25. fejezet~ (utolsó előtti fejezet)

Átöleltem őket. Boldog voltam. Nem tudom mitől, de az voltam. Valami mégis fájt ott legbelül. Elvesztettem valamit, ami eddig nagy helyet foglalt el bennem. Próbáltam nem törődni az érzéssel, hiszen én voltam az egyik ok, ami miatt az egyik legjobb barátom és a saját húgom összeházasodnak. Patrice könnyei úgy potyogtam, mint őszi éjszakán a zápor eső és Niall szeme is enyhén könnyes lett. Csak bámultuk egymást. A természetes csend, nem volt annyira kellemetlen. Hol a csillagokra, hol az Eiffel-toronyra, hol a szerelmes párra néztem. Ha festő lennék, ezt a pillanatot tutira vászonra vetném...de énekes vagyok és nem festő.

- Kell egy új dal! - zavartam meg a csendet, és hangosan fejeztem ki az új ötletemet.

Pat rám kapta a tekintetét és próbált olvasni belőlem, Nialler pedig hevesen bólogatni kezdett.

Azonnal eszembe jutott pár sor és énekelni kezdtem. Niall gyorsan mellém huppant így mindketten szembe kerültünk Patriccel.

- You're so pretty when you cry, when you cry, wasn't ready to hear you say goodbye, now you're tearnig me apart, tearing me apart, now you're tearing me apart. - énekeltem el az eszembe jutó sorokat. A kis szöszi pedig pár másodperc gondolkodás után folytatta.

- You're so London your own style, your own style and together we're so good, so girl why? Are you tearing me apart, tearing me apart, you're tearing me apart. 

Egy ideig csak dúdolgattuk a ritmus. Pat szeme egyre élénkebben csillogott a hol a Hold hol a kivilágított Eiffel-torony miatt. Majd folytatni kezdtem a sorokat.

- Did I do something stupid? Yeah girl if I blew it. Just tell me what I did let's work through it. There's gotta be some way to get you to want me like befooore...

Abbahagytuk. Nem jutott eszünkbe több minden ebben a pillanatban. De egyet tudtunk, hogy itt még nincsen vége a dalnak.

- Ez csodálatos volt. - motyogta ki. 

Patrice-t mindig minden nagyon érzékenyen érintette. Ha másnak fájt, akkor neki is, ha más boldog volt ő is az lett. Azonosulni tudott, akár egy teljesen számár ismeretlen személy érzelmeivel is.

- Niall?! - csendült fel újra Pat hangja, aki éppen a csillogó gyűrűt bámulta az úján.

- Tessék drágám? - fordult felé a szőke, és én is húgomat kezdtem el fixírozni.

- Hogy jutott ez eszedbe? Hogy megkérd a kezemet? - hangja elhalkult, mint aki éppen egy gyászbeszédet mond.

- Mert szeretlek. - sóhajtott fel egy hatalmasat. - Tudod, ma reggel mikor elolvastam a levelet, azt hittem vége az életemnek. Elveszítettem azt az embert, akiért reggelente felébredtem, akivel este összebújhattam, akit szinte egész éjszaka képes volnék bámulni, ahogy alszik, és titkokat fecseg ki álmában. Fájt, hogy talán sosem látom viszont a zöldes szemeket, a gödrös mosolyodat, vagy azt, ahogyan elpirulsz, valami baromságon. Amikor Harry eljött, hogy most azonnal utánad megyünk Párizsba, akkor fogalmazódott meg bennem, hogyha megtalállak akkor megkérem legyél örökké az életem része. - miközben Niall rekedtes hangon mesélt, hanyatt vágta magát mellettem a kockás pokrócon. A csillagokat bámulta. A monológja viszont nem csak barátnőjét, vagyis most már menyasszonyát hatotta meg, hanem engem is. - Igazából az egészet Hazz-nak köszönhetem, ha ő nincsen most én nem kérem meg a kezedet. - sóhajtotta végig a mondatot, majd a végén rám fordította a szemeit és mosolygott. Visszamosolyogtam. Jó érzéssel töltött el, hogy miattam történt minden. 

A The Fray, Never Say Never című száma zavarta meg a romantikát. Patrice azonnal a zsebéhez kapott és kivette a mobilját. A fény miatt hunyorított egyet, majd ijedten ránk nézett.

- Srácok, ezt most fel kell mennem. Mindjárt jövök egy pillanat. - nagyon gyorsan felkászálódott a paplanról és felvette a telefont...közben pedig messze sétált tőlünk.

- Szerinted ki keresi? - ült fel Niall újra mellém. 

Elgondolkoztam.

- Lehet valamelyik barátnője, vagy anya, esetleg az ügynökség. Nem tudom. - vontam meg vállamat.

- Igazad lehet. - fejét a vállamra hajtotta, szőke tincsei csiklandozták az arcomat. - Még egyszer köszönöm Harold. Komolyan mondom már értem miért szeret téged Patrice annyira - szünetet tartott, hogy még jobban nyomatékosítsa mondandóját. - mert csodálatosan nagy szíved van. 

- Én inkább elrontottam, mint sem jót csináltam nektek. - szuszogtam bele a szőke kócba.

- Te teljesen meg vagy őrülve igaz? - röhögve kapta fel rám tekintetét. - Megköszönöm. Szépeket mondok neked, te pedig saját magadat szapulod...Fogd már be. Hiszen te vagy Harry Styles. Minden tini lány álma, akivel ezren képzelik el, milyen lehet vele szexelni,  milyen lesz majd az esküvőjük és, megkeresik a képet, hogyan fog kinézni a közös gyerekük. Ráadásul milliók oda vannak a göndör fürtjeidért. - túrt bele a hajamba. Nevetésétől nekem is nevetnem kellett, majd Pat visszatért közénk.

- Na ki volt? - ugrott át egy másik témára Niall.

- ööö..csak a modellügynökség. De ez most egy párizsi. Holnap délelőtt el kell mennem egy próbafotózásra. - motyogta és újra hanyatt feküdt. Egyik kezét a hasán pihentette, másikat pedig feje alá tette. Olyan volt a kivilágításban, mint egy földre szállt angyal. 

- Harry..Harold..Hazza...Bátyus...Sükedék...- eszméltem fel az utolsó szóra, amit húgom mondott. Talán egy kicsit túl sokáig bámultam a kis angyalkát.

- Tessék? - ráztam meg a fejemet. Patrice nevetve kérte el a mellettem elhelyezkedő spagettis dobozt és falatozni kezdett.

- Hm..Ez tényleg nagyon finom. - mindketten csak bámultuk. 

Olyanok voltunk, mint két srác aki most lát először meztelen nőt és ezért annak minden négyzetcentiméterét végig méri legalábbis én így éreztem magamat. 

- Kicsit fázok most már! Nem megyünk haza? - kérdezte meg Niall.

Mindketten hevesen bólogattunk majd visszasétáltunk a hotelhez. Érezni lehetett az időjárás különbséget, ugyanis idebent rögtön bizseregni kezdett a bőröm ahogy átjárt a meleg.

Niall kivette a kulcsunkat a liftbe én pedig gyorsan kikaptam a kezéből.

- Én is tudok ám ajtót nyitni! - felelte mosolyogva.

- Csakhogy te ma nem velem fogsz aludni Nialler, hanem szépen Pattel! - adtam tudtára a ma esti menetrendet. Patrice édesen rám mosolygott, ezzel pedig elérte, hogy belülről feltöltsön az adrenalin és lehet, hogy hülyén hangzik egy srác szájából de a pillangók jócskán repülésre készültek fel a hasamban. Nyugtatásul megszorongattam a kezemben lévő kulcs csomót. A lift megcsendült a pár pedig kiszállt. 

Hatalmasat sóhajtottam és émelyegni kezdtem. 

Mi a jó isten van veled Harry? - tettem fel magamnak a kérdést. Olyan érzésem volt, mintha mindjárt itt hánynám el magamat. Lassú léptekkel kikecmeregtem a liftből, mire elértem a szobánkat a víz is levert. Homlokomról és egész testemről fojt a víz. Ledobtam a kulcsot az asztalra és elrohantam a wc-re, ahol sikeresen kiadtam magamból az addig bennem lévő egész nap magamba vitt ételeket és italokat. Lefeküdtem a hideg kőre. Megnyugtatott a fagyossága.

Vajon Niall és Patrice most mit csinálnak? Talán kiélvezik a hotelszoba által nyújtott hatalmas francia ágy örömeit...

Még egy darabig feküdtem, majd felhívtam a szobapincért és kértem magamnak egy üveg whiskey-t.

Csak egy kicsit lazítani akarok az erkélyen, bámulva a holdat és a csillagokat.

Az italom pedig hamar meg is érkezett, jól behűtve ahogyan szeretem. A konyhába siettem és elővettem egy poharat, a mélyhűtőből pedig éppenséggel a jéggel vacakoltam ami nem akart kijönni a kis tartóból. A kezem már majdnem lefagyott, de megérte, hiszen így aztán az alkohol tartalmú italom semmiféle képen nem fog felmelegedni. Kinyitottam az erkély ajtót és lehuppantam egy kinti fa székre. Belekortyoltam az italomba. Ahogy lenyeltem végig marta a torkomat, összeszorítottam a szememet, majd éreztem, ahogy az beér az üres gyomromba. Imádtam ezt az érzést, így hát addig folytattam, ameddig az egész üveg el nem fogyott.

Nehézkes léptekkel szambáztam vissza a kanapéra, és ledobtam rá magamat. Kezemmel próbáltam megtámasztani a fejemet, de egyfolytában leesett. Akárhova néztem abból több lett, vagy éppen iszonyatosan homályossá vált. 

- Szobapincér? - csuklottam. - Kérek még egy üveget, ebből az előbbi jó féle whiskey-ből. - szóltam bele újra a telefonba.

Fogalmam sem volt róla, hogy jó helyre nyomtam e vissza a készüléket, vagy mellé tettem-e, de ebben az állapotban nem érdekelt. Csak egy kérdést tettem fel magamnak...miért én?

Kopogást hallottam meg az ajtómon. Rájöttem, hogy nem lenne jó ötlet felállni, mert tuti összetöröm magamat.

- Nyitva van! - mondtam a szokottabbnál is rekedtesebb hangon. 

Az ajtó kitárult és egy nagyon fess pincér lépett be.

- Jó estét Mr. Styles. Meghoztam a whiskey-t! - üdvözölt.

- Köszönöm szépen...lenne olyan kedves, hogy lerakja az üveg asztalra? - mosolyt festettem az arcomra.

A fiú kb velem lehetett egyidős, mégis nagyon jól csinálta a munkáját. Észrevette, hogy nem vagyok éppen józan állapotban és segíteni szeretett volna rajtam.

- Uram. Hozhatok magának még valamit? Van frissen kisült pogácsánk, ha gondolja legyen a ház ajándéka! - megpróbált rá venni, hogy egyek..nem rossz húzás.

Felnevettem. Nehezen feltápászkodtam, majdnem elzuhantam, amikor a fiúcska egyszerűen elkapott.

- Köszönöm. Nem kérek semmit sem. Hívjál nyugodtan Harry-nek! Nem szeretem ha Mr. Styles-nak hívnak..Kimegyek még egy pohárért csatlakoznál hozzám......- elhalkultam és vártam, hogy elmondja a nevét.

- Christian. - bólogatott lassan. Bár lehet csak nekem tűnt lassúnak.

- Szóval Christian, csatlakozol hozzám? 

- Tudja Mr. Styles...vagyis tudod Harry én munkaidőben vagyok. Nekem ilyenkor egy kortyot sem szabad innom. - magyarázta nekem. Persze. Utasítsanak még vissza ezren!!!!

- És ha azt mondod a főnöködnek, hogy egész éjjel a híres Harry Styles-t szórakoztattad? Akkor lehet még plusz fizut is kapsz, én pedig mondani fogom, hogy tényleg te tettél jobb kedvemre! - jutott eszembe a frappáns ötlet.

- Harry...én kétlem, hogy holnap emlékezni fogsz akármire is a mai napból, de ha te szeretnéd akkor maradok. - vette le a fehér köpenyt és a kanapé háttámlájára hajította.

- Lazulj le! - nyugtattam meg és megindultam a konyha felé. Kissé megbillentem és megtámaszkodtam az ajtó félfában, majd tovább mentem. Lekaptam egy poharat és vissza szaladtam. 

Chris kinevetett a két ballábasságomon.

- Menjünk ki az erkélyre! Ott sokkal jobb a levegő. - magyaráztam a pohárral a kezemben.

Nyakánál fogva felkapta az italos üveget és a már használt poharamat. 

Kilépve forró ittas testemet megcsapta a hűvös szellő. 

Leültünk és beszélgetni kezdtünk. Christian csak beszélt és beszélt. Persze én voltam az aki miatt beszélt, hiszen az életéről beszéltem. Én pedig beszámoltam neki a húgom és a köztem lévő intim kapcsolatról és minden bonyodalomról köztünk. Már az üveg tartalmának a fele hiányzott amikor is csillogó barna szemeivel engem kezdett fürkészni.

- Van rajtam valami? - kérdeztem meg hangosan nevetve.

- Jajj. Semmi. - fordította el vigyorogva a fejét a másik irányba.

- Mondd el! - hangom elkomolyodott. Kíváncsi lettem. 

- Hát. Én. Szóval azért nem akartam maradni az elején, mert szóval....- közbe szóltam.

- Meleg vagy. - fejeztem be végül a mondatát.

- Honnan? Te honnan tudtad? - kérdezett rá dadogva én pedig elnevettem magamat.

- Chris..az előbb ahogy az életedről kérdeztelek kihagytad a nőket a gimis vagy egyetemes években, és helyette a szobatársadról Matt-ről beszéltél. Rögtön levágtam mi a szitu. - újra töltöttem a poharainkat.

- Akkor most menjek haza igaz? - hajtotta le a fejét és kezeit bámulta. Nem értettem. Azért menne haza mert tudom, hogy esetleg simán képes lenne rám indulni egy nő helyett.

- Dehogyis. Miért gondolod? - adtam át neki a poharát.

- Eddig akárkinek elmondtam, az vagy kinevetett, vagy elkerült, durvább esetben megalázott. - ingatta meg fejét és kortyolt egyet.

- Ez undorító. Csak azért mert egy másik nemet szeretsz! Ez szánalmas! - szűrtem ki összeszorított fogaim közül.

- Jó fej vagy Harry! Komolyan. - nézett rám újra.

- Te is. Tudod eddig nem nagyon beszéltem senkinek sem, hogy én és a húgom...de most hogy elmondtam neked, kicsit jobban érzem magamat. - vigyorogtam rá.

Halkan hümmögött egyet, majd az elénk táruló kilátást vizslatta. 

- Lassan egyébként mennem kéne. Már hajnali kettő és még haza kéne érnem! - mondta miközben szemembe nézett. Tipikusan az a srác volt, akiért még a leszbikus lány is könyörögne, hogy ne menjen sehova.

- Maradhatsz itt. Elférünk! - ittam bele újra poharamba.

- Hazamegyek. - röhögött fel hangosan.

- Itt maradsz! - győztem meg végül nagyon komoly arcommal, amin inkább nevetett.

- Pont olyan makacs vagy mint amennyire elképzeltem.- mutogatott kezével.

- Oh tényleg? Ez megtisztelő! - nevettem ki.

Csendben iszogattunk tovább, majd már teljesen részegen a lakásba sétáltunk. Chris szó szerint ledobta magát a fotelbe, én pedig lecsaptam az üveget és a poharakat az asztalra. Kihúztam a kanapét a szobában. Kisebb-nagyobb sikerrel, hiszen azt se tudtam melyik a jobb kezem. Sőt még a párnát és a huzatot is összekevertem. Patrice ha most itt lenne, rögtön az mondaná, hogy hülye vagyok, hogy ennyit ittam és megigazítana mindent, majd levenné rólam a ruháimat és lefektetne aludni, megkérném, hogy bújjon mellém és magamhoz húzhatnám. Beszívhatnám hajának hol kókuszos, hol epres illatú haját, szívhatnám bőrének barackos illatát. Ahogy az emlékképek eszembe jutottak leültem a már kész ágy szélére és bőgni kezdtem. 

- Jézusom. Mi a baj? - pattant fel Christian és mellém ült. 

- Eszembe jutott valami. - hüppögtem. Arcomat nem takartam. Hagytam, hadd lássa minden egyes könnyemet. Szinte marta a piától forró és a párizsi széltől piros arcomat a sok könnycsepp. 

- Elmondhatod...nekem bármit! - tette kezét a combjára. Kicsit meglepődtem a gesztusán, de próbáltam úgy kezelni, mintha Liam, vagy Niall vagy akármelyik tag tenné velem ugyanezt. Észre sem venném. 

- Tudod. Mikor legutóbb csont részegre ittam magamat....akkor..akkor felhívtam Patrice-t hogy szükségem van rá. Negyed óra múlva meg is érkezett és....azt az éjszakát akkor sem fogom elfelejteni soha...hiába voltam részeg, mindenre emlékszem. A sírásra a kád szélén, a törött üvegekre, a vérző lábamra, a szexre a hálóban, majd ahogy másnap megköszöntem neki...a rózsaszirmok, a napló részletem..minden! Tudod Christian, olyan szinten csodálatos volt, hogy........az leírhatatlan. - a szavak között hosszú szüneteket tartottam néhol, pulóverem ujjába töröltem arcomat és orromat. 

- Lesz neked valakid, aki sokkal jobb lesz neked mint Ő. És hidd el Patrice pontosan az a lány aki valamilyen szinten minden percben melletted lesz és szeretni fog. De lesz valaki akit te még jobban fogsz szeretni! - mondta halkan és végig a szemembe nézett, bár én a kezeimet bámultam.

- Kösz Chris. Igazán jó barát vagy! - bólogattam. 

- Na és sipirc aludni Don Juan! - csapott rá a hátamra egy kicsit. A kifejezéstől pedig felnevettem könnyeim között. 

Befeküdtem az ágyba. Kellemesen hűvösek voltak a takarók és puhák. Behunytam a szememet, majd újra kinyitottam.

- Hé, ugye nem a fotelben akarsz éjszakázni?! - meredtem rá segítőmre.

- öööö..- vakarta meg nyakát.

- Két személyre csináltam meg az ágyat, szóval pattanj be mellém! De ha lehet ne tapizz..- nevettem fel kínosan.

- Nyugodj meg, a takarómon tartom majd a kezemet és még véletlenül sem nyúlok át a helyedre. - kelt fel és röhögni kezdett. Lekapta magáról a munkás ingét és a öltönyhöz tartozó nadrágot. Bepattant az ágyba.

Jó volt tudni, hogy van valaki aki megérti, hogy miért fáj nekem Patrice elhagyása. Lehunytam a szememet és hamar elragadott az álom.

*Másnap reggel...Patrice szemszöge*

Korán keltem. A levetett ruháink a földön hevertek. A gyűrűre pillantottam. Nem..ez nem csak álom volt. Imádom. Niall még aludt, de nem akartam felébreszteni. Magam köré csavartam a takarómat és elsétáltam a fürdőig. Rossz érzésem volt. Mintha egy részem éppen halálán lenne. De lehet, hogy csak a mai nap miatt.

Bevánszorogtam a fürdőszobába és forró vizet engedtem. Ledobtam a paplant, kezembe kaptam a tusfürdőmet és a gőzbe léptem. Élveztem a fürdést. Jól esett, ahogy átjárt a meleg és ahogy ehhez társult a finom barack illat az valami leírhatatlan volt. Megmostam a fogamat. Majd törölközővel körülölelve hajat szárítottam. Magamra vettem egy cicanadrágot és egy bő toppot majd egy kis táskába paszíroztam a cuccaimat. Kitaláltam, hogy mielőtt elindulok, megnézem Harry-t. Tegnap úgysem tudtam túl sok mindent beszélni vele. 

Végig sétáltam a folyóson és felmentem egy emeletet és megtaláltam az ajtót 567-es.

Bekopogtam. Hallottam a halk dünnyögést, majd az ajtó kinyílt. 

Egy magas szőkés barna srác állt az ajtóban. Testét nem túl sok ruhadarab takarta. Sőt, egy száll alsónadrág volt rajta.

- Elnézést. Rossz szobánál vagyok! - fordultam el.

- Patrice Styles!! - mondta ki rögtön a nevemet.  - Ha Harry-t keresed még alszik, de felkeltetheted én amúgy is dolgozni megyek. - bólogatott és kijjebb tárta az ajtót. 

Odabent hatalmas kupi volt és erős férfias kanszag. Üres whiskey-s üveg terült ez az asztalon, ami mellett egy még félig üres, avagy félig teli pohár helyezkedett el és egy üres is. A számomra ismeretlen adonisz felöltözött, majd illedelmesen vigyorogva elköszönt. A konyhába mentem és töltöttem egy kis vizet.

- Harold...gyerünk édesem kelj fel. - belenyúltam kusza, a párnán szétterülő hajába. 

- Patrice? - kérdezte meg rekedten. Erős alkoholos illat jött ki száján. Olyan volt, mintha egyenesen az üvegbe szagoltam volna bele, bár én imádtam az illatát bármelyik italnak.

- Igen. Én vagyok az! - hangom rekedtté vált ahogy halkabbra vettem.

- Örülök, hogy itt vagy. - álmoskás mosolya és zöld szemei egyszerre villantak rám.

- Itt van egy kis víz. Idd meg! - nyújtottam át neki, miután felült. Készségesen bevedelte, majd megköszönte. Elnyúltam az asztalhoz és leraktam a poharat.

- Hol van Christian? - nézett körben Hazz.

Oh szóval ez volt a neve az ismeretlen adonisznak.

- Elment. Azt mondta dolgoznia kell menni. Egyébként Ő kicsoda? - tettem fel a kérdést, miközben bátyám egy hatalmasat nyújtózkodott.

- Itt dolgozik. Pincér...és...itt hagyta a kötényét..vagy mi ez! - nyúlt le maga mellé az ágyon felkapva az említett darabot.

Elnevettem magamat.

- Harold ti mégis mit csináltatok? Itt hagyta a gönce egy részét, amely a te oldaladon van és nekem egy szál alsónadrágban nyitott ajtót! - célozgattam és elfogott a kíváncsiság, hogy drága jó bátyám vajon mibe keveredett bele most részegen.

Hangosan elnevette magát.

- Semmit. Bár tényleg meleg...de nem történt semmi. Csak beszélgettünk. - győzött meg róla.

- Rendben van Harold. Csak azért jöttem mert indulnom kell, tudod tegnap mondtam. Szóval bejöttem elköszönni és megkérni téged, hogy szoríts, hogy jó képek szülessenek rólam! - vigyorogtam rá. Gödröcskés mosolyt kaptam vissza.

- Mindenképpen! Bár rólad nem lehet, nem jó képeket készíteni! - kacsintott rám.

- Hey ne flörtölgess velem....tudod férjnél vagyok. - röhögtem fel hangosan és a kezemet mutogattam, hangosan nevetett velem együtt.

- Imádlak te bolond! - ölelt át jó szorosan.

- Én is Hazz. Mindig szeretni foglak, történjék bármi is! - szuszogta bele nyakába.

- Most pedig menj és nyűgözz le mindenkit! - nyomott puszit arcomra.

- Úgy lesz. - egy pillanatra csöndbe maradtam. - Csókollak Harold. 

Távoztam a szobából. Niall-el találtam magam szemben a folyóson az autómhoz közelítve.

- Drágám! - kapott fel köntösében.

- Szerelmem. - csókoltam meg gyorsan. Úgy faltam ajkát mintha ebédem után az lett volna a desszert. - Most mennem kell. De amint hazaértem elmegyünk sétálni! - csókoltam meg még egyszer.

Kiléptem a forgalmas utcára. Majd a kölcsönzött autóhoz léptem. A nap édesen sütött, nem volt meleg, sokkal inkább langyos. Én mégis imádtam. Végre volt értelme az életemnek. Lehet nem is volt jó az idő, csak belülről fűtött valami. 

Utamnak indultam. Átvágtam jó pár kereszteződésen. Az emberek megbámultak, vagy rájöttek ki vagyok, vagy csak furcsa voltam külső szemmel. 

Bekanyarodtam a következő utcába, velem szembe egy hatalmas kamion kanyarodott be. Csak későn vettem észre, hogy rossz sávba megy. Abba a sávba jött amibe én. Megijedtem, de már nem volt időm, nem tudtam elrántani a kormányt. Minden elsötétült szemem előtt.

Nos, még vissza van egy rész..amiben minden kiderül :) MINDEN! Szóval ha meglesz az 5 megjegyzés elhozom nektek a következő részt ;) Pez