3. fejezet ~

 Annyira örülök, hogy sokaknak ennyire tetszik amit írok :) nagyon köszönöm a sok megjegyzést, örülnék ha most is sokat kapnék! Csók: Pez


- Ez már nem volt testvéri szájra puszi.- mondta félve, csillogó szemekkel, izgatottan.
Csak bámultam rá. Fogalmam sincs mit teszünk, vagy mit tettünk. Egyet tudok. Ezeknek meg sem szabadott volna történnie. Testvérek vagyunk, nem pedig játszó pajtások. Ő is csak bámult rám. Szememből folytak a könnyek és Ő is el-el engedett pár cseppet.  A bennem lejátszódó érzéseket nem szabadna éreznem, ezt tudom nagyon jól.
- Ez....ez már nem. - suttogtam fázis késéssel.
A legijesztőbb dolog az egészben, hogy még mindig érezni akarom a száját az enyémen. A tény, hogy a kezeink még mindig egymásba fonódva voltak, nagyokat dobbantott a szívemen.


Reggeli után, amiből persze egy falatot sem ettem, elmentem sétálni. Gondolatok százai cikáztak a fejemben. Ez nem volt semmi más csak puszta kíváncsiság a bátyám iránt. Nem vagyok belé szerelmes. Nem szeretem ÚGY, Ő csak a testvérem. - nyugtattam meg magamat. Két óra folyamatos mászkálás után arra lettem figyelmes, hogy fogalmam sincs hol is vagyok valójában.
Körbe néztem, de nem volt ismerős a hely. Kicsit se. Ez valami getto negyed, vagy nem is tudom. Ijesztő arcok néztek rám. Legtöbben fekete ruhában voltak, cigarettával bámultak rám, mintha valami más lény lennék és nem ember.
- Hé Te...Nem te vagy annak a Harry Styles-nak a húga? - kérdezett rá az egyik vörös hajú lány, aki a falnak támasztotta magát.
Nem tudtam mi lesz jobb ha válaszolok vagy ha nem. De végül az elsőt választottam.
- De. Én.
Amint arra gondoltam, hogy igen az én testvérem és milyen büszke is vagyok rá, hogy azt mondhatom. IGEN Ő AZ ÉN BÁTYÁM, rögtön eszembe jutott az is, hogy testvéri szinten annyira nem vagyok büszke magunkra.
- Átadnád neki, hogy régen járt már erre fele és szívesen várjuk! - jött mellém egy fekete hajú magasabb srác.
Mi van? Harry. Az én Harrym? Vagyis....mindegy ne akadjunk fel ezen....Itt járt? Mi dolga volt neki, holmi suttyókkal? Nincsen bajom az ilyen életstílusú emberekkel, de azért nekik nem nagyon van jövőjük szerintem.
- Persze. - hadartam és már mentem is volna el, amikor a vörös csajszi elkapott.
- Nem maradsz? Dumálhatnál mi van mostanában Harolddal! - nézett rám, olyan Akármit Is Mondasz Úgyis Itt Maradsz fejjel.
Leült és karomnál fogva maga mellé ültetett. Kérdezősködni kezdtek, hogy miért nem jön mostanában Hazz, meg stb. De nem nagyon tudtam rá mit mondani, mert arról sem tudtam, hogy ezzel a bandával szokott lógni.
- Kérsz? - nyújtotta felém a cigis dobozát, Nick.
Mindannyian bemutatkoztak én pedig csak bólogattam.
- Nem köszönöm! - intettem le és felkeltem. - Most mennem kell. - fordultam meg.
- Gyere máskor is. - kacsintott rám a fekete hajú, magas, akit egyébként Brison-nak hívnak.
Csak bólintottam egyet, majd kezemet a bőrdzsekimbe dugva indultam valamerre. Már este hét óra van. Ennek nem lesz jó vége.

Mikor végre hazataláltam, mindenki a kanapén ült. Niall a lábával dobolt, Harry csak bámulta a szőnyeget, a többiek pedig halkan sutyorogtak.
Beléptem én is a nappaliba és mindenki rám nézett. Ki könnyes szemmel, ki nevetve, hogy végre itt vagyok.
- Hol jártál ilyen sokáig? - ölelt át Niall, könnyes arca áthűtötte amúgy is hideg vállamat.
- Sétáltam. - mondtam közömbös hangon.
- Ilyen sokáig? Csak a hülye sétál ennyit. - motyogta Harold.
- Akkor én nagyon nagy hülye vagyok. - válaszoltam, majd feltrappoltam a lépcsőn és magamra zártam a szoba ajtómat.
- Miért? Istenem mondd meg miért teszed, ezt. Ezt az egészet. Nekünk nem volna szabad szeretnünk egymást! Ez hülyeség, butaság és ráadásul undorító. - ordibáltam.
Miután ezek kicsúsztak a számon, oda raktam a kezemet. Reméltem, hogy senki sem hallotta meg. De tévedtem, halk kopogás.
- Ki az? - kérdeztem ki rideg, félő, remegő hangon.
- Az egyetlened. - szólalt meg kintről Hazza.
Nem úgy mondta, ezt ahogy szokta, nem volt benne semmi féle vicc. Csak is halk és fájó szó.
- Menj el!
Odaléptem az ajtómhoz, de nem nyitottam ki. Csak álltam az ajtó előtt, rátettem a kezemet. Éreztem, hogy Harry is ezt csinálja, mert hallottam az súrlódást az ajtón.
Nem bírtam tovább, felnyitottam az ajtót. Hirtelen jövő pillantása fájó volt de reménykedő. Ahogy az enyém is.
- Patrice én sajnálom. - lépett be és ránk csapta az ajtót. - Tudnod kell, hogy nagyon rossz dolog, amit csinálunk, tudom jól. Azt is tudnod kell, hogy nem tudom miért csináltam azt az első csókot. De be kell valljam élveztem, nagyon élveztem. Húgi én nem tudok másra gondolni csak arra, ahogy csókolóztunk. Ahogy éreztem az ajkadat az enyémen, ahogy fogtuk egymás kezét, ahogy.....- akarta tovább mondani, de rájöttem nem érdekel jelenleg semmi, csak az, hogy itt van mellettem. Pólójánál fogva, magamhoz rántottam és szájára tapadtam, eleinte nem értette mit csinálok, majd amikor felfogta visszacsókolt. Érezni azt, hogy a nyelve újra a számba tör és szája az enyémet simogatja,  nagyon jó érzéssel töltött el. Tudtam, hogy ezt nem szabad. Tudom, hogy vérfertőzés ez az egész. DE NEKEM Ő KELL!
-  Szeretlek és azt hiszem én vagyok az aki halálosan szerelmes beléd és nem csak úgy, mint a testvére. - mondta zavartan. Én is zavarba jöttem és el is pirultam.
- És Harry szerinted Harry elég jó hozzám? - kérdeztem nevetve.
- Szerintem Ő melléd a tökéletes. - adta a hülyét és újra megcsókolt, aztán az ajtó kitárult és.............


A következő részt, 5 megjegyzés és 3 feliratkozó után jön :)
Pez