1. fejezet~

A nevem Patrice Styles. Akárhányszor bemutatkozok felteszik a kérdést "Harry Styles húga?". Nos igen. A bátyám a One Direction egyik énekese, mondjuk úgy Ő az én három perccel gyorsabb bátyám, ugyanis kétpetéjű ikrek vagyunk. Nagyon szoros a köztünk lévő kapocs és még mindig együtt élek vele, a többi taggal a bandából és azoknak a barátnőikkel.


- Kész a vacsora! - kiáltott fel Danielle.
Felpattantam az ágyról és hatalmasat nyújtóztam, majd kisétáltam a szobámból.
- Verseny a konyháig? - állt meg előttem Harry.
Kis korunk óta játszunk futóversenyeset és persze mindig Ő nyer.
- Felőlem! - mondtam és csalás gyanánt rögtön futásnak eredtem. Ennyi előny igenis jár nekem! Szaladtam és csak szaladtam, miközben hangosan nevettem. De a jó kedvem azonnal elillant, ahogy Harold leelőzött. Megint.
- Styles-ék újra megőrültek! - hangzott fel a nevetés Zaynből.
- Háháhá! Megint nyertem! - cinkelt Harry.
- De csak mert mindig hagyom magam. - hazudtam és kis híján röhögő görcsben  törtem ki.
Leültünk az asztalhoz, és szokás szerint egyik oldalamon bátyám ült, míg másikon Eleanor. Mint, ahogy minden étkezés ez sem maradhatott el, egymás etetése, nevetgélés és teli szájjal beszélgetés nélkül. Miután már az utolsó falatokat is megettük, teli gyomorral vánszorogtunk el a tv-hez.
- Közös filmezés? - kérdezte Louis, miközben ölében El helyezkedett el.
- Benne vagyunk! - mondtuk szinte teljes szinkronban.
Persze, ha Harry választ filmet, akkor az tuti valami erotikus, szexuális dolgokkal feltöltött film lesz. Így, hát a Barátság Extrákkal című filmet kellett megnéznünk. Nem mintha ellenünk lett volna, sőt személy szerint nekem ez az egyik kedvenc filmem. Nem tudom megmondani miért, lehet hogy Justin Timberlake miatt, hiszen Ő a number 1 férfi a Top Listámon.
A filmet többnyire csendben néztük, kivéve a szerelmes párocskákat. Louis és Eleanor egymás szájába lógtak egész végig, ahogy Zayn és Perrie is és a Payzer páros is. Ilyenkor úgy éreztem magamat, mint valami tinédzser szeméthalmaz. Nekem nem volt senkim. Nem csak azért, mert én nem találtam, hanem mert az én drágalátos bátyám szerint egyik sem volt hozzám való és mindegyiket elüldözte mellőlem.
A romantikus résznél könny szökött a szemembe. Értem soha, egyik fiú sem fog külön Flashmob-ot rendezni, csak hogy elmondassa mennyire is szeret.
- Patrice te sírsz? - nézett fel Niall a filmről egyenesen rám.
- Mit? Nem dehogyis. - kezemmel gyorsan elsöpörtem a szememből kifolyó kis könnycseppeket és újra visszatértem a valóvilágba.
A film végén, nagyot sóhajtva keltem fel a kanapéról és elbattyogtam a szobámba.
Szokásos tini problémával küzdök..olyannal amivel mindenki meg küzd. Az az a tipikus Miért nincs mellettem valaki...szindrómával. Ez az a kérdés amit nap, mint nap felteszek magamnak és a végén az rá a válaszom, hogy nem baj van ki szeressen, itt vannak a barátaim és a bátyám. Az én egyetlen bátyám.
Halk kopogásra lettem figyelmes és felültem az ágyamon.
- Igen? - kérdeztem halk, rekedtes hangon.
- Az egyetlened. - hallottam meg Harold rekedtesebb hangját és felkeltem, hogy ajtót nyissak.
- Gyere be. - mondtam neki egy erőltetted vigyorral a képemen.
Se szó, se beszéd rögtön hanyatt vetette magát az ágyamon és rám nézett.
- Ki vele húgocska, mi nyomja a lelked?
Most komolyan? A saját tesómnak mondjam el, aki ráadásul fiúból van, hogy én szeretnék magam mellé valakit?
- Semmi! - vágtam rá.
Szeme elsötétült és felállt az ágyról. Egyenesen elém állt és hajammal szórakozott.
- El kell mondanod! Nekem el kell! - motyogta idegesen.
- Mellettem miért nincs senki? - kérdeztem halkan, remélve, hogy talán nem hallotta meg. De rosszul gondoltam, hallotta. Minden egyes szavamat.
- Én itt vagyok neked! - láttam meg gödröcskés mosolyát, amitől nekem is mosolyra szaladt a szám.
- Tudod, hogy nem úgy értem Harold! Hanem, hogy egy férfi aki máshogy szeret és nem testvérként, hanem halálosan szerelmes belém...szóval mellettem miért nincsen ilyen?
Láttam rajta, ahogy elgondolkozik, majd leültet az ágy szélére és elém guggol.
- Mert még nem talált rád az igazi. De majd jönni fog. - mondta.
Nem tudtam visszafogni magam.
- Eddig is jöttek páran és mindig elzavartad őket! Az összeset Harry. Egyik sem maradt meg mellettem maximum két hétig, tovább nem bírták mert szó szerint elüldözted őket. - nem akartam kiabálni vele, de mégis megtettem. Mi sohasem vitatkoztunk. Tényleg soha!
- Mert nem voltak elég jók hozzád.
- Nem is ismerted őket! Egyiket sem.
Nagy csend ült be a szobába. Ennyi? Vissza se vág? Ez nem vall Harry Styles-ra! Magamban nagyot nevettem ezen a gondolaton.
- Tudod mit, felejtsük el! - motyogtam és magamhoz öleltem. Nem tudtam rá haragudni. Egyszerűen rá nem lehetett. Ő olyan törékeny volt, és ami neki fájt az nekem is. Talán, ez az oka annak, hogy nem kiabáltunk még egymással soha. Magához szorított Ő is.
- Ne haragudj rám. - mondta és hangjából hallani lehetett, hogy a sírás határán áll.
- Soha! - mosolyodtam rá és nyugtatásul megsimogattam az arcát.
- Tudod mit csináltunk már régen? - pattant fel előttem izgatottan.
Fogalmam sincs mire gondol. Nagyon sok mindent nem csináltunk mióta egy fedél alatt élünk a többi fiúval, többek között nem alszunk együtt, nem mászunk fára, nem csikizzük egymást halálra és még sorolhatnám.
- Na mit? - kérdeztem. De most már én is kíváncsian vártam a válaszát.
- Emlékszel, utoljára akkor aludtunk együtt mikor az x-faktorba mentem és annak már bizony két éve. Pedig 16 évesek voltunk! - hadarta, majd el is tűnt.
Hát igen. 16 évesen is egy ágyba aludtunk, annak ellenére, hogy mindkettőnknek meg volt a saját szobája. Valahogy mindig olyan megnyugtató volt mellette aludni. De két éve nem volt erre alkalom.
Percek alatt megjelent a szobámba, alsónadrágba, párnával és egy plüss macival. Azzal a macival amit még tőlem kapott, mikor bejutott. Végig néztem a saját bátyámon. Kijelenthetem, hogy nagyon sokat változott ez alatt az idő alatt. Férfias lett. Nincsenek a vézna lábak, helyette izmos vádlik és combok vannak. A felsőteste is kidolgozott lett.
- Patrice minden oké? - kérdezte nevetve.
- Öhm. Igen. Te komolyan plüssel alszol? - tettem fel  mihamarabb a kérdést.
- Ez nem csak egy plüss. Ez Patrice a macim! - motyogta mint valami két éves kis fiú.
Rólam nevezte el a maciját. Hangosan felnevettem, mire Ő is nevetni kezdett.
- Te nem öltözöl át? - nézett rám. Én persze még mindig farmerbe és pólóba csücsültem az ágyam szélén.
- Ja de! - nevettem fel és a szekrényemhez sétáltam. Elővettem az egyik topomat és a rövid nadrágomat. Ledobáltam magamról a ruháimat és átvettem az előbb felsorolt pizsamának használatos hacukát.


*Harry szemszöge*

- Ja de! - csendült fel a nevetése és felpattant az ágyról. A szekrényből göncöket vett elő. Én pedig helyet foglaltam az ágyon. Néztem, ahogy átöltözik. Levette magáról a pólóját és a melltartóját is. Háta csodálatos ívben feszült ahogy magára vette a fekete topot. Letolta a nadrágját és a fehérneműjét. Feneke feszes volt és hirtelen el kellett kapjam a tekintetemet.
- Harry te megbámultad a saját húgodat! - szólalt meg bennem a belső istenem.
Patrice megfordult és átdobta a haját a vállán. A szennyesét a kosárba hajította, majd leült mellém.
Megfogtam a vállát és játékosan a hátára löktem. Olyanok voltunk, mint amikor kicsik voltunk. Mindig is imádtam játszani az én kis három perces húgommal.  Mellé térdeltem és megcsikáltam a derekánál. Ő pedig összehúzta magát és nevetni kezdett.
- Hagyd abba! - szólt rám és a kis kezével próbálta letolni a hatalmas tenyeremet.
- Nem fogom! - kiáltottam oda neki és még erőteljesebben megcsikiztem.
- Harry Styles könyörgök hagyd abba.......nem kapok már levegőt. - motyogta még mindig röhögve.
Végül is abba hagytam.
- Beszélgessünk! - ült fel velem szembe.
Ez egy elég hülye kijelentés volt. Mindig beszélgetünk!
- Hallgatlak. - mosolyogtam rá de amint feltette a kérdését, cseppet sem volt kedvem mosolyogni.
- Hogy állsz a csajokkal Don Juan? - tette fel a mindent elrontó kérdést, mégis nevetve válaszoltam. Nem akartam, hogy észrevegye, hogy jelenleg egy női lény sem mozgat meg.
- Sehogy hercegnő.


*Patrice szemszöge*

- Sehogy hercegnő. - mondta Harry egy kamu mosollyal az arcán.
Vajon tudja, hogy látom rajta, hogy kamuzik?
- Szóval. Nincsen? - kérdeztem rá újra, de ekkor már eltűnt a bugyuta mosolya.
- Nem tényleg nincsen és kérlek szálljunk le a témáról! - elég határozottan hagyták el a szavak a száját. Én pedig tudom, hol a határ. Nem feszegetem. Nem kérdezősködök tovább.
- Feküdjünk le! - szólalt meg Harold.
Nem lennénk testvérek ugyanolyan perverz fantázia nélkül. Bátyámról mindenki tudja, hogy iszonyatosan perverz fantáziával rendelkezik és ez nálam sincsen máshogy.
- Na de Harry Edward Styles...mi testvérek vagyunk az vér fertőzés lenne! - mondtam nevetve, eljátszva a teljesen komoly nőt.
Felnevetett és megölelt.
- Aludni feküdjünk le. - javította ki a mondatát.
Mint, ahogy régen Harry háton feküdt jobb karját kinyújtva én pedig vállát párnaként használva feküdtem rá, karja átölelt. Jobb lábamat összekulcsoltam az Ő jobbosával, majd percek alatt mély álomba szenderültem.




A következő részt, három feliratkozó és két megjegyzés után hozom :) remélem tetszik a sztorim.
                                                                                                                   Pez Xx