24.fejezet ~

Kerestük Patrice-t. Mindenütt. A repülőről nem láttuk leszállni.
- Gyere Niall. Menjünk be sétálni a városba csak meg lesz valahol! Nem tűnhetett el 10 perc alatt! - magyaráztam felhevülten Niall-nek, majd már indultam volna tovább mikor elkapta karomat.
- Tudom hol van Harry! - mondta nyöszörögve.
- Hol? - húztam fel szemöldököm.
Nialler a kabátja belsejébe nyúlt majd a belső zsebből előhúzott egy rózsaszín kemény borítású füzetet.
- Az ott az amire gondolok? - kérdeztem izgatottan.
- Ez itt Patrice naplója! Elolvastam. Ír benne rólam, rólad, az érzéseiről, a fájdalmairól és mindenről, többek között az álom útjáról Párizsba. - kezében a naplóval eszeveszettül hadonászott.
- Akkor keressünk egy hotelt és együtt átlapozzuk a füzetecskét. Csak benne lesz melyik szállodába akart menni, vagy valami jelet csak találunk Horan. - dobtam át lazán karomat a szőke vállán. Lassan indultunk meg egy fehér taxi felé, majd beszálltunk. Gondolataim ezrei lepték el fejemet.
Miért ment el? Csak mert kettőnket szeretett? Hiszen ez butaság. Ha nagyon akartam volna megértettem volna, hogy Patrice nem akar velem lenni, hanem Niall a párja. De nem említette, hogy elege van belőlem. Miért pont Párizs? Egyedül jött vagy van itt valakivel? 
- Melyik hotelbe menjünk Harry? - tűrte meg gondolatmenetemet Niall aggódó pillantása.
- Nem is tudom. Legyen a Hotel De Vendrome! - vágtam rá mihamarabb.
- Nyugodj meg Harold. Megtaláljuk! -nézett rám szenvedő tekintettel Nialler.
Szegény srác! Ha én nem vagyok akkor most Patric-cel boldogan élnének. 
Igaza volt Pat-nek, akárhányszor volt valakije én elijesztettem mellőle, mondván nem illik hozzá. Csak mert magamnak akartam. Hülyeség. A húgom....

Idővel később megérkeztünk a hotelhez. Iparkodva szálltunk ki és foglaltunk egy szobát. 


- Akkor most kezdjük el olvasni! - kiáltott fel a szöszi és lehuppant a fehér kanapéra. Mellé ültem és kinyitottuk a titkokkal teli füzetet.
Az x-faktor is benne volt..benne volt, hogy mennyire nem kedvelte, hogy miattam nincsen senkije...hogy egyre jobban vonzódik Niall.höz...majd végül meg lett Párizs.

"Nagy álmom egyszer elrepülni Párizsba. Annyira gyönyörű hely! Megnézném az Eiffel-tornyot és fentről csodálnám az egész várost! Megszállnék a kedvenc hotelembe a Hôtel De Vendôme-ba. Vacsorára lazacot ennék vagy valami nagyon drága és frappáns ételt. Éjszaka a torony mellett kifeküdnék a fűbe és nézném a csillagokat. Gondolkozhatnék. MINDENEN. Elmennék a Louvre múzeumba és megnézném a Mona Lisa-t, sétálnék a Champs-Élysées utcáján. Benéznék a legdrágább üzletekbe, megnézném a Notre Dame-ot és poénból eljátszanám, hogy én vagyok a toronyőr..vicces volna..felmennék a Montparnasse-toronyba és onnan figyelném az egész várost éjszaka, láthatnám az egész panorámát majd jó késő este a Moulin Rouge-ba mennék és életem legnagyobb buliját tölteném el...csuda jó volna! Egyszer valóra váltom ezeket és nagyot fogok bulizni...életem utolsó percét is itt szeretném majd tölteni, hogy a kedvenc helyemen halhassak meg"




Niall hangosan olvasta fel a napló részletet. Tényleg jól hangzott a kis kaland leírás. Könnyes szemeket véltem fel velem szemben. Nialler kék szeméből ömlöttek a könnyek.
- Harry...Harry mondd, hogy Patrice nem meghalni jött ide!!! - kiáltott fel. Mérgében a naplót az üveg asztalra hajította.
- Nem! Arról szó sem lehet. Csak kalandozni jött ide. Nem meghalni! - nyugtattam meg törékeny lelkét és reménykedtem...reménykedtem abban, hogy igazam van és nem véget akar vetni az életének.
- HAROLD! - ordított fel - Ha a napló alapján jött ide Pat, akkor ezek szerint ebben a hotelben van! - lapozta fel újra a füzetkét. A lapokat összegyűrte, de végül meg lett. Valóban ebben a hotelben kell lennie.
Felpattant. Arcát a pulóvere ujjába törölte, majd elindult kifelé. Követtem. Bezárta a hotel ajtót és lelifteztünk a recepcióhoz.




- Jó napot hölgyem! - köszönt oda nyugodtan a nőnek. - Egy lányt keresünk, kb ilyen magas, barna haja van és zöldes-barna szeme...Patrice Styles..nem itt szállt meg véletlenül? - hadarta eszeveszett gyorsasággal. Hátát egy kicsit megsimogattam, hogy megnyugtassam.
- Jó napot uram! Egy pillanat és megnézem. - a roppant fehér bőrű nő szemüveget vett fel, majd az egeret kezdte kattintgatni, a monitor fénye vissza világított a lencséjéről. Nehezen kivettem a neveket ,de nem volt túl tiszta. - De! Itt van. 563-as szoba. Felszóljak a hölgynek, hogy keresik? - szemüvegét az orrára tolta és úgy beszélt hozzánk.
- Köszönjünk, de nem kell! - mosolyogtam le rá, majd visszamentünk a liftbe. A zene amit odabent játszottak, az egyik kedvencemből volt...a Barátság Extrákkal egyik zenéjét játszották. Ez eszembe juttatta azt az éjszakát, amikor Patrice elmondta, mennyire utálja, hogy egyedül van....háát most egyszerre ketten harcoltunk érte! Feleslegesen. Megszólalt a csengő. Megérkeztünk.
 Niall szinte suhant az ajtók előtt.Végül egy előtt megállt. Keze, lába remegett. 
- Most mit csináljak? - suttogta oda felém.
- Esetleg..hmm..kopogj be! Én pedig most elmegyek! - mondtam nyugodtan.
Niall értetlenül nézett rám.
- Hova akarsz menni! Itt van Pat. - húzta fel egyik szemöldökét.
- Ne mondd el neki, hogy én is utána jöttem csak legyen elég annyi, hogy egyedül jöttél és én itt sem vagyok.
- NEM! - kiáltott fel hangosan és elém állt. - Itt maradsz! Mint a bátyja! Örüljön neked is én nekem is! - megragadta erőszakosan a karomat és az ajtóhoz rángatott. Remegő kezével megkopogtatta kétszer az ajtót.

- ÉN NEM RENDELTEM SZOBA PINCÉRT!! -  kiáltotta ki az ismerősen és gyönyörűen csengő hang. Felnevettünk. Még szép, hogy először kajára vagy esetleg pezsgőre gondol és nem ránk. A kis zár kattant, majd az ajtó kinyílt. 

*Patrice szemszöge* 


- ÉN NEM RENDELTEM SZOBA PINCÉRT!! - kiáltottam ki a hangos kopogás után. Még meg sem érkeztek már azzal akarnak zaklatni, hogy rendeljek a menü sorról. Mondjuk egy kis pezsgő vagy vodka igazán jól esne. 
Gyorsan átugráltam a bőröndjeimen és ruha kupacokon. Kipattintottam a zárat és kicsire tártam az ajtót. 
Alig hittem a szememnek, amely rögtön könnyes lett. 
- Patrice!! - szólaltak meg egyszerre komor arccal.
Csak bámultam őket. Sokkot kaptam. Elmenekültem előlük és itt vannak. Ez nem lehet igaz.
- Ez nem a szobapincér! - nyögtem ki, majd becsuktam az ajtót.
Ez biztosan csak valami látomás. Kezdek megőrülni. Nem elég, hogy elképzeltem, hogy ott vannak de még kopogást is hallottam. Szédülni kezdtem, így hát inkább leültem az ágyra. Majd újra kopogást hallottam. Befogtam a fülemet és a szememet is összeszorítottam.
- A PICSÁBA PATRICE STYLES NYISD MÁR KI AZT A KURVA AJTÓT! - hallottam meg Niall hangját.

Meglepődtem. Túl tiszta volt, ahhoz, hogy képzelődjek! Felálltam..könnyek százai peregtek le arcomon. Újra kipattintottam a zárat. Kezdtem elhinni. 
Kinyújtottam a kezemet és elértem Niall kezét. Nem képzelődök..tényleg megérintettem. Visszarántottam a karomat.
- Ti tényleg itt vagytok! Miért? Mit kerestek itt? - kérdeztem értetlenül. Arcomat hiába töröltem meg újabb könny zápor zúdult végig rajta.
- Téged keresünk te nagyon hülye! - szaladt ki Harry száján.
- Engem? És honnan tudtátok, hogy pont ebbe a szállodába leszek? 
- A naplód Pat. Az otthon maradt. - válaszolta könnyes szemmel Nialler.
- Ti elolvastátok? 
- Az lényegtelen. A lényeg, hogy megvagy! - öleltek át mindketten. Nem tudtam mit kezdeni a bennem felgyülemlő érzésekkel. Nem öleltem vissza őket,csak álltam, üres fejjel elgyengült testtel. 
- Most magatokra hagylak benneteket! Később vissza nézek húgi! - nyomott puszit homlokomra Harold.
Csak bólintottam. Niall belépett a szobámba és becsukta az ajtót.
- Remélem nem haragszol, hogy megtaláltam a naplódat. Én csak láttam, hogy ott van a bugyis fiókodban és nem bírtam megállni, hogy beleolvassak.....
- Fogd be egy kicsit kérlek! - bőgtem tovább.
- Mi a baj? - ölelt át egyik karjával.
- Semmi. Le akarok fürdeni, kérlek ne menj sehova addig, csak maradj itt...ugyanitt! - mutogattam össze-vissza.
Berohantam a fürdőbe és eszeveszett gyorsasággal ledobáltam magamról a ruháimat, majd a forró vízbe bújtam.

Nem sikerült. Nem menekültél el. Hülye voltál, hogy egyáltalán elindultál ide! Mit vártál, hogy nem jönnek majd utánad? SZERETNEK! Fontos vagy nekik, ezért megkerestek! - sugallta belsőm.

A forró vizes gondolkodás után, visszasétáltam a szobába. Niall könnyes szemmel ült a kanapén.
- Nem haragszok! Ti ne haragudjatok! Csak nézz rám egy rakás szerencsétlenség vagyok. Egy kiégett idióta. Nem kéne velem lenned, se neked sem Harry-nek. Azt sem tudom miért kerestetek meg! - motyogtam miközben üveges bámultam a kék, könnyes szemeit.
- Hogy miért? - szipogott fel. - Mert szeretlek. Én is és Harry is. És most valóra váltjuk az álmodat. Mit szólsz egy éjszakához az Eiffel-torony mellett a csillagokat bámulva? - kezével az enyémért nyúlt. Ujjainkat összefonta és lábai közé húzott.
- Ez...jól hangzik. - gügyögtem.
Nem vagyok normális.
 Leültetett combjára és arrébb tűrte a még vizes hajamat. Orrát az arcomhoz érintette.
- Nagyon hiányoztál! Hiányzott az illatod reggel. Meg a nevetésed. Ha Harry nem jön át hozzám, hogy indulunk utánad, akkor én belehaltam volna az elvesztésedbe. - suttogta fülembe.
Arcomat felé fordítottam. Szemeimet elnyelték a csodásan már-már villódzó zafírkék szemei. Apró mosoly kúszott ajkamra. Valami feléledt bennem, amit reggel óta elveszettnek hittem. Fogait megmutatva húzódott mosoly, rózsaszínes ajkaira. Közelebb hajoltam hozzá és egy puszit nyomtam szájára.
- Öltözz fel! Készülj össze és akkor elmegyünk várost nézni hármasban! - paskolta meg kicsit hátamat. Felkeltem az öléből. Kaptam egy gyengéd puszit homlokomra, majd távozott a szobából. 

Én ezt még mindig nem vagyok képes feldolgozni! Itt vannak. MIATTAM. 

 Magamra vettem egy kötött pulóvert és egy koptatott fekete farmer nadrágot. Copfba tettem a hajamat és zsebeimbe gyömöszöltem a dolgaimat, amik kellenek. Kulcsra zártam az ajtómat. 
Jó lenne ha tudnám melyik szoba az övéké. 
Leindultam a lifttel a recepcióhoz, hogy majd ott megvárom őket.

*Niall szemszög*

Visszamentem a szobánkba. Harold csendesen bámulta a szőnyeget. Ujjait összekulcsolta maga előtt.
Ahogy beléptem felkapta rám tekintetét. 
- Mondd, hogy minden rendben! - szaladt ide elém.
- Azt hiszem. Város nézésre megyünk! Mindhárman. Öltözz fel, vagy ne, vagy nem tudom és induljunk el lassan. - motyogtam.
Harry átölelt. 
- Remélem minden rendben lesz! Amíg odaát voltál olvastam a naplót...és tudod...néhány részletet nem értek. - mormogta fülembe.
- Mit? - vállánál fogva toltam el annyira tőlem, hogy szemébe nézhessek.
- Nem lényeges. Hülye női dolgok..valószínű ezért nem értem. - tűrte arrébb haját.
Cipőjébe bújt majd távoztunk..

*Harry szemszöge*

Alig vártam, hogy még egyszer átöleljem. Egy pillanatra azt hittem elvesztettem és már soha többé nem fogom visszanyerni, de most itt van..itt vagyunk. Hárman. Beléptünk újra a most már elég idegesen zenélő liftbe. Óráknak tűnt mire leértünk. Kilépve végre megszabadultunk a bugyuta zenélő "doboztól".  Egymás mellett, gyors léptekkel siettünk kifelé. 
Ahogy elértük a recepciót, feltűnt Patrice. Rózsaszín kötött pulcsit viselt, utáltam rajta eddig az ilyenfajta felsőket, de most még ez is tetszett. A fekete térdénél koptatott farmert, még régen kapta tőlem. Tökéletesen feszült rajta. A haja frissen volt mosva, hiszen mindenfelé állt csak éppen arra nem amerre kellett volna neki. Szeme egy kicsit ki volt húzva és szempilla spirállal megoldva, csodás hosszú pillák és zöldes barna szem nézett vissza rám. Hatalmas, gödröcskés mosoly húzódott végig ajkamon. Kicsit elpirult és kuncogott egyet.
Olyanok lehettünk ketten Niall-el, mint a srácok akik most mennek először randizni. Kész röhej.

- Hm..sziasztok! - szólt fel halkan és rekedten Pat. 
- Manócska! - tártam szét karomat és magamhoz öleltem amennyire csak tudtam. Magamba szívtam a barackos tusfürdő illatot és a finom Zöld teás parfüme illatát. Hiányzott. Kis híján könnyek csordultak le az arcomon, de erős férfinak akartam mutatkozni, tehát nem hagytam őket kiszökni.
- Örülök, hogy megtaláltunk téged! - veregettem meg vállát. 
Niall és Patrice összekulcsolták ujjaikat én pedig, átkaroltam húgom vállát. Azt, hiszem én leszek a felesleges harmadik...
Órák óta sétáltunk az utcán. Egy ideig be nem állt a szám és mindenféle ostobaságokat beszéltem, amiken Pat jókat derült. Most viszont Ő volt az aki egyfolytában beszélt.
- Uh....üljünk már be oda is! Innunk kell egy forró csokit! - mutatott rá egy helyes, aranyos kis kávézó szerű helyre. 
Beléptünk és megfújtuk tenyereinket. Hát...eléggé hideg van odakint így este fele.
- Jó estét! Három forró csokit kérek szépen, tejcsokiból lesz kettő egy pedig mogyorós csokiból! - mondta Patrice. Lábujjhegyre állt, hogy felérje a magas pultot. Kinevettük Niall-el.
- Látod mondtam én, hogy minden rendben van!! - beszélt hozzám röhögve Niall.
- Igazad volt! Most már minden rendben lesz! - bólogattam. Talán most, itt minden helyre jött! Testvérként sétáltunk...az érzéseket mintha elfújták volna belőlem a párizsi szellők. Nem úgy néztem rá, mint otthon, amikor röhögcsélt. Most csak egy lány volt, egy a számomra nagyon fontos lány, akit sikerült megnevettetni. 
- Voilá! - ült le elénk. - Neked Harold egy mogyorós, neked pedig Nialler sima tejcsokis. - rakta le elénk a szép pohárba csomagolt forró itókát.
- Tudtam, hogy eltalálod, hogy mogyisat kérek! - ujjongtam.
- Még szép, hogy tudtam mogyoró király..- pöckölte meg orromat.
Hangosan nevettünk, amíg magunkba kortyoltuk az italokat.

Elindultunk az Eiffel-torony felé. Csodálatosan ki volt világítva. Felmásztunk egy meredek dombra. Pat olyan volt, mintha a forró csoki helyett valami ütős alkoholhoz nyúlt volna. Megbotlott a saját lábában és kis híján seggen csúszott lefele a dombról. 
- Istenem de béna vagyok. - fetrengett a fűbe nevetve.
- Egyet értek! - nevetett vele Niall is, majd felhúzta.
Édesek voltak együtt. Eddig talán észre sem vettem, mennyire is össze illenek. 
Nagy nehezen sikerült a drága húgomat felcipelni közvetlen a torony melletti emelkedőre.
- Ez aztán kemény menet volt. - térdén támaszkodott meg és eröltetett levegőket vett, megjátszva mennyire elfáradt abba, hogy MI ketten felcipeltük.
- Igen! Teljesen igazad van! Csak nem meghíztál? - nevettem fel.
Patrice egy kicsit ijedt arccal nézett rám.
- Uramisten...szerinted híztam? - pánikolt be teljesen.
- Csak hülyeskedtem. - neki futottam és felemeltem egy kicsit. 
Niall leterítette a pokrócot amit elhoztunk, majd hanyatt vágtuk magunkat. Patrice kettőnk között helyezkedett el. Óvatosan rájuk pillantottam. Niall megsimogatta Pat kézfejét, majd összekulcsolták az ujjaikat. Elmosolyodtam. Egyszer nekem is lesz egy barátnőm...aki helyettesíteni fogja az űrt! 
Egymáshoz bújtak, majd Nialler megtámaszkodott a könyökén és a húgom felé hajolt. Lágy csókot nyomott ajkára. Egy ideig néztem őket, majd a csillagokra pillantottam. 
- Hullócsillag!!! - kiáltottam fel, mikor megláttam egyet. - Ez a ti csillagotok volt!! - fordultam feléjük.
Két csillogó, boldog tekintettel találtam szembe magamat. Én is boldog voltam.
Patrice megölelt és a hátamra döntött. Rajtam feküdt.
- Köszönöm Harold! - nyomott puszit arcomra.
- Nincs mit..de mit is köszönsz? - nevettem fel és egy tincset a füle mögé tűrtem.
- Hogy értem jöttél Niall-el. Tudom, hogy a te ötleted volt, hogy megkeressetek...- hangja elhalkult és könnyes lett a szeme. 
- Nehogy bőgjél. Jót akartam neked és Niall-nek! - kacsintottam rá. 
Fejét a mellkasomra hajtotta és csendben maradt. Niall mosolyogva felém suttogta, hogy ő is köszöni szépen.
Patrice felkelt rólam de utoljára még puszit nyomott a szívem felé. Felnevettem az aprócska gesztusán. 
Felült és hangosan nevetett. Csak néztünk rá hülyén, fogalmunk sem volt, min kuncog.
- Mi történt? - kérdeztük meg tőle szinte egyszerre, immáron mi is nevetve.
- Nem tudom. - halkult el...csak bámulta az Eiffel-tornyot. Aranyos volt.
- Nevess még! - suttogtam neki oda. 
Felém fordult és mosolyra húzta a száját.
- Öhm Niall! Te nem akartál csinálni valamit? Itt. Párizsban? - fordultam oda felé, mikor eszembe jutott a repülős eset. 
- Jajj..- kapkodott össze-vissza. - Tényleg kértem egy nagyon jó párizsi étteremből, valami speciális spagettit...gyorsan elmegyek érte, aztán vissza jövök. - pattant fel. A ijedtségtől amit produkált röhögőgörcsöm lett.
- Pat, fél óra és itt vagyok, ha lehet most ne menj másik városba! - nyomott csókot húgom ajkára.

- Ez most komolyan kajáért ment? - nevetett a földön fetrengve.
- Igen. Te tudod a legjobban, hogy milyen. - kacagtam fel vele.
- Én is éhes vagyok! - ült fel újra.
- Spagettit hoz. - bólintottam és már az én gyomrom is korogni kezdett....remélem hoz kaját IS.
Patrice kiszedte a zsebemből a telefonomat és nyomkodni kezdte. Berakta az egyik kedvenc zenéjét Selena-tól...egy jó pörgős szám volt.
- Táncoljunk!! - kiáltott fel jó hangosan, majd felpattant és kezemért nyúlt és felsegített.
- Nem tudok táncolni..- röhögtem fel hangosan.
- Harry..testvérek vagyunk..én sem tudok! - pattogott jobbra-balra.
Percek óta műveltük a táncnak nem éppen nevezhető dolgot, amikor Niall visszatért. Szerencséjére volt 3 ételes doboz a kezében.
- Visszatértem!! - kiáltott fel. Homloka izzadt volt. Látszott rajta, hogy megerőltette magát. - Harry eljössz velem egy kicsit. - nézett rám ahogy lerakta a dobozokat.
- Persze. - léptem oda mellé.
- Most meg hova mentek? - kelt fel Pat is.
- Pisilnünk kell..elmegyünk egy bokorba! - húzott ki minket a csőből Nialler. 
- De maradj itt addig. Játssz a telefonomon. - dobtam oda neki.
Visszaült és nyomkodni kezdte.

- Na most majdnem lebuktunk. - nevettem fel.
- Majdnem. - vett egy nagy levegőt és rám nézett. - Én félek! 
- Ne aggódj!! Minden rendben lesz. Na hadd lássam! - bólintottam zsebe felé.

Amint megpillantottam elámultam. Csodálatos volt. Nagyon szépen csillogott. Olyan volt, amilyet én is el tudok képzelni Pat-hoz.
- Ez gyönyörű! - ennyit tudtam kinyögni.

Visszasétáltunk Patrice még mindig a telefonomon játszott valamit. Amikor mellé léptünk felnézett ránk.
- Na végeztetek hugyosok? - rötyögött.
- Igen. - bólintottam és kikaptam húgom kezéből a telómat.
- Hey! Éppen játszok! - játszotta el a duzzogó kislányt.
- Hmm.. Patrice! - nyújtotta oda Niall a kezét Pat-nek. Bekapcsoltam a kamerát anélkül, hogy észrevegyék.
Pat értetlenül mosolygott rá Nialler-re. Majd a kis szöszi letérdelt és a húgom az ajkához kapta mindkét tenyerét.
- Patrice Styles lennél a feleségem? - nyöszörögte ki Niall.
Patrice levegő után kapkodott majd vigyorogva sírni kezdett.
- Igen Niall! Igen! - kiáltozta és immáron a férje nyakába ugrott.
A gyűrűt az ujjára húzta, majd felkelt és a torony előtt csókolóztak. A videóból minden látszott.
- Éljen az ifjú pár!! - öleltem át őket. 

következő rész 5 megjegyzéstől következik :) még 3 rész és a sztorinak a végéhez érkezünk! *pez