14. fejezet~

Megérkezve erősen csaptam be az autó ajtaját, és kézen fogva Harry-t szinte rohantunk be a lakásba.
Vadul csókolt, derekamba viszont gyengéden kapaszkodott. Benyúlt a bordó ruha alá, és végig simított a combomon. Nyakamat gyengéden csókolta, percekkel később pedig vadul harapta.
A kettős érzés, hogy vad volt aztán gyengéd, egyre inkább beindított.
A lépcsőn esdekelve, csókunkat nem megszakítva mentünk fel a szobájába.
Ledöntött az ágyra és nyakamat kényeztette tovább. Eszem kapcsolt.
- Harry állj! - szuszogtam oda neki.
- Én már állok. - nézett rám és ajkamat jutalmazta volna csókokkal de kezemmel mellkasánál fogva arrébb toltam.
Értetlenül nézett rám, majd még mindig rajtam ülve emelte fel kezeit.
- Mi bajod van?
- Harry Edward Styles...testvérek vagyunk! - magyaráztam neki.
Átgondolva nagy hülyeség volt megállítani a csókjait és érintéseit. Ahogy a múltkori afférunk eszembe jutott, testemet újra forróság öntötte el. Nem akartam, hogy észrevegye.
- Aha. De ez eddig nem zavart. Se téged, engem meg még annyira se!
Ahogy az ajka szavakat formált varázsos volt. Nem is hallottam meg mit beszél. Csak elképzeltem, ahogy az a tökéletes száj ismét a testemet járja be.
Bár eszem nemet mondd még mindig, kezem átvette az irányítást. A zakót óvatosan letoltam róla, majd ingének gombjai következtek, amelyek egyre gyorsabban pattantak ki ujjaim alatt. Nem szedtem le róla. Csak néztem, ahogy a fehér tiszta ing közre fogja a madaras tetkókat és a pillangót. Hanyatt dobtam magam újra és bámultam.
- Ez a beszéd! De nem vagyok mozivászon, hogy nézegess. - nevetett fel bátyám.
El felejtettem az egész "ÁLLJ" dolgot és inkább visszatértem ajkához.
Csókja nem volt a szokásos. Most sokkal több volt benne a szenvedély.
Hazza gyengéden magára rántott, ahogy rajta feküdtem letoltam róla a mostanra már feleslegessé vált inget. Vörös ruhám cipzárja lassan csúszott le.
- Rajtad nincsen melltartó? - emelte fel a fejét Harold.
- Harry te nem értesz a női ruhákhoz. Ehhez nem kell mert szivacsos a mell része és....- szívesen fejeztem volna be a mondatot ha nem tapasztja be egy kéz számat.
- Sh. Ne magyarázd meg. Rohadtul nem érdekel a ruhád felépítése. - nyöszörögte ki csókjaink között.
Kezemet végig vezettem derekán, majd közénk nyúlva leszedtem róla övét és kipattintottam nadrágja gombját.
- MA. CSAK. ÉN! - kapta el kezemet és maga alá tuszkolt.
Ruhám pántját letolta vállamon, majd leszállt az ágyról és alulról lehúzta rólam a puha anyagot.
Kezemet mellem elé kaptam.
- Azokat én akarom fogdosni. Engedd el! - ugrott rám.
Nyakamat csókolta meg, majd lefele haladva a kulcs csontomra adott apró puszit, melleim között tovább elidőzött, szája hasamra indult tovább, csípőm környékén, kissé felnevettem. Csikis vagyok.
Fehérneműmön keresztül kezdte csiklómat dörzsölni, mire felnyögtem. Újra felmászott hozzám csókokért, de közben kényeztetésemet nem hagyta abba. Szájába nyögtem, Ő pedig belemosolygott csókunkba.
Ujját beleküzdötte a fehérneműmbe, aztán két ujját a vaginámba helyezte. Hátán mély karmolás nyom jelezte, hogy élvezem amit csinál. Percekkel később ujjai köré élveztem.
Nyakamon foltok jelezték Harold izgalmát.
A nadrág gombbal már nem kellett vacakolnom, a sliccet gyorsan lehúztam és levetettem róla a nadrágot. Fekete-piros kockás alsójától is nem könnyes búcsút vettem.
Végre rólam is lekerült a csipke.
Mellettem könyökölt és csókunk közbe belém tolta magát. Apró csípőmozgásával kikényszerített egy nyögést, majd még egyet.
Telefonom megcsörrent és Niall neve jelent meg a képernyőn.
- Szia! -vettem fel lihegve, miközben bátyám még mindig bennem volt. Jelenleg mozdulatlanul.
- Drágám! Hiányzol! Anya azt mondta, ha gondolod holnap eljöhetnél. Esti piknik lesz a tóparton! - hadarta boldogan. Mosoly jelent meg arcomon, ahogy meghallottam hangját.
- Nekem is hiányzol. Ott leszek. - még mindig lihegtem. Próbáltam uralkodni magamon. Nem túl sok sikerrel.
- Miért lihegsz édes? - nevetett fel barátom.
- Én. Mi. Vagyis én éppen megverem Harry-t ping-pongba? - hazudtam. Harry visszatartotta a nevetését, én pedig hunyorogva értetlenkedtem. Mégis, hogy jutott ekkora marhaság az eszembe?
- Akkor sok sikert drága! Lásd el Harry-t!
- Jó. Ellátom. - nevettem fel.
- Hiányzok, hogy lássam ezt a mosolyt! - komolyult el Niall.
Kis könny szökött a szemembe. Bassza meg. Szeretem és itt játszok "Dugjunk a tesónkkal" partyt.
- Nekem is nagyon hiányzol. - a könny kiszökött, bátyám pedig egyik kezével letörölte, azt.
- Szeretlek. De most leteszem. Anya csinált meleg szendvicset. Jó éjt szerelmem.
- Én is téged. Én meg megverem Harry-t. Jó éjt.
Amint letettem. Hazza megszólalt:
- Nem inkább kivered? - nevetett fel.
Lökéseit újra elindította.
- Ezek után...szó sincs róla! - csókoltam meg.
Egyre határozottabbá váltak tolásai és nyögéseink is felhevültek. Szinte teljesen egyszerre élveztünk el. Mellkasomra borult és ott egyenlítette ki szívverését.
- Ez megint jó volt. - suttogta fel.
Nagyot sóhajtottam és inkább csak rámosolyogtam Harold-ra. Felöltöztünk pizsibe, majd a konyhába mentem egy kis tea elkészítésére.
- Szóval Niall és te. A múltkor dugtatok? - pattant le a lépcsőről Hazz, és megtámaszkodott a konyha pulton.
- Nem tartozik a bátyámra. A szexuális életemről beszélsz.
- Kijavítalak. Nem tartozna rám, ha nem lennék részese a szexuális életednek. Szóval lefeküdtetek vagy nem?
Igaza van.
- Igen le feküdtünk! - sóhajtottam fel és kortyoltam teámból.
- Jobb mint én?
Farkas szemet nézett velem. Erre nem tudok válaszolni. Igen, jobb. De ha ezt elmondom, vagy én, vagy Niall meghal. Hiszen Mr. SexIsten Harry Styles-ról beszélünk. Ha Ő nem jó valamiben szex terén kiakad.
- Válaszolnál végre? - felnevetett és kikapta a kezemből a bögrémet.
- Igen. Jobb volt. De csak egy kicsivel.
Próbáltam enyhíteni a helyzeten az utolsó mondatommal.
- Nagyobb neki? Vagy valamit máshogy csinál?
Köpni nyelni nem tudtam. Nem szokásom a méretekkel foglalkozni.
- Romantikusabb. Tudod ha valaki szerelmes és úgy szexel az más, mintha lefekszik valakivel csak úgy vágyból.
- Oh. Akkor ezen változtatnunk kell legközelebb.
Szemem felcsillant. LEGKÖZELEBB?
- Lesz legközelebb? - kérdeztem meg. Olyan lehettem, mint amikor az apuka elviszi kislányát a vidámparkba, és a nap végén azt mondja...még visszajövünk!
- Nyugalom van kicsi lány. Nem akarom, hogy most azonnal elélvezz a gondolattól. - kacsintott rám és magára kapta Perrie rózsaszín papucsát.
- Harry....úgy nézel ki abba a bolyhos papucsba, mint egy buzi. - röhögtem ki.
- Az vagyok! Talán baj? - játszotta meg magát.
Haját csajosan eltűrte és keresztbe tett lábakkal foglalt helyet a kanapén. Körmeit nézegette.
- Húgocska? Itthon van a pink lakkod? - rezzenéstelen arccal kérdezett. Rám pedig a röhögőgörcs tört.
- Nincsen. Hála az égnek nincsen.
Lekuporodtam mellé a kanapéra. Kártyáztunk és életemben először én nyertem. Örömtáncom eljárása után, megnéztük a Fogadom-ot.
Egyfolytában Niall járt az eszembe. A szomorúbb részegen bőgtem. Majd a film végén írtam egy sms-t. "Szeretlek Nialler. Hiányzol. Várom a holnapot. " Nem vártam rá választ, hiszen késő este van. De mégis kaptam..."Imádlak Patrice. Nagyon várunk. Anya már tűkön ül."
Mást nem írtam inkább. Pedig egy regényben összefoglaltam volna, mit is érzek iránta.
- Te tényleg szereted. - mosolygott rám fel bátyám.
- Igen. Tényleg. - bólogattam mosolyogva, mint valami bolond pszichopata.
- Aranyosak vagytok együtt egyébként. Remélem nem töri össze a szíved. Mert akkor én a képét töröm össze. - nézett keményen maga elé.
- Örökre mellette leszek. - leheltem halkan a szavakat.
- Remélem!
Eleinte külön akartunk aludni. De én Niall nélkül nem tudtam. Legalábbis ezzel nyugtattam magam és nem azzal, hogy Harry-hez akarok bújni. Aztán végül, kikászálódtam ágyamból és mint valami hét éves kis félős kislány benyitottam Harold-hoz, aki éppen tv-zett.
- Mit szeretnél? - kérdezte meg. Derekáig be volt takarva, tarkójánál össze volt vonva keze és valami vígjátékot nézett.
- Nem tudok aludni. - amint kimondtam rájöttem elég hülyén hangzik.
Hazz felnyitotta a takaróját és megveregette maga mellett a helyet. Mosolyával meggyőzött és bebújtam mellé.
- Ugyanazt mondtad mint régen. Amikor 13 évesen esett az eső és megijedtél a villámlástól! Emlékszel még? - kérdezte miközben hajammal játszadozott.
- Emlékszem. - mosolyodtam el az emlékre.
A filmet én nem néztem, hanem elaludtam. Néha fel ébredtem bátyám nevetésére, ugyanis fejem mellkasán pihent.