9. fejezet.~

- Ki tudtatok békülni? - kérdezte meg Niall, miközben megfogta a kezemet. - Idekint csak azt hallottuk, hogy Utállak...meg Utállak.
Egymásra néztünk, Harry csillogó szemekkel és gödröcskés mosollyal nézett felém.
- Ki! - kacsintott rá a többiekre a fürtös, majd folytattuk tovább a játékot..
 Mikor már eléggé beesteledett totálisan elfáradtunk ráadásul, nekem még a rekeszizmom is iszonyatos görcsbe volt a sok nevetéstől. Közös döntéssel meghoztuk, hogy jó lenne megint egy közös kanapés filmezés, zárásképpen. A fiúk ránk lányokra hagyták a döntést, Eleanor rögtön ráharapott a Titanic-ra, aztán eszébe jutott semmi kedve nincsen bőgni a film végén, így hát az Igazából Szerelmet választottuk. Jó kis romantikus filmezés..kell ennél több?
A konyhába futottam, hogy pattogtassak egy kis kukoricát és töltsek egy kis pezsgőt mindannyiunknak. Amikor két kar ölelt magához. Szívesen bújtam hozzá barátomhoz, Niall-hez.
- Lehet egy kérdésem? - maga felé fordított és elnyeltek azok a mély,csillogóan kék szemek.
- Neked mindig. - mosolyogtam rá.
- Szeretsz? Mármint tudom, hogy még csak ma jöttünk össze, csak nem tudom, hogy kiszerettél-e már Haroldból! - kicsit meg volt szeppenve. Arca pirosas színben tündökölt. Két kezét az enyémbe fogtam.
- Niall! Te vagy a barátom, Ő pedig csak a bátyám. - őszinte voltam. Nem érzek Harry iránt semmit, ahogy azt már párszor el is mondtam.....illetve inkább csak a vágy kell, hogy érezzem, ahogy a bőre az enyémnek simul, de nem táplálunk egymás iránt érzelmeket.
Kis csókot nyomtam, szöszim ajkára és kivettem a már elkészült popcorn-t, amit egy pofás virágos fehér tálba öntöttem. Nialler jobb kezén egyensúlyozott be a poharakkal teli tálcával, másik kezével pedig összekulcsolta az ujjainkat.
- Na végre...mi tartott ilyen sokáig? - hülyeskedett Louis, mint akit annyira érdekel a film, hogy már a körmét is rágja.
- Pattogtattam kukoricát! - mutattam felé a tálat.
Mindannyian leültünk egymás mellé. Én ültem a legszélén, erősen barátomat ölelgetve. Szeretem a romantikus filmeket, ez is amolyan, hogyan gondolkozz el a saját életeden típusú film volt.
Eszembe jutott pár gondolat. Vajon lehet két embert szeretni egyszerre? Lehet bűnben élni, miközben élvezed, azt? Szerelmes tudsz lenni valakibe, valakibe akihez más kapcsolat fűz, mint a többi férfihez? Nem. Lehetetlen. Különben is, én tényleg szeretem a kis szöszit. Harry-nek pedig ott van Sonja, akit mellesleg soha se utáltam, így hát most sem fogom. A film közepén tartottunk talán, amikor is megszólalt a csengő és bátyám iszonyatos izgalommal pattant fel az addig nyugis kanapéról.
- Megjött Son! - kiáltott fel vigyorogva.
Boldogsága mindenkit meglepett, de mi is örültünk vele. Miután mindenkivel kezet fogott az amúgy szőke, zöld szemű lány, beült Harold ölébe és így nézték végig a filmet.
Kicsit zavart a dolog, hiszen régen mindig én bújtam bele bátyóm seggébe, az összes filmnél, míg most Ő fog körülötte ugrálni.
Niall-re néztem aki a filmet bámulta. Kék szemén visszatükröződött a film minden mozzanata. Szőke haja, kócosan állt össze-vissza, ami igazán bámulatos volt. Lábamat átdobtam az Ő lábain, kezét pedig az enyémbe temettem. Rám pillantott és egy csodálatos mosolyt villantott felém, közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Hallottuk, ahogy a többiek rögtön sutyorogni kezdenek, mivel ilyet még nem láttak tőlünk.
A film végére teljesen elgémberedtem. Felszerettem volna állni egy kicsit megnyújtózni de barátom elkapta a derekamat és visszarántott maga mellé. Hangosan nevettem fel.
- Patrice..beszélhetnénk? Emlékszel régen milyen jóban is voltunk? Képzeljétek el én és Pat legjobb barátnők voltunk, nagyon sokat lógtunk együtt,csak ugye elköltöztetek. - kezdett bele Sonja.
- Beszélhetünk..csak előtte megcsikizem a kis angyalt.
Niall nagy nevetésbe tört ki...nem tudom, hogy az "angyal" jelző miatt vagy mert a derekát csikáltam, de nagyon aranyosan nevetgélt.
- Esküszöm ti nagyon jól álltok egymásnak. - mosolygott felénk Zayn és Perrie.
Lekászálódtam barátomról és elsétáltam Son-nal a régi szobámba. Még minden ugyanott állt..a képek, a nyakláncok, sőt még a párnáim sem lettek elmozdítva.
- Mit szeretnél? - kérdeztem Son-t. Régen tényleg nagyon jóban voltunk olyan volt nekem, mint most El és Pezz...a legjobb barátaim közé soroltam őt, de aztán elköltöztünk Londonba és megszakadt a kapcsolat.
- Tudod milyen érzés volt, hogy nem kerestél? Fel sem hívtál..már azon a héten sem amikor kimentetek. - akadt ki.
- Én hívtalak,de te sohasem vetted fel!
Még hogy nem kerestem? Sírtam is miatta eleget, hogy nem veszi fel azt az idióta telefont.
- Nem hívtál! Engem nem. - vetette le magát az ágyra. Láttam rajtja, hogy bántja, hogy állítólag nem kerestem, de én tényleg hívtam vagy ezerszer.
- Én kerestelek! Tényleg! - rogytam le mellé.
Amikor felnézett rám, szemét könny fedte. Kezével belém karolt.
- Tudod mit nem érdekes, hogy ki keresett kit és kit nem! Imádtalak. A szobámban a mai napig kint van a közös képünk és látom, hogy az íróasztalodon ott van ugyanaz a kép. Felejtsük el a kimaradt pár évet. - mosolygott rám, miközben a könnycsepp legördült.  Átöleltem. Nem tudok rá haragudni. Szeretem! Hiszen legjobb barátnők voltunk kiskorunk óta.
- Nos mesélj...látom te és Niall együtt vagytok! - terült el az ágyamon. Törökülésbe csücsültem és a párnát az ölembe dobtam.
- Igen és, kijelenthetem, hogy én szeretem Őt. De meséld csak el mégis, hogy találtál rá Haroldra. - nevettem fel.
Olyanok voltunk, mint régen, szokásosan a fiúkról beszéltünk nevettünk, bohóckodtunk a tükörben és felvettük az egymáshoz nem passzoló ruhákat.
- Hát igazából, miután én is ide költöztem Londonba találtam egy bandát az utcán. Nem olyanok voltak mint én, de könnyen barátkoztak és én abba az utcában laktam még akkor. Velük lógtam mindig, amikor megláttam Hazz-t. Egy ideig Ő is eljött, de csak miattam...elmondta, hogy nem vagyok jó társaságba és költözzek máshova. Persze én voltam olyan kis naiv, amíg megvártam, hogy bajba keverjenek és csak utána költöztem el. Harold segített a költözésben is, de mondtam neki, hogy ne szóljon neked, hogy itt vagyok...mert azt hittem haragszol és nem akarsz látni. Ma reggel mikor felhívott csak annyit mondott, hogy jöjjek át este filmet nézni, de arról szó sem esett, hogy itt leszel..sőt ha tudom lehet el se jövök..de jól tettem, hogy eljöttem. - mondta nevetve.
Áh, szóval bátyus onnan ismerte a gettó bandát..már érthető.
- Halihó...jöttem a hercegnőmért. - nyitott be az emlegetett szamár, azzal a lendülettel kapta fel Sonja-t, ekkor jöttem rá nekem nem kell Harold...nekem csak Niall kell!!  - Húgocska nagyon szép éjszakát a lovagoddal. - nyomott egy puszit homlokomra.
- Beszélnem kell veled! - suttogtam oda neki, ő pedig barátnőjét a szobájába vezette, hogy addig is keressen magának egy pólót a szekrényéből.
- Harry...felejtsük el az egészet ami köztünk volt!!!! - mondtam ki ahogy visszatért.
- Én is ezt szeretném. Szeretlek...de csak mint a testvéremet...az ami az előbb történt, az csak pillanatnyi fellángolás volt kettőnk között...- mondta halkan, én pedig csak bólogattam, ez teljesen így van.
- Szeretlek bátyus. - mosolyogtam rá, mire ő felkapott és megpörgetett.....
- Én is téged húg. De most megyek vár a buggyant barátnőm. - forgatta a szemét nevetve.
- Vigyázz, hogy beszélsz róla..Ő az én barátnőm is. - böktem bele oldalába, mire hangosan felnevetett.

- Látom kibékültetek. - lépett be egy vigyorral Niall.
- Ki! Csak hülye vita volt, az előző. De most már minden a helyén van. - kacsintott rám Hazza.
- MINDEN! - ismételtem meg szavát.
- Gyere Manó....ma velem alszol..van még pár romantikus film a tarsolyomban. - karolt át barátom és elsétáltunk a szobájáig.
Nagyon jól éreztem magam vele, igazán boldognak éreztem magamat. A romantikus filmek és párnacsata után, mellkasán aludtam el!

Következő rész....5 megjegyzés és 3 feliratkozó :) Még mielőtt aggódni kezdtek, lesznek még váratlan avagy várható fordulatok ;)
Pez