10.fejezet~

Nagyon jól éreztem magam vele, igazán boldognak éreztem magamat. A romantikus filmek és párnacsata után, mellkasán aludtam el!


*Másnap reggel*

Felébredve elszörnyedve néztem a szétszakadt párnákat, amely tollai mind a földön hevertek egy új szőnyeget megteremtve a padlón. Szőke barátom engem nézett csodálatosan kék szemeivel és még kómásan is mosolyt csaltam arcomra.
- Jó reggelt. - húzott közelebb magához, majd egy ébresztő csókkal lepte meg ajkamat.
- Neked is. - mosolyom arcomra fagyott.
Vállába temettem arcomat és éreztem testének melegét, ami az én bőrömet is felmelegítette. Puszit nyomott a hajamba. Újra felnéztem tökéletes arcába.
- Reggeli? - kérdezte, miközben felült az ágyba.
- Verseny a konyháig? - pattantam fel én is.
Aprót bólogatott mielőtt futásba eredt volna. Az ajtót kinyitotta és elkezdődött a verseny. Hangosan nevettünk, amikor megnyertem a versenyt.
- Haha! Nyertem. - kiáltottam fel miközben kinyújtottam a nyelvemet Niall-re.
- De csak mert hagytalak...!! - kapott fel ölébe és újabb csókkal jutalmazott.
- Nem ér desszertet enni reggelire Niall!! - hallottuk meg Eleanor nevetését, aki Louis kezét fogva, kócos hajjal ballagott ki enni.
Nialler-ből egy kuncogás tört fel.

Mindenki az asztalnál ült. Mást sem hallottam, mint poharak koccanását, villák koppanását, nevetéseket és hangos beszédet. Ez már hiányzott. Amikor egyedül voltam Zayn lakásában, olyan egyedül voltam.
- Milyen volt az éjszaka? - kacsintott ránk Harold.
Elpirultam a kérdésre. Nagyon szeretem Niall-t. Teljesen.
- El voltunk. - fordítottam bátyám felé a tekintetem, aki válaszomra inkább csak beleszürcsölt a narancslevébe, de közben végig tartotta velem a szemkontaktust.
- Nincs kedved ma sétálni? Dumálhatnánk egy kicsit. - kapott felém Sonja.
- Mehetünk! Nekem nincsen mára semmi programom. - vontam vállat.
A többieknek úgyis dolga van. Eleanor divathétre megy, a fiúk interjút adnak valamelyik tv-nek. Perrie a Little Mix-xel megy koncertpróbára.
A reggeli befejeztével, El kölcsönadta az egyik ruháját, hogy mégse a tegnapi hacukámba legyek ma is, majd felkaptam a cipőmet és Son-nal elindultunk a kis barátnős sétálásra.
- Bemutatom neked a barátaimat...! - vigyorgott rám. Bőr dzsekit viselt, fekete nadrággal és fekete Vans cipővel. Fején is fekete sapka volt, szőke haja teljesen feltűnő volt a sok sötét gönc mellett. Mellette én voltam az angyal a fehér egybe részes szoknyámba, Ő pedig egyenesen a pokolból jött ördögnek tűnt.
- Milyen barátaidat? - kérdeztem vissza.
Vörösre festett ajkaival rám vigyorgott, én pedig értetlenül mosolyogtam vissza.
- Akikkel lógtam. Tudod!! Ahol Harry megtalált!
Oh, igen. A vörös csajszi, meg Brison. Akiket amúgy már ismerek..
- Aha. Rendben. - bólogattam.
Nem tudom. Sem én, és szerintem Sonja sem való oda, de ha barátnőm ennyire ragaszkodik hozzá, ám legyen.
Amikor odaértünk az eldugott, nem túl tiszta utcába, megpillantottam a vörös leányzót, Brison-t, és a fekete hajú, azt hiszem Micheal-t.
- Oh Sonja!! De régen láttunk és elhoztad Patrice-t is?? - ölelte át Son-t , Mrs. Vörös.
- Ismered?
- Ja. A múltkor eltévedt és ide fújta a szél. Amúgy én nem mutatkoztam be a múltkor Lily vagyok. - nyújtotta felém a kezét.
- Hello. - köszöntem fel.
Sonja leült a földre, a többi kis "suhanc" mellé. Felé nyújtottak egy cigarettát, amit Ő habozás nélkül elfogadott és megnyújtott. Szemem elkerekedett..
- Na gyere már Pat! Lazulj le! - húzott le maga mellé barátnőm, majd felém nyújtották a dobozt.
- Nem én nem dohányzom! - mondtam.
- De kér! - nézett rám szigorú tekintettel Son.
Kiszedtek nekem egy szálat. Jó. Lazuljunk. Egyszer nem halok bele. Meggyújtottam a cigit és szívni kezdtem.
- Na látod! - kacsintott rám szöszi barátosném.
Fejemet lehajtva fújtam ki a füstöt. Előkerültek a piás üvegek, amelyekkel mindenki meg lett kínálva. A legdrágább whisky-től elkezdve, a világ legfinomabb pezsgőjéig volt minden. Drága volt.
Honnan van az utca kölyköknek ennyi pénze, hogy drága piákat vegyenek? Tettem fel magamnak a kérdést. De kit érdekel.
- Mit kérsz? - nézett rám Brison.
- Semmit. - mosolyodtam el. Nincsen kedvem piálni. Igen én az a tipikus jó kislány vagyok..
- Könyörgök igyál meg velem csak egy pohár whisky-t! - lökött meg egy kicsit barátnőm, aki már nem is tudom hányadik pohár alkohol adagját tolja magába.
- Ha én iszok, akkor te sehogy sem fogsz hazajutni! - motyogtam oda neki.
Iszonyatosan haragszok rá. Nem elég, hogy rávett a hülyeségeire, még le is itta magát.
- Egy piától semmi bajod nem lesz!
- Csak egyet? - kérdezte enyhe mosollyal, egy barna hajú fiú, Bruno. Nem tűnt a "bandába" valósinak. Normális volt. Semmi fekete, semmi cigaretta. Egyetlen sör volt a kezében és azt is már valószínű órák óta issza, hiszen a kis buborékok már nem voltak az üvegben.
- Jó csak egyet...és aztán békén hagytok! - mormogtam oda a többieknek és a kezembe kaptam egy pohár whisky-t
Lehúztam a többiekkel együtt. Égette a torkomat, de nem tagadom jól esett..nem gyakran járok el bulizgatni és piálni sem. Sőt. Mondjuk úgy egy évben maximum kétszer. Testemet felfűtötte az ital.
- Még egy pohárral? - kérdezte nevetve Lily.
- Kétlem! - nevettem fel én is.
Kezdtük egymást megismerni és mégsem voltak annyira rossz arcok mint az gondoltam. Ám akkor, Micheal elővett a zsebéből egy nem éppen legális dolgot. Arcomon ijedtség tükröződött.
- Nyugalom..ez csak fű! - suttogta halkan a srác.
- Nyugalom? Ti nem vagytok normálisak! - kiáltottam fel.
- Patrice..nem kell parázni..tök jó dolog! - kacsintott felém a nem túl józan Sonja.
A föld forogni kezdett velem, nem tudom, hogy a pia hatása miatt vagy csak Son hülye kijelentése miatt...de nem éreztem jól magam.
- Én hazamegyek! - keltem fel az ülőhelyemről.
- NEM MÉSZ SEHOVA. - támadt rám Son.
- Majd én eldöntöm.
- Ülj le! Kipróbálod a cuccot és ha nem tetszik akkor hazamehetsz!
- Nem..én nem próbálok ki semmit.
- Ha nem próbálod ki Harry-n állok bosszút...és az neked is fájni fog Styles húgi....tudom mennyire fontos neked Harold. Nekem is az..de ha nem hallgatsz rám, olyat teszek vele, ami mindannyiunknak fájni fog. - károgta egy idióta vigyor mellett.
Nem bánthatja a bátyámat...nem teheti. Ő az én bátyám és ha bántani meri esküszöm megölöm, lelkifurdalás nélkül végzek vele.
- Nos? Vissza ülsz és kipróbálod vagy......- húzta fel a szemöldökét.
Lehunytam a szememet és visszaültem a helyemre.
Hogy te mekkora hülyeségbe keveredtél Patrice Styles! - ordított velem belső istennőm.
- JÓ DÖNTÉS. - megelégedett mosoly terült el a kis ribanc "barátnőm" arcán.
Brison meggyújtotta a papírt, és beleszívott az anyagba. Óvatosan egy fintort engedtem meg magamnak. Majd a kezembe nyomták, óvatosan számhoz emeltem és beleszívtam én is, tüdőmbe tartottam, majd kifújtam a füstjét. Torkomat iszonyatosan kaparta a dolog.
Nem tudom hányszor ment körbe, de egyik pillanatról a másikra lettem jó kedvű. Eltűnt az idegesség, amit a barátnőm keltett bennem. Éreztem, ahogy szívem egyre hevesebben ver, szinte majd kiugrik a helyéről. Fel szerettem volna kelni, helyette egy hatalmasat estem, nem éreztem fájdalmat, bár éreztem ahogy fejem koppan egyet a hideg padkán. Még jobban szédülni kezdtem. Felültem és fejemhez kaptam, kezemet kémlelve vettem észre, hogy egészet vér borítja.


*Bruno szemszöge*

Nem magam miatt tartoztam soha ehhez a bandához. Sőt. Olyan vagyok itt mint valami fogva tartott..a bátyám Brison hurcolt el ma magával, mert azt mondta jön ide valami csaj...a híres Harry Styles húga és Ő nekem biztosan tetszeni fog. Ezért eljöttem. Jó kislánynak tűnt, nem ivott egy ideg, még én rá nem beszéltem egy pohárkára. Megfenyegette Sonja, ha nem próbálja ki a marihuánát, akkor ártani fog a bátyjának. Nagyon szeretheti a tesóját, ha ekkora hülyeséget képes megtenni miatta. Én kimaradtam direkt a körökből, nem akarok bajba keveredni. Figyeltem őket, ahogy körbe-körbe adogatják az égő cigarettát. Aztán nagy nevetés közepette Patrice elesett és hatalmasat koppant a feje a földön. Mikor felült akkor vettem észre, a vér patakot, a földön, ahol az imént Pat beverte a fejét. Odarohantam. Éppen kezét figyelte, ahogy azon végig folyik a vér.
- Vérzek? - kérdezte értetlen tekintettel.
- Igen. De nem lesz semmi gond! - nyugtattam Őt is, illetve magamat is.
Lekaptam magamról a pólómat és fejéhez szorítottam. Egy pillanatra felszisszent, majd nevetni kezdett.
- Te levetkőztél? - tette fel a kérdést.
Nem válaszoltam, inkább csak megforgattam a szememet. Már vagy egy fél óra is eltelt és Patrice kezdett megtisztulni az anyagtól. A többieknek még tartott a dolog, de csak mert Ők le sem álltak és egyfolytában szívták az anyagot. Még mindig fejének szorítottam a pólómat és az istenért sem akart elállni a kibaszott vérzés.
- Te jó ég! A fejem hasogat. - mondta halkan. - Undorító ember vagyok!
- Nem..Shhh. Nem a te hibád, hanem Sonjáé, te a bátyád miatt tetted amit tettél, nem csak úgy hobbiból..nekik ez az életük, mindennap itt lógnak, mindennap ez a menet folyik itt. Én igazából felnézek rád, hogy a bátyádért akármit megtennél!
Kezét a pólómra emelte és ott tartotta tovább az anyagot, amikor leemelte azt, hogy megnézze mennyit vérzett, kirázta a hideg, a fehér pólóm, most már teljesen vörösen mutatott. Még egy órán át ültünk némán, a vérzés már elállt, de elég csúnyának láttam azt a sebet.
- Beviszlek a kórházba! - motyogtam és felkaptam kezembe Patrice-t.
Egyenesen a kórházba vittem az autómmal, átadtam egy nővérnek.
- Jobbnak látom, ha bent tartjuk megfigyelésre egy pár napra. Nagyon nagyot esett..eltudná mondani mi történt? - kérdezte tőlem egy másik orvos.
- Hát..el! - találj ki valami hazugságot Bruno!!!!! - Elmentünk sétálni és találkoztunk pár suhanccal az egyik pedig véletlenül fellökte Patrice-t, és hatalmasat esett. A fejét pedig beverte a padka szélébe. - mondtam tudatosan.
Ügyes vagy Bruno! - biztatott a belsőm.
Láttam, ahogy a már elaltatott Patrice-t, ágyon tolva betolják egy kórterembe. Feje be volt kötözve.
- Igen, ezt mi is gondoltuk már csak a hatalmas repedés miatt...de a kisasszonyban van egy kis alkohol. Nem vészes!  Itt van a mobilja, hívja fel valamelyik hozzátartózóját a hölgynek! - átadta nekem a leányzó mobilját. Megnyugodtam. Ezek szerint a drog már távozott a szervezetéből. Feltárcsáztam Harry-t..mivel csak az Ő neve volt számomra ismerős és mert tudom, hogy Patrice bátyja. Percek múlva meg is érkeztek.

*Harry szemszöge*

Autóba ülve indultunk el mindannyian a kórházba.
Mit tudtak csinálni egy séta közben, hogy a húgomat kórházba kell vinni? Nem hiszem el, hogy nem tud magára vigyázni.
Leparkoltunk és gyors léptekkel siettünk be.
- Jó Napot! Patrice Styles kórtermét keressük. - motyogta Louis, a recepciósnak.
- Második emelet, 34-es! - mondta gyorsan.
Liftbe szállva siettünk fel.
- Nyugalom Harold! Jól van! Nem lesz baja! - nyugtatgatott Niall, aki könnyes szemekkel jött velem.
Felérve megpillantottam egy barna srácot, kezében a húgom telefonjával. Ki ez? Nem ismerősünk az is biztos. Mégis merre van Sonja?
- Hello. Harry vagyok. Te hoztad be a húgomat? - kérdeztem feszengve.
- Igen! Én! Minden rendben van vele, csak beverte a fejét és sok vért vesztett. Bruno vagyok. - láttam rajta, hogy elég kellemetlenül érzi magát.
- Ne haragudj, hogy megkérdezem de...te mégis ki vagy?
- Hát...én csak Sonja egyik barátjának az öccse.
- Sonja?
- Öhm...igen Ők ketten csatlakoztak a bandához, tudod ahonnan régen elhoztad Son-t...aztán eldurvultak a dolgok. - mondta halkan.
Mi van? Az a rohadt banda.
- Mi történt pontosan?! - kérdezte Zayn.
Egy pillanatra a srác ránk pillantott, majd újra a padlót kémlelte.
- Nos...azt hiszem Sonja meg van őrülve. Először cigarettát adott Patrice-nek, amit még úgy ahogy magától el is szívott...aztán ivott egy whisky-t....az egyik srácnál volt egy kis anyag...akkor haza akart menni Pat, de Son megfenyegette, ha nem próbálja ki, akkor bántani fogja a bátyját...és így inkább Patrice visszaült és kipróbálta, aztán pedig elesett és beverte a fejét a padkába. - suttogta halkan.
Mi van? Cigizett? Ivott? Drogozott? Sonja megfenyegette? Engem akart bántani? A húgom megmentett!
Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy megfojtom a srácot, de nem Ő a hibás.
- Kössz, hogy behoztad. - mondtam bunkón. - Most már hazamehetsz!
A fiú a kezembe nyomta, húgocskám holmijait, majd távozott.
- Bemehetünk? - kérdeztem meg az első szembe jövő orvost.
- Menjenek! De el van altatva!
Besétáltunk a kórterembe. Halk pittyegés jelezte, hogy életben van még Patrice. Mindannyian leültünk a mellette lévő ágyra.
- Sonja egy rohadék! - mormogtam halkan.
Választ nem akartam kapni, de jól esett kimondani. Egy fél órán keresztül bámultuk húgom fel-le járó mellkasát, amikor egyszer csak halk nyögésre kaptam fel a fejemet, majd megpillantottam zöldes-barna hunyorgó szemét.
- Hol a picsába vagyok? - kérdezte rekedtes hangon.
- Kórházba de most már minden rendben lesz! - válaszolta neki Niall és megfogta a húgom kezét.
Egy pillanatra elöntött a féltékenység, de türtőztettem magam.
- Sonja tényleg megfenyegetett? - kérdeztem halkan, miközben mellé lépkedtem.
Arca kisimult volt és egy mosoly jelent meg rajta, amikor meglátott. Kérdésem elhangzása után, komor lett a tekintete és lehunyta a szemét.
- Nem akarok róla beszélni! - suttogta.
- Igen? Te megmentettél? - kérdeztem kíváncsian és szigorúan.
- Mondom nem akarok róla beszélni! - hangosabb lett a hangja.
- Igen..vagy nem? - tettem fel a kérdést újra.
- Bassza meg Harry. Igen! Megfenyegetett ha nem csinálom amit mond, akkor bántani fog téged, annyira hogy az nekem is fájjon! Én meg inkább magamban teszek kárt és csinálom amit mond, minthogy bajod essen. - kiáltott fel, mérgesen.
- Te megmentettél engem! Inkább hagytad volna az egészet! Sajnálom. - motyogtam és megsimogattam az arcát.
- Nem akartam hagyni! Te nem tudod mire képes az a ribanc. - forgatta meg a szemét.
- Mi most megyünk! Gyógyulgass. - mosolyogtak rá a többiek, és távoztak. Niall még egy búcsú csókot adott, a szájára és Ő is elhagyta a termet. Ketten maradtunk.
- Miért tetted? - kérdeztem, keresve a szempárját.
- Mert szeretlek. - motyogta halkan.
Felé hajoltam, mire elmosolyodott. Ajkammal puszit adtam arcára. Mire Ő felsóhajtott, fáradt kezét a nyakamba akasztotta és újra lehúzott magához. Nem az arcomra pályázott. Ajkamat a sajátjára tapasztotta. Újra feltámadt bennem az iránta érződő vágy. Nem akartam mást érezni, mint száját, az enyémen. Nyelve utat tört számba és keringőre hívta nyelvemet.