6. fejezet~

- Ez iszonyatosan furcsa volt...de kijelenthetem az eddigi legjobb voltál! - lihegte.
Jól estek a szavai, de a lelkifurdalás annyira mégsem esett annyira kellemesen. A saját testvérem juttatott a csúcsra.
- Nekem is jól esett. - gördültem rá mellkasára, ujjaival gerincemet simogatta ami mélységes álomba ringatott.


*Másnap reggel*


Felébredtem. Szememet még nem nyitottam ki, csak kezemet kinyújtva kerestem Harry-t. De nem találtam. Kinyitottam a szememet és hamva sem volt. Felültem.
- Harry? - kérdeztem, de választ nem kaptam.
Nagy csend töltötte be az egész lakást. Na de jó...azt tette velem amit minden csajjal elkövet. Megfektetett és ennyi, ennyit értem neki! Az érzéstől a hideg végig futott a bőrömön. Mégsem hagyhatott itt csak úgy, hiszen ha nem is nőként, de testvérként tekinthetne rám. Talán most már én is tudni fogom ki is az a Harry Styles, aki csak játszadozik a női szívekkel.
Hanyatt vágtam magamat újra a kanapén. Végig néztem magamon. Harry ujjainak nyoma megmaradt a derekamon. Pirosas foltban meredeztek, mind az öt. Könny szökött a szemembe, majd egy szál fehérneműben felkeltem és a konyhába akartam menni, ám ekkor kinyílt a bejárati ajtó és Harry jelent meg kezében két Starbucks-os kávéval.
- Szépségem! - fordult felém.
Ledobta magáról a dzsekijét és a cipőjét, majd egy kézzel felkapott és puszit nyomott az arcomra.
- Mi a baj? Könnyes a szemed...Te..Te sírtál? - rakott le, és derekamnál átkarolt.
- Én. Csak. Tudod azt hittem...- dadogtam össze-vissza.
Mégsem lépett le. Itt van. Visszajött. Ráadásul a kedvenc kávémmal.
- Mit hittél te kis butus? - szeme csillogott.
- Azt hittem lelépsz és itt hagysz miután...miután tegnap, megtörtént ami megtörtént.
Lesütöttem a szememet és a fekete zokniját néztem. Kissé zavarba is voltam, rajta ruha van én meg egy szál fehérneműben flangálok.
- Téged soha sem hagynálak itt! Se akkor ha...szóval ha a szerelmem vagy, se akkor ha már csak testvéremként leszel velem. SOHA. Mi örökké a legjobbak leszünk Styles-ék!!! Nem külön Harry Styles és Patrice Styles, hanem Styles-ék. Érted? Téged soha
- Az örökké nagy szó és a soha is. Komolyan gondolod őket vagy csak dobálózol velük? - kérdeztem, de most már szemem rátalált a zöld szempárjára. Fejét elfordította.
- Én nem dobálózok vele. Még sosem éreztem ilyet amit most. Érted? Én nem szerettem soha senkit. Csak ágyasnak voltak jók. Akikkel együtt voltam, nem nyújtottak nekem érzelmeket és én sem tápláltam irántuk túl sokat. Viszonlt a saját húgom iránt, ami egyébként elég aggasztó..olyanokat érzek, amik leírhatatlanak. Boldog vagyok. Nem akarok mást, csak melletted lenni. Ölelni. Csókolni. Hozzád érni. Nézni, ahogy alszol. Nem akarok mást, csak minden reggel korán felkelni kávéért menni neked. Felébreszteni a csókommal. Közösen főzőcskézni...és legszívesebben felvállalni az egészet ország, világ előtt. - mondta miközben hozzám bújt. Mellkasánál volt a fejem és hallgattam a szívverését. Csodálatos ritmusa volt, ugyanaz volt mint az enyémnek.
- Harry én azt hiszem.....- kezdtem bele, közben felnéztem rá és ingének a gallérjánál fogva, lábujjhegyre állva közelebb húztam magamhoz. - ...azt hiszem beléd szerettem. - mondtam alig hallhatóan. Ám Ő hallotta még így is. Arcán mosoly jelent meg. Orrát az enyémnek dörgölte. Ajka súrolta az enyémet és egy puszit nyomott rá.
- Imádlak. - ölelt meg. Hajamba temette az arcát. - De most kapj magadra egy köntöst és igyuk meg a kávét mert ki fog hűlni . - kacsintott.
Elszaladtam a fürdőszobába és lekaptam Zayn régi kék köntösét, belebújva még az illatát is éreztem. Megjelenve újra Harold mellett, bele szippantott a rajtam lévő anyagba.
- Mi ez a pasi szag?
- Hm. Ez Zayné volt. Tök finom illata van nem tudom mi a problémád vele! - mondtam viccelődve és kortyoltam a kávémból.
- Hogy mi a bajom vele? Semmi. - kacsintott. - Tudod mit, elkaplak.
Felém lépett kettőt. Kis korunkba is mindig fogócskáztunk, bár nem úgy mint most fogunk, ha jól átérzem.
Szaladni kezdtem és felnevettem. Harold kuncogását is hallottam, miközben lábának trappolását hallottam magam mögött.
- Úgyis elkaplak! - mondta úgy mint egy 7 éves kisfiú.
- Nem fogsz......- fordultam felé és háttal akartam tovább szaladni. Persze a rajtam lévő hatalmas köntös miatt, ami lent lóg, megbotlottam. Hanyatt vágódtam a puha szőnyegen, Hazza pedig a nagy futásban nem vette észre, hogy elestem és rám zuhant. Könyökén támasztotta meg magát mellettem. Szemembe nézett. Nagy mosolyra húzta ajkát, én pedig az enyémre haraptam. Jobb kezével végig simított a derekamon és számra tapasztotta tökéletes ajkát. Egymás fonódva, a földön fekve csókolóztunk.
- Itt meg mi a fene folyik? - hallottuk meg a hangot a kanapé mögül.
Eleanor állt ott. Kezében salátával és gyümölcsökkel. Fejünket felkaptuk és elszégyelltem magam.
- Ti? Te jó ég. Oh te jó ég. Te smároltál a húgoddal....és te Patrice a bátyáddal. - lihegte a szavakat.
Felkeltem és mellé léptem.
- El....te ezt nem értheted.
- Oh de én ezt nagyon is értem! Azt érzitek egymás iránt, mint én Louis iránt. Ez nagyon.......furcsa. - nézett rám. Biztatóan ugyan mosolygott, de láttam rajta cseppet sem találja normálisnak a dolgot.
- Egyetlenem...khm..nekem most mennem kell. Koncert próbánk lesz. - lépett mellém Hazz. Homlokomra egy puszit nyomott és a fotel támlájáról felkapta a dzsekit, majd a cipőjéhez gyalogolt.
- Eleanor. Menj a konyhába mindjárt jövök. - mosolya megváltozott, sokkal őszintébben mutatott, mint az előbb és megindult az általam megadott helyre.
Kimentem Haroldhoz.
- Mikor láthatlak? - kérdeztem halkan, és néztem ahogy lehajol a cipőjéért.
- Ma este visszajöhetek. - nézett fel rám, csillogó szemekkel.
- Rendben akkor most...öhm...szia. - motyogtam.
Felkelt és mintha teljesen természetes lenne csókkal köszöntünk el egymástól. Én belé szerettem de, hiszen ez őrültség.
Csatlakoztam El-hez.
- Most mesélj csak nekem barátosném, mi is ez a dolog veled és Hazzal? - nézett rám kíváncsi tekintettel barátnőm.



Következő rész 5 megjegyzés, 2 feliratkozó. :)
Pussz.