4. fejezet~

-  Szeretlek és azt hiszem én vagyok az aki halálosan szerelmes beléd és nem csak úgy, mint a testvére. - mondta zavartan. Én is zavarba jöttem és el is pirultam.
- És Harry szerinted Harry elég jó hozzám? - kérdeztem nevetve.
- Szerintem Ő melléd a tökéletes. - adta a hülyét és újra megcsókolt, aztán az ajtó kitárult és gyorsan felkaptuk a fejünket. Louis zavarodott tekintetébe botlottunk bele.
Ez nem lehet igaz. Látta.
- Ti meg mi a faszt csináltok itt? - tört ki Lou, és becsapta maga mögött az ajtót.
- Beszélgettünk! - mondtuk egyszerre, majd egymásra nézve felnevettünk.
Mindig ez volt. Mindent egyszerre mondtuk, vagy teljesen véletlenül egyszerre mozdultunk meg.
- Beszélgetni nem egymás szájába szokás! Ti smároltatok. Te jó isten Harry te normális vagy? Komolyan a saját húgod az új prédád?! Inkább keress magad mellé pár kurvát de könyörgöm, Patrice a testvéred.
Harry nagyokat lihegett és feldolgozta amiket hallott. Rám nézett én pedig elnéztem és arrébb ültem mellőle. Ki akartam menni a szobából, de Louis magához húzott.
- Legalább neked lehetne több eszed Manó, ha már a bátyádnak nincsen! - suttogta oda nekem.
Szemem megtelt könnyel. Tudom, hogy amit érzek nem normális dolog, hogy ez undorító, de akkor is....SZERETEM és ezen nem tudok változtatni....vagy talán mégis. De az nem csak nekem fog fájni, hanem neki is. Az ötlet villámcsapásként sújtott belém és tudtam most rögtön végre kell hajtanom, nem várhatok addig amíg még jobban eldurvulnak köztünk a dolgok.
- Louis én gondolkozok! Nem kell aggódni. Költözök.
Hangom elcsuklott. Sosem éltem még egyedül. Mindig Harry-vel, vagy anyáékkal ugye. De egyedül még soha.
- Nem teheted. Nem mehetsz el. Nem hagyhatsz itt engem, minket! - ordított fel Harold.
Bőgni kezdett, tenyerébe temette az arcát és csak sírt. Louis egy nyugtató mosolyt intett felé és elmagyarázta neki, hogy így lesz a legjobb.
Eljött a vacsora ideje. Mindenki lement és nagyon nagy csend volt ennyire még talán soha sem volt csend.
- Patrice most vacsorázik velünk utoljára. - motyogta Lou, amikor leült Eleanor mellé.
Mindenki kérdőn nézett rám. Senki sem értette mi van. Csak Louis, Niall, Harry és én.
- Mégis hova akarsz menni? - Harry hangja higgadt volt, nyugodt, megértő mégis fájdalommal teli.
- Az egyik barátnőmhöz. - muszáj volt improvizálnom. Különben nem enged el. Szóval igazság szerint fogalmam sincs hova is tudnék menni.
Vacsora után a szobámba zárkóztam és minden vackot a bőröndbe dobtam. Köztük a nyakláncomat is, amit még Harry-től kaptam. Legalább ez maradjon velem, belőle.
- Bejöhetek? - lépett be Zayn.
Én és Zayn mindig jóban voltunk. Talán Őt nevezném bátyámnak és Haroldot a....barátomnak. Milyen jó is volna. Ölelni őt egész nap, hozzá bújni, érinteni testének akármelyik pontját, érezni az ajkait az enyémeken. Beletúrni a fürtjeibe, nézegetni a tetkóit és végig csókolni azokat. Maga lenne a mennyország. Ezeken a kis képkockákon könny szökött a szemembe.
- Harryról van szó igaz? - kérdezte halkan, miközben leültetett és kezét az enyémbe tette. Pont úgy ültem vele, mint Hazzal, mikor Louis benyitott.
Ennyire látni lehet? Ennyire kiismertek?
- Honnan veszed? - kérdeztem hüppögve. A könnyek csak jöttek és jöttek egymás után, nem álltak meg. Nem tartottam vissza őket.
- Láttam. Mindig is láttam, hogy ahogy egymáshoz értek nem éppen testvéri. Csak gondolj bele, ki az a húg aki megmarkolássza a bátyja fenekét? - nevetett fel, aztán elkomolyult, mikor látta én nem nevetek. - Szóval ti mindig is rajongtatok egymásért. Mindenki tudja aki lát titeket, még Paul is mondta, hogy lehetetlen nem észrevenni. De..tudod....Harry és Te szóval...tesók vagytok és nem hinném, hogy jó ötlet lenne ez az egész. - motyogta. - Hova akarsz költözni egyébként?
- Őszintén? Fogalmam sincs. - vállat rántottam.
Ijedten felnézett rám. Úgy nézett ki mint aki szellemet látott, erre még rákontrázott a kócos haja és a borostás feje is.
- Na akkor oda adom neked a legénylakásom kulcsát. Ne kérdezz semmit..igen van még egy házam, amit nem használok. Oda szoktam menekülni ha nyugit akarok. De most a te lakásod lehet. Csak lássalak mosolyogni!!! - fenyegetett meg.
- Akkor az enyém a ház, ha mosolygok? - kérdezte értetlenkedve.
Csak bólogatott. Jól van akkor egy szuper, fog villantós mosoly MOST!
- Ez inkább volt fintor mint mosoly de elfogadom. - nevetett fel és elment a kulcsért.
Felkaptam az egyetlen dolgot amit kint hagytam, a bőröndből. Egy fénykép.
Én és Niall van rajta és éppen nagyon röhögünk. Ettől a képtől mindig jó kedvre derülök.



*Két héttel később*

Már beköltöztem a házba. Említeni kellett volna Zaynnek, hogy mennyire pasis is ez a lakás, de mindegy.
Kék falak, fekete bútorok mindenhol. Hatalmas tv van a nappaliban, amin a legjobb a romantikus, sírós filmeket nézni.
Ebben a két hétben egyszer sem látogattam meg a fiúkat. El sem tudom mondani mennyire hiányzik Harry. Maga a tudat, hogy még a házban sincs, nem hogy a szobámba, elkeserített. Magamhoz akartam ölelni, csak ölelni! Semmi többet. Fel kell hívnom! Most vagy soha! Sokáig csörgött, mire végre felvette.
- Húgi????? - kérdezte félve.
Nem tudtam megszólalni egy ideig. Újra hallani azt a rekedtes hangot, amit hetekkel ezelőtt hallottam, olyan volt számomra, mint a drog. Hallani akartam, MÉG MÉG MÉG!
- Igen én vagyok. Nem ugrik át az én bátyusom egy teára? - kérdeztem mosolyogva.
Nem gondoltam semmi intim dologra, csak egy tea!
- Most? Hát most éppen interjút kell adnunk, de gyere ide és utána felmegyünk hozzád és teázunk. - hallani lehetett hangján, ahogy izgul amiatt a riport miatt.
- Rendben. Hova kell mennem?
- MTV
Leraktam és összekészülődtem. Felvettem egy melegítő nacit és egy pulcsit.
- A te bátyád a Nagy Harry Styles és te úgy nézel ki mint valami csöves! Ezt most azonnal vedd le! - kiáltott rám a belső istennőm. És teljesen igaza van. Így nem tehetem be a lábamat egy tv-hez sem.

Beültem az autómba, amit a héten vettem és elszáguldoztam a nagy épülethez. Aligha nem már megy az interjú, szóval nem kell sokat várnom. Besétáltam és a recepciós lány már rögtön felém is ugrott.
- Patrice Styles! Erre tessék. - lépett elém és követtem. Egy stúdióba vezetett, ahol a fiúk már a kanapén ültek és egy szőke hajú nő kérdezgette őket. A kamerás mellé léptem és onnan néztem tovább az interjú további részét.
- Niall és Harry ti vagytok egyedül szinglik a bandában! Van már valaki a láthatárotokon? - kérdezte a szőke.
Esküszöm ilyen nincs. Miért most értem ide? Miért nem késtem még öt percet és maradok le az egész kapcsolatosdiról?
- Nekem van egy lány aki tetszik! De még nem vittem el sehova. Majd lassan összeszedem magamat! - vigyorgott rá Niall a nőre. Harold közben végig engem nézett és rám mosolygott.
- Megtudhatjuk a lány nevét? - faggatta tovább a szöszi a szöszit.
- Nem! Majd úgyis kiderül.
- Na és te Harry? - kacsintott rá Mrs. Herner. (legalábbis a kamerás hapsi mellettem így hívta a nőt)
- Hát. Nekem.....szóval nekem...nincsen senkim. - mondta Hazz és a kezét bámulta. Éreztem, ahogy az adrenalinom az egekbe szökik. - De van egy húgom és Őt mindenkinél jobban szeretem. - tette hozzá.
Nem csoda, hogy senkinek sem tűnik fel, hogy nem testvérien szeret, hanem egy kicsit máshogy, hiszen minden riportba elmondja, hogy engem szeret a legjobban. Ez már olyan megszokott és én örülök neki, hogy Ő a bátyám.
Az interjúnak vége lett.
- Tündérke de régen láttunk! - kapott fel Niall és puszit nyomott az arcomra. Nagyon aranyos volt, ahogy kifejezte mennyire is hiányoztam neki.
- De megváltoztál! Na jó nem...csak olyan jó volt kimondani. - nevetett fel Zayn és Louis.
- Hiányoztál ám! Nem csinált nekem senki teát este....- bigyesztette le a száját Harry.
Csak nagyot nevettem és közben Niall-be kapaszkodtam.
- Bolond vagy! Tudsz te csinálni magadnak teát.....nem kellek neked ahhoz én. - nevettem még mindig.
- Ahhoz nem! - kacsintott rám.
Mi ketten tudtuk, hogy ez most csak bohóckodás...vagy mégsem?
- Akkor tea? - nézett rám kerekedett szemekkel.
- Na gyere te kis loboncos. - kócoltam össze a haját, majd elindultunk.
Mikor meglátta, hogy autóval jöttem ijedt arcot vágott.
- Ez a tiéd? - mutatott rá a MINI Paceman-re.
- Igen. - bólogattam és kinyitottam az ajtómat, hogy beszálljak.
- Te nem vezethetsz egyedül még a végén bajod esik. Nem élném túl, ha karamboloznál valakivel. - kitörésén nevetnem kellett, miközben Ő az övét kapcsolta be.
Elindultunk és a rádióból szóló muzsikát énekeltük, ami nagyon vicces volt. Szerintem az egész autópálya minket hallgatott, de kit érdekel.
Odaértünk a lakás elé és Harry még inkább megijedt a kívül kék házon. Amikor belépett és végig nézett, felém fordult, olyan értelmetlen tekintettel.
- Te egyedül laksz itt? Csak mert eléggé...hogy is mondjam...férfias. -bökte ki a mondat végét.
- Igen. Egyedül.
A konyhába a teát készítettem elő. Kinyitottam a felső szekrényt, de a polcon lévő bögrét sehogyan sem értem el. Nyújtózkodtam, nyújtózkodtam, még végül a hátamat egy mellkas érintette, fenekemet pedig egy ágyék rész. Fejem felett egy kéz magaslott és kezében két bögrével, a pultra tette.
Az az egyetlen érintés. Fejem tüzelt, kezeim remegtek és a levegőt szaporábban vettem mintha fulladoznék. Nem mertem megfordulni, Harold sem lépett arrébb. Valószínű Ő is kiélvezte, az érintkezésünket.
- Hazz. - nyögtem fel halkan.
Kezével átkarolta a derekamat, és még jobban magához szorított. Most már nem mondtam ellent, fejemet a mellkasának döntöttem, kezemet pedig a még mindig derekamon fekvő kezére fektettem. Apró köröket írtam le kézfejére, majd magához fordított.
- Csak most erre a délutánra felejtsük el, hogy testvérek vagyunk! - suttogta csukott szemmel.
Néztem, ahogy arca egyre piroslik, és zöld szemét könny fedi.
- Felejtsük. - suttogtam.
Felültetett a konyha pultra, lábam közé férkőzött és csókolni kezdett. Hátát simogattam a kezemmel, majd a hajába túrtam. Nekem Ő kell! Senki más! Csak Ő.  Egyre közelebb akartam tudni. Ajka a nyakamat érintette és egy halk nyögés hagyta el a számat. Bele is pirultam. Felemelt. Lábamat köré csavartam és a kanapéra fektetett. Fölöttem magasodott. Csókolni akartam. Abban a pillanatban, ahogy nem ért hozzám ürességet éreztem.
Amíg csak csókoltuk egymást, minden olyan természetesnek tűnt, ám amikor keze a pólóm alá nyúlt és simogatni kezdte a derekamat, heves lett minden. Ajkába haraptam Ő pedig számba nyögött.

*Harry szemszöge*

Nem érdekel, hogy a húgomról van szó. Nekem Ő kell! Ahogy ajkával az én ajkamat simogatta egyszerűen élvezetes volt, sőt több mint élvezetes. Pólója alá nyúltam és megsimogattam a derekát, mire Ő számra harapott. Egy önkívületlen nyögés hagyta el a számat. A kezét a pólóm aljához vezette és babrálni kezdte. Felültem rajta és megszabadítottam magam a fehér kedvenc pólómtól én is levettem róla a felsőjét, majd vissza feküdtem rá és ajkunk újra egymásénak esett. Körme gerincemen vándorolt végig, és ágyékomat Patrice-hez toltam. Mikor rá jöttem, hogy nadrágom egyre szűkösebb, megijedtem.

*Patrice szemszöge*

Meztelen mellkasa az enyémhez ért és akárhol hozzám ért, ott forrni kezdtem. Az egész testem lángokba borult. Körmömmel végig szántottam a gerincén és ekkor megéreztem Harold nadrágjában lévő dudort.
Ezt én hoztam ki belőle?
Csengetésre lettünk figyelmesek. Felkapta rólam a fejét és csak egymást bámultuk, hogy jól hallunk-e. Újabb csengetés.
- A francba. - nyögte ki Harry és felkelt rólam.
Lányos zavaromban nem tudtam, hogy azt nézzem nadrágján mekkora dudor található, vagy hogy karmolást hagytam a hátán. Magunkra kaptuk a pólóinkat és a tükörbe néztem. Nyakamat egy kis lila folt díszítette. Sálamat rádobtam és már nem is látszott. Kimentem ajtót nyitni.
- Na végre már azt hittük sose nyitjátok ki! Úristen úgy nézel ki, mint aki frissen van baszva. Mit csináltok? - nevetett fel Zayn és Niall.
- Párna csatáztunk! -mondtam lihegve és felhevülten.



Következő rész 5 megjegyzés, 2 feliratkozó.. Remélem tetszik ;)
Pez