt benne semmi féle vicc. Csak is halk és fájó szó.
- Menj el!
Odaléptem az ajtómhoz, de nem nyitottam ki. Csak álltam az ajtó előtt, rátettem a kezemet. Éreztem, hogy Harry is ezt csinálja, mert hallottam az súrlódást az ajtón.
Nem bírtam tovább, felnyitottam az ajtót. Hirtelen jövő pillantása fájó volt de reménykedő. Ahogy az enyém is.
- Patrice én sajnálom. - lépett be és ránk csapta az ajtót. - Tudnod kell, hogy nagyon rossz dolog, amit csinálunk, tudom jól. Azt is tudnod kell, hogy nem tudom miért csináltam azt az első csókot. De be kell valljam élveztem, nagyon élveztem. Húgi én nem tudok másra gondolni csak arra, ahogy csókolóztunk. Ahogy éreztem az ajkadat az enyémen, ahogy fogtuk egymás kezét, ahogy.....- akarta tovább mondani, de rájöttem nem érdekel jelenleg semmi, csak az, hogy itt van mellettem. Pólójánál fogva, magamhoz rántottam és szájára tapadtam, eleinte nem értette mit csinálok, majd amikor felfogta visszacsókolt. Érezni azt, hogy a nyelve újra a számba tör és szája az enyémet simogatja,  nagyon jó érzéssel töltött el. Tudtam, hogy ezt nem szabad. Tudom, hogy vérfertőzés ez az egész. DE NEKEM Ő KELL!
-  Szeretlek és azt hiszem én vagyok az aki halálosan szerelmes beléd és nem csak úgy, mint a testvére. - mondta zavartan. Én is zavarba jöttem és el is pirultam.
- És Harry szerinted Harry elég jó hozzám? - kérdeztem nevetve.
- Szerintem Ő melléd a tökéletes. - adta a hülyét és újra megcsókolt, aztán az ajtó kitárult és.............


A következő részt, 5 megjegyzés és 3 feliratkozó után jön :)
Pez

2. fejezet~

*Harry szemszöge*
Korábban ébredtem, mint Patrice. Nyugodtan feküdt a vállamon, és lábai még mindig körülöleltek. Pontosan olyan volt, mint kislánykorában. Csak most, jóval nagyobb volt, tökéletes alakkal, formás fenékkel és csodálatos domborulattokkal. De miket is gondolok már megint. Hiszen Ő a saját húgom. Mondjuk nem is érzek többet iránta, mint testvéri szeretetet. De akkor is. Ez ijesztő. Már lassan fél órája bámultam, ahogy Patrice mellkasa fel-le járkál, ahogyan a levegőt veszi. Egyszer csak csodálatos zöldes-barna szemeire lettem figyelmes. Ahogy felnézett rám, haja megcsiklandozta a vállamat és mosolyra húztam a számat.

*Patrice szemszöge*
Kellemesen ébredtem. Jó volt tudni, hogy bátyám itt alszik mellettem. Csak olyan jó érzés volt. Felnéztem az arcára, ami engem fürkészett és egy mosoly szaladt a szájára.
-  Jó reggelt hugocska. - simította meg az arcomat.
Hatalmasat ásítottam, majd végig simítottam kidolgozott felsőtestén.
- Szép jó reggelt. - mondtam én is vigyorogva.
Harry most olyan más volt, mint két évvel ezelőtt. Azt hiszem az kicsi bátyusom felnőtt! Mondjuk valljuk be én sem vagyok már az a törékeny kis lányka aki voltam.
- Miért bámulsz? - csentintett fel szemem előtt Harold.
Bámultam...Szentséges Ég én bámultam.
- Nem bámultalak .- mondtam elég meggyőzően.
Nevetésétől felcsendült az egész szoba, majd kopogást hallottunk meg. Az ajtó kinyílt és Louis állt velünk szembe.
- Harry te mit keresel itt? - szegezte bátyám felé a kérdést a legjobb barátja.
- Itt aludtam. - mondta úgy, mintha teljesen természetes lenne, hogy 18 évesen egy ágyba alszik két testvér.
- Oh. Értem.
Láttam Lou-n, hogy zavarba jött...
- Akkor én most megyek is! - mosolygott ránk majd becsukta az ajtót.
Nem tudtam, mi futhatott át Tomlinson agyán, de biztos vagyok benne, hogy többet gondolt bele mint ami valójában történt.

*Louis szemszöge*

Szépen kisétáltam Patrice szobájából. Eléggé furcsa volt látni, ahogy Harry félmeztelen testén a saját húga fekszik. Belegondolva a dologba mindig is közel álltak egymáshoz, de még nem láttuk őket együtt aludni.
Lesétáltam a konyhába ahol a többiek javában falatozták a reggelijüket.
- Hé Lou! Harold és Patrice mikor csatlakoznak? - kérdezte Liam, aki éppen a hűtőbe matatott.
- Nem tudom. Lassan csak lejönnek. - vállat rántva válaszoltam.
- Tényleg hol vannak? - kérdezte hunyorogva Zayn, aki Perrie-t etette.
- Pat szobájába. Együtt aludtak! - szaladt ki számon.
Lehet jobb lett volna ha csendben maradok, ugyanis a konyha két másodpercen belül kiürült és mindenki a szoba felé szaladt. Jó, hát ilyet sem tapasztaltak még. Mondjuk én sem.

*Patrice szemszöge*

- Le kéne mennünk! Éhes vagyok! - motyogtam halkan, közben hajam végével szórakoztam és felültem az ágyon.
Hirtelen egy hatalmas párnát véltem felfedezni az arcomba. Párna csata? Korán reggel. Velem? Ez nem tudja mit vállal. Agyamban milliónyi trükk futott össze, hogyan is tudnám megkeseríteni Hazzát. Végül meg született a tökéletes terv.
Felé fordultam jobb kezemmel pedig elnyúltam egy másik párnáért és én is fejbe csaptam. Aztán, kicsit oldalba löktem és azonnal leesett az ágyról. Felnevettem. De amikor meghallottam, hogy felszisszen iszonyatosan megijedtem és mellé ugrottam az ágyról.
- Istenem. Jól vagy? - kérdeztem meg aggódva.
Csak fogta a fejét, amit bevert a komódomba.
- Patrice néha gondolkozz mielőtt cselekszel! - kiabált velem a belsőm.
- Minden rendben van. - mondta halkan és kezét a derekamra fektette, majd mellé gördített.
Arca közel volt az enyémhez. Vészesen közel. Éreztem a meleg leheletét az arcomon, a nyakamon és szinte átjárt az a melegség. Zöld szemét az enyémbe fúrta én pedig csak pislogtam és pislogtam, míg végül ajkait az enyémeken éreztem. Csókja égetett, majd eltoltam magamtól és felpattantam mellőle.
Arca meglepett volt akárcsak az enyém.
- Most menj ki! - szuszogtam.
Feltápászkodott. Mellkasa fel-le járt az izgalomtól, majd megfogta a fájó fejét.
- Sajnálom. Ne haragudj. - mondta mikor végre felállt és megállt egy helyben.
- Mondom menjél ki! - kiáltottam rá.
Átpattant az ágyamon és kiviharzott a szobából, hangos ajtó csapással jelezte már nincsen odabent.
Ez nem lehet igaz. A saját bátyámmal csókolóztam. Ez undorító. Nem rá haragszok, inkább magamra. Hiszen én élveztem, ezt a csókot.
Számat fogdostam, még mindig bizsergett és forrt Harry csókjától.
Ajtóm kitárult én pedig megfordultam. Szememet a könny mardosta, amit nem akartam kiengedni. Majd megláttam az egész lakást a szobámban.
- Harry komolyan itt aludt? - tették fel a kérdést szinte teljesen egyszerre.
Nagyot nyeltem. Könnyeimet visszatartottam és az érzéseimet egy kis székhez láncoltam, hogy ne most uralkodjanak felettem.
- Igen, mint régen!
Vagyis csak majdnem úgy mint régen. - mormogott a kis istennőm, aki éppen duzzogott, hogy miért nem hagytam, hogy a saját bátyám tovább csókoljon. Ez az együtt alvás annyira más volt. Nem tudom miért. De más volt.
- Most merre van Harold? - kíváncsian nézett rám Zayn, majd amikor a szobája felé bicentettem, szinte mindenki távozott. SZINTE. Ugyanis Niall bent maradt. Becsukta az ajtót és rám nézett, amolyan mindent tudok fejjel. Biztos vagyok benne, hogy semmit sem tud!
- Mi történt? - kérdezte halkan.
- Semmi különös. - hazudtam. Honnan veszi, hogy bármi is történt volna.
- Látom! Teljesen szét vagy zuhanva, az arcod tiszta nyúzott mint aki frissen van baszva. Nem úgy értem, hogy Hazzal lefeküdtetek! De valami történt. Láttam, ahogy beszélsz, amikor megkérdezték valóban itt aludt-e. Keserű volt a hangod. - mondta lassan és halkan. Ennyire látszott? Vajon a többiek is észre vették?
- Hahó. Patrice mukkanj már meg az Isten Szerelmére. - jött oda felém.
Leültetett az ágyra és csak bámultam magam elé. A könny amelyet eddig tartogattam, most lesiklott az arcomon. Niall letörölte, azt és nyugtatni kezdett.
- Nem lesz itt semmi baj! - motyogta miközben a fejemet a vállára fektette. Áztattam a szürke trikóját.
- A baj már megtörtént. - mormogtam, szinte csak leheltem a szavakat.
Rám nézett, gyönyörű kék szemei, most sajnálatot és segíteni akarást tükröztek.
- Mondd el! Hidd el, sokkal jobb lesz, ha megosztod valakivel.  - mosolygott rám.
Nem tudom, hogy biztató mosolya, kék szeme vagy a szőke kusza Most Keltem Fel haj, miatt de megeredt a nyelvem.
- Csókolóztam a saját bátyámmal. Érted? A bátyámmal. Undorító volt, mégis valahogy életem legjobb csókjának érzem. Lenyűgöző volt. Fájdalmas mégis szenvedélyes volt. - törtem ki. Felpattantam és össze-vissza hadonásztam. A szöszi keze elkapta az enyémet és megállította a mutogatásomat.
- Semmi baj. - mondta még mindig. - Nyugodj meg.
- Érted? Csókolóztam vele. A bátyámmal és édes volt, tüzes, forró mégis annyira szép! Annyira bámulatos. - motyogtam még mindig.
- Jól van. Ülj le és vegyél egy mély levegőt. - húzott oda maga mellé én pedig szabályosan huppantam. - Ez csak egy csók volt, igaz a saját testvéreddel. De ez akárkivel előfordulhat véletlenül is! Nem jelentett semmit. Vagy mégis? - nézett rám újra.
Jelentett volna valamit? Nem tudom. Nem tudok gondolkozni. De maga a tudat, hogy a saját bátyámra máshogy nézek, megrémisztett. Nem válaszoltam csak bámultam Niall-t.
Harry megjelent az ajtóban és a szösziről egyenesen rábámultam. Ő engem nézett egyenletesen, én pedig őt. Le sem kaptam róla a tekintetem.
- Patrice.! Még visszajövök, ha bármi is nyomja a lelkedet, elmondhatod. - köszönt el Niall és puszit nyomott a homlokomra.
Csak bámultam, ahogy Göndörke frusztráltan betipeg mellém. Nem ül le. Csak áll és bámuljuk egymást.
- Patrice én....- kezdett bele, de nem akartam, hogy befejezze, csak közbe szóltam.
- Felejtsük el...beverted a fejedet és nem tudtad, mit csinálsz! Csak egy testvéri szájra puszi volt. - ahogy ez elhagyta a számat, kirázott a hideg és ürességet éreztem legbelül. Fájt. Fájt, hogy azt a gyönyörű csókot testvéri szájra puszinak neveztem. Hiszen nem az volt. Szenvedélyesebb volt és tüzesebb, mint a többi csókom.
- Rendben. - sóhaja fájó volt, és lehuppant mellém. Kezét rácsúsztatta az enyémre, és újra erőt éreztem magamban. Megszorítottam hideg, mégis izzadt tenyerét és rám nézett. Most én voltam a hülye. Közelebb és közelebb hajoltam és ajkaink újra egymásra találnak. Már nem volt furcsa, sőt mi több teljesen természetesnek tűnt. Nyelve lassan utat tört és az én nyelvemet simogatta. Közben sírtam és az Ő arcán is lefolyt egyetlen könnycsepp. Ahogy a csatánknak vége lett, csak bámultuk egymást.
- Ez már nem volt testvéri szájra puszi.- mondta félve, csillogó szemekkel, izgatottan. 

1. fejezet~

A nevem Patrice Styles. Akárhányszor bemutatkozok felteszik a kérdést "Harry Styles húga?". Nos igen. A bátyám a One Direction egyik énekese, mondjuk úgy Ő az én három perccel gyorsabb bátyám, ugyanis kétpetéjű ikrek vagyunk. Nagyon szoros a köztünk lévő kapocs és még mindig együtt élek vele, a többi taggal a bandából és azoknak a barátnőikkel.


- Kész a vacsora! - kiáltott fel Danielle.
Felpattantam az ágyról és hatalmasat nyújtóztam, majd kisétáltam a szobámból.
- Verseny a konyháig? - állt meg előttem Harry.
Kis korunk óta játszunk futóversenyeset és persze mindig Ő nyer.
- Felőlem! - mondtam és csalás gyanánt rögtön futásnak eredtem. Ennyi előny igenis jár nekem! Szaladtam és csak szaladtam, miközben hangosan nevettem. De a jó kedvem azonnal elillant, ahogy Harold leelőzött. Megint.
- Styles-ék újra megőrültek! - hangzott fel a nevetés Zaynből.
- Háháhá! Megint nyertem! - cinkelt Harry.
- De csak mert mindig hagyom magam. - hazudtam és kis híján röhögő görcsben  törtem ki.
Leültünk az asztalhoz, és szokás szerint egyik oldalamon bátyám ült, míg másikon Eleanor. Mint, ahogy minden étkezés ez sem maradhatott el, egymás etetése, nevetgélés és teli szájjal beszélgetés nélkül. Miután már az utolsó falatokat is megettük, teli gyomorral vánszorogtunk el a tv-hez.
- Közös filmezés? - kérdezte Louis, miközben ölében El helyezkedett el.
- Benne vagyunk! - mondtuk szinte teljes szinkronban.
Persze, ha Harry választ filmet, akkor az tuti valami erotikus, szexuális dolgokkal feltöltött film lesz. Így, hát a Barátság Extrákkal című filmet kellett megnéznünk. Nem mintha ellenünk lett volna, sőt személy szerint nekem ez az egyik kedvenc filmem. Nem tudom megmondani miért, lehet hogy Justin Timberlake miatt, hiszen Ő a number 1 férfi a Top Listámon.
A filmet többnyire csendben néztük, kivéve a szerelmes párocskákat. Louis és Eleanor egymás szájába lógtak egész végig, ahogy Zayn és Perrie is és a Payzer páros is. Ilyenkor úgy éreztem magamat, mint valami tinédzser szeméthalmaz. Nekem nem volt senkim. Nem csak azért, mert én nem találtam, hanem mert az én drágalátos bátyám szerint egyik sem volt hozzám való és mindegyiket elüldözte mellőlem.
A romantikus résznél könny szökött a szemembe. Értem soha, egyik fiú sem fog külön Flashmob-ot rendezni, csak hogy elmondassa mennyire is szeret.
- Patrice te sírsz? - nézett fel Niall a filmről egyenesen rám.
- Mit? Nem dehogyis. - kezemmel gyorsan elsöpörtem a szememből kifolyó kis könnycseppeket és újra visszatértem a valóvilágba.
A film végén, nagyot sóhajtva keltem fel a kanapéról és elbattyogtam a szobámba.
Szokásos tini problémával küzdök..olyannal amivel mindenki meg küzd. Az az a tipikus Miért nincs mellettem valaki...szindrómával. Ez az a kérdés amit nap, mint nap felteszek magamnak és a végén az rá a válaszom, hogy nem baj van ki szeressen, itt vannak a barátaim és a bátyám. Az én egyetlen bátyám.
Halk kopogásra lettem figyelmes és felültem az ágyamon.
- Igen? - kérdeztem halk, rekedtes hangon.
- Az egyetlened. - hallottam meg Harold rekedtesebb hangját és felkeltem, hogy ajtót nyissak.
- Gyere be. - mondtam neki egy erőltetted vigyorral a képemen.
Se szó, se beszéd rögtön hanyatt vetette magát az ágyamon és rám nézett.
- Ki vele húgocska, mi nyomja a lelked?
Most komolyan? A saját tesómnak mondjam el, aki ráadásul fiúból van, hogy én szeretnék magam mellé valakit?
- Semmi! - vágtam rá.
Szeme elsötétült és felállt az ágyról. Egyenesen elém állt és hajammal szórakozott.
- El kell mondanod! Nekem el kell! - motyogta idegesen.
- Mellettem miért nincs senki? - kérdeztem halkan, remélve, hogy talán nem hallotta meg. De rosszul gondoltam, hallotta. Minden egyes szavamat.
- Én itt vagyok neked! - láttam meg gödröcskés mosolyát, amitől nekem is mosolyra szaladt a szám.
- Tudod, hogy nem úgy értem Harold! Hanem, hogy egy férfi aki máshogy szeret és nem testvérként, hanem halálosan szerelmes belém...szóval mellettem miért nincsen ilyen?
Láttam rajta, ahogy elgondolkozik, majd leültet az ágy szélére és elém guggol.
- Mert még nem talált rád az igazi. De majd jönni fog. - mondta.
Nem tudtam visszafogni magam.
- Eddig is jöttek páran és mindig elzavartad őket! Az összeset Harry. Egyik sem maradt meg mellettem maximum két hétig, tovább nem bírták mert szó szerint elüldözted őket. - nem akartam kiabálni vele, de mégis megtettem. Mi sohasem vitatkoztunk. Tényleg soha!
- Mert nem voltak elég jók hozzád.
- Nem is ismerted őket! Egyiket sem.
Nagy csend ült be a szobába. Ennyi? Vissza se vág? Ez nem vall Harry Styles-ra! Magamban nagyot nevettem ezen a gondolaton.
- Tudod mit, felejtsük el! - motyogtam és magamhoz öleltem. Nem tudtam rá haragudni. Egyszerűen rá nem lehetett. Ő olyan törékeny volt, és ami neki fájt az nekem is. Talán, ez az oka annak, hogy nem kiabáltunk még egymással soha. Magához szorított Ő is.
- Ne haragudj rám. - mondta és hangjából hallani lehetett, hogy a sírás határán áll.
- Soha! - mosolyodtam rá és nyugtatásul megsimogattam az arcát.
- Tudod mit csináltunk már régen? - pattant fel előttem izgatottan.
Fogalmam sincs mire gondol. Nagyon sok mindent nem csináltunk mióta egy fedél alatt élünk a többi fiúval, többek között nem alszunk együtt, nem mászunk fára, nem csikizzük egymást halálra és még sorolhatnám.
- Na mit? - kérdeztem. De most már én is kíváncsian vártam a válaszát.
- Emlékszel, utoljára akkor aludtunk együtt mikor az x-faktorba mentem és annak már bizony két éve. Pedig 16 évesek voltunk! - hadarta, majd el is tűnt.
Hát igen. 16 évesen is egy ágyba aludtunk, annak ellenére, hogy mindkettőnknek meg volt a saját szobája. Valahogy mindig olyan megnyugtató volt mellette aludni. De két éve nem volt erre alkalom.
Percek alatt megjelent a szobámba, alsónadrágba, párnával és egy plüss macival. Azzal a macival amit még tőlem kapott, mikor bejutott. Végig néztem a saját bátyámon. Kijelenthetem, hogy nagyon sokat változott ez alatt az idő alatt. Férfias lett. Nincsenek a vézna lábak, helyette izmos vádlik és combok vannak. A felsőteste is kidolgozott lett.
- Patrice minden oké? - kérdezte nevetve.
- Öhm. Igen. Te komolyan plüssel alszol? - tettem fel  mihamarabb a kérdést.
- Ez nem csak egy plüss. Ez Patrice a macim! - motyogta mint valami két éves kis fiú.
Rólam nevezte el a maciját. Hangosan felnevettem, mire Ő is nevetni kezdett.
- Te nem öltözöl át? - nézett rám. Én persze még mindig farmerbe és pólóba csücsültem az ágyam szélén.
- Ja de! - nevettem fel és a szekrényemhez sétáltam. Elővettem az egyik topomat és a rövid nadrágomat. Ledobáltam magamról a ruháimat és átvettem az előbb felsorolt pizsamának használatos hacukát.


*Harry szemszöge*

- Ja de! - csendült fel a nevetése és felpattant az ágyról. A szekrényből göncöket vett elő. Én pedig helyet foglaltam az ágyon. Néztem, ahogy átöltözik. Levette magáról a pólóját és a melltartóját is. Háta csodálatos ívben feszült ahogy magára vette a fekete topot. Letolta a nadrágját és a fehérneműjét. Feneke feszes volt és hirtelen el kellett kapjam a tekintetemet.
- Harry te megbámultad a saját húgodat! - szólalt meg bennem a belső istenem.
Patrice megfordult és átdobta a haját a vállán. A szennyesét a kosárba hajította, majd leült mellém.
Megfogtam a vállát és játékosan a hátára löktem. Olyanok voltunk, mint amikor kicsik voltunk. Mindig is imádtam játszani az én kis három perces húgommal.  Mellé térdeltem és megcsikáltam a derekánál. Ő pedig összehúzta magát és nevetni kezdett.
- Hagyd abba! - szólt rám és a kis kezével próbálta letolni a hatalmas tenyeremet.
- Nem fogom! - kiáltottam oda neki és még erőteljesebben megcsikiztem.
- Harry Styles könyörgök hagyd abba.......nem kapok már levegőt. - motyogta még mindig röhögve.
Végül is abba hagytam.
- Beszélgessünk! - ült fel velem szembe.
Ez egy elég hülye kijelentés volt. Mindig beszélgetünk!
- Hallgatlak. - mosolyogtam rá de amint feltette a kérdését, cseppet sem volt kedvem mosolyogni.
- Hogy állsz a csajokkal Don Juan? - tette fel a mindent elrontó kérdést, mégis nevetve válaszoltam. Nem akartam, hogy észrevegye, hogy jelenleg egy női lény sem mozgat meg.
- Sehogy hercegnő.


*Patrice szemszöge*

- Sehogy hercegnő. - mondta Harry egy kamu mosollyal az arcán.
Vajon tudja, hogy látom rajta, hogy kamuzik?
- Szóval. Nincsen? - kérdeztem rá újra, de ekkor már eltűnt a bugyuta mosolya.
- Nem tényleg nincsen és kérlek szálljunk le a témáról! - elég határozottan hagyták el a szavak a száját. Én pedig tudom, hol a határ. Nem feszegetem. Nem kérdezősködök tovább.
- Feküdjünk le! - szólalt meg Harold.
Nem lennénk testvérek ugyanolyan perverz fantázia nélkül. Bátyámról mindenki tudja, hogy iszonyatosan perverz fantáziával rendelkezik és ez nálam sincsen máshogy.
- Na de Harry Edward Styles...mi testvérek vagyunk az vér fertőzés lenne! - mondtam nevetve, eljátszva a teljesen komoly nőt.
Felnevetett és megölelt.
- Aludni feküdjünk le. - javította ki a mondatát.
Mint, ahogy régen Harry háton feküdt jobb karját kinyújtva én pedig vállát párnaként használva feküdtem rá, karja átölelt. Jobb lábamat összekulcsoltam az Ő jobbosával, majd percek alatt mély álomba szenderültem.




A következő részt, három feliratkozó és két megjegyzés után hozom :) remélem tetszik a sztorim.
                                                                                                                   Pez Xx