22. fejezet ~ (+18)

- Bébi! - szaladt le a lépcsőn. 
- Gratulálok! Gyönyörű voltál. - kapott fel és csókkal lepett meg.
- Köszönöm. Imádlak! Legközelebb veled vonulok végig azon a szőnyegen. - simítottam meg arcát.
- Csináltam neked egy kis meglepetést a hálóban. - felemelt. Kezében tartva vitt fel a lépcsőn be a szobába. Belépve, ahogy letett meztelen talpam érintette a hideg padlót. Kezét a szemem elé tette és semmit sem láttam. A hideg futkosott a hátamon, majd eltűnt a puha kéz szemem elől. Aprót pislogtam és felfedeztem a csodálatos meglepetést, ami már kissé ismerős volt számomra. Rózsák mindenütt, vanília illat borította be a hálót. Gyertyák vették körbe az ágyat és az ablakpárkányt. Eper és behűtött pezsgő pihent a komódon. Lovagom hátulról karolt át és derekamnál összefűzte ujjait. Fejét vállamon pihentette. 
- Ez gyönyörű! - fordultam szembe vele. 
A csodálatos kék szemek nem engedték, hogy elkapjam róluk tekintetemet. Nyakába raktam kezemet és közel vontam magamhoz. Ajkamat az övének nyomtam és vadul csókolni kezdtem. Keze vándor útra tért testemen és a rajtam lévő anyagot kezdte feljebb húzni. Fenekembe markolt és megemelt. Lábamat csípőjén fogtam össze, míg ő tartott. Sétálni kezdett a szobában, de csókunkat még mindig nem szakítottuk meg. Az ablak párkányra ültetett pár gyertya mellé. Lábam közé férkőzött. Ujjammal kitapogattam pólója alját és átvetettem azt, fején. Ő is megszabadított a ruhámtól, hajamból kivette a hajgumit így az óvatosan hullott le vállamon. Újra csókolni kezdett. Felkapott egy hullámos tincset ujjai közé és csavargatni kezdte. Én is hajába túrtam. Hiába volt közel hozzám, még többet akartam belőle. Puha mellkasa óvatosan nyomódott nekem. Szája lejjebb haladt, immáron nyakamon hagyott puszikkal lepett meg, aztán a kulcs csontomat vette kezelésbe és így haladt lefele. Már előttem térdelt. Ujját a fehérneműm szélébe akasztotta és kínzó lassúsággal húzta le. Felállt és újra csókkal perzselte meg ajkamat, ujjával eközben csiklómat dörzsölte. Szájába nyögtem. Kezével átfogott és felemelt, majd a rózsaszirmokkal belepett ágyra rakott és ott folytatta tovább kényeztetésemet. Nem fair, hogy rajta még nadrág van. - jutott eszembe és övcsatjáért nyúltam.
- Nem! Te nyertél díjat, te kapsz ajándékot! - suttogta fülembe, majd beleharapott egy kicsit. 
Két ujját belém rakta, miközben lábam közé mászott és puszikat hagyott hasam alján. Nyakamat erősen szívta és tudtam ennek bizony egy csodálatos lila folt lesz a nyoma holnapra. Kék szeme szinte kiégette zöld szemeimet. Csak néztük egymást, miközben ujja még mindig bennem volt. Felemeltem a fejemet és ajkát simogattam meg az enyémmel. 
- Niall!! - kiáltottam fel, mikor elélveztem. 
Miután kellőképpen kipihegtem magamat, vállánál fogva nyomtam le az ágyra a kis szöszit. Derekán átdobtam a lábamat és végre kikapcsolhattam az övét. Ledobtam a földre amit a csat miatt hatalmasat koppant. De kit érdekelt. Kipattintottam a nadrág gombot, lábával pedig lerugdosta magáról a már nem oda illő darabot, az alsó nadrággal együtt. 
Visszaültem rá. Végig simítottam tökéletes felső testét. 
Istenem bárcsak örökké így maradhatnánk! - gondoltam magamban. Csókot hintettem nyakára, majd hasára és végül ágyékára. Eddig bírta. Fordított helyzetünkön és újra alatta kötöttem ki. Szerettem, ahogy felettem magasodik. Miközben vadul tépte ajkamat, belém helyezte magát. Csípőjét ördögien mozgatta, így kikényszerítve belőlem a nyögéseimet. Hátán végig vezettem körmeimet, elég erőteljesen. 
Ha már Ő egy hatalmas lila foltot hagyott a nyakamon, én miért ne hagynám ott a köröm nyomomat a hátán? 
Nyakamat tovább szívta de most a másik oldalon.
- Ne szívd tovább..lassan nem marad ép nyaki felületem. - lihegtem, mire belőle egy nyögéssel teli nevetés szaladt ki. 
Felülre kerültem és most én írtam le végtelen nyolcasokat csípőmmel. Hangos nyögéssel jelezte, hogy igazán élvezi a dolgot. Lehajoltam hozzá egy csókra. Nyelvét vadul öltötte át számba, és durva táncot járt az én nyelvemmel. Pillanatokon belül a lökések egyre mélyebbek lettek és Niall egy hangos nyögés kíséretében belém élvezett. Én is átadtam magamat a gyönyörnek, majd barátom izzadt mellkasára hajtottam fejemet. Hallgattam heves szívdobogását, ami csillapodni kezdett. Lassan kihúzta belőlem magát és mellé heveredtem.
- Köszönöm. Tetszett az ajándék.
Kék szemeiben valamiféle csillogást fedeztem fel.
- Nem ez volt az ajándék! - kacagott fel.
Kissé megzavarodtam. Ha nem a rózsák, a gyertya és a csodálatos együttlét volt az ajándék akkor mi? 
Felültem és magamra csavartam a kék takarót.
- Akkor mi? - csattantam fel izgatottan.
Felkelt és magára vette a boxerét. Figyeltem, ahogy ki indul a szobából. Izmos háta tökéletes volt, ahogy mozgott. Én is kiléptem az ágyból és az ablakhoz léptem, hogy visszabújjak ruhámba. Ahogy lehajoltam és visszaálltam, megpillantottam a fekete autót és mellette egy fürtös alakot. Hamar rájöttem mi történt. Harold nem ment el, sőt kint akart várni. 
Nem lehet igaz! Mindent látott, ami az ablakban történt. Amint észrevette, hogy felfigyeltem rá, az autóba pattant és elillant. Szaporán vettem a levegőt. A szekrény ajtómhoz léptem és gyorsan kikaptam egy kötött pulóvert, belebújtam egy kopott farmerbe és visszakötöttem a hajamat. Niall újra a szobába lépett kezében egy kis dobozzal. 
Mi a fene! 
Elém lépett és felnyitotta a dobozkát. Egy karkötő lapult benne, amin két nagyobb kocka lógott le, benne egy N és egy P betűvel. Lassan szedtem ki a dobozból.
- Ez...tényleg gyönyörű. - motyogtam és Ő rákapcsolta a kezemre. - Köszönöm. - nyomtam csókot ajkára.
- Hová mész, hogy így kiöltöztél? Hajnali kettő van! - nevetett fel.
- Harry most hívott, hogy anyáék nekem és neki meglepi bulit szerveztek Hazz lakásán, szóval mennem kell. - megint hazudtam.
- Akkor szaladj baby! . csapott rá hátsó felemre. Csókkal köszöntem el tőle.
Felkaptam a kocsi kulcsomat és eszeveszett gyorsasággal viharoztam ki a garázshoz. 
- Indulj már be basszus! - ordítoztam az autóval, ami harmadszori indítás után sem akart elindulni. - Akkor bazdmeg, te rakás szar! - csaptam rá a kormányra. Zsebembe gyömöszöltem a kulcsot és kipattantam a járgányból. Lezártam a garázs ajtót és szaladni kezdtem. Tisztában vagyok vele, hogy Harold lakása egy teljesen másik utcában van, de pillanatnyilag nem érdekelt. A lábam már iszonyatosan görcsölt és az oldalam is szúrt, de mintha az életemért küzdöttem volna, annyira szaladtam. Fél óra folyamatos sprintelés után már Harry bejárat ajtaja előtt álltam. Hosszan nyomtam meg a csengőt, mint valami őrült. 
- Nyitom. Nyitom. - kiáltott ki Harold.
Észleltem, ahogy a folyóson felkapcsolódik a villany. A zár kattant és az ajtó kinyílt. Harold még mindig az öltönyben állt, szeme értetlenül nézett rám. Szemöldökét összevonta.
- Hát te? - kérdezte halkan.
- Harry...basszus. - káromkodtam egyet. 


Itt az idő! Mondd el neki, hogy szereted! Ne várj tovább. - suttogta a belsőm.

- Csukd be az ajtót egy pillanatra kérlek! De nyisd ki ha újra csöngetek! - szuszogtam.
- Babe jól vagy? - kérdezte aggodalmasan.
- Csak csináld!! - korholtam rá.
Az ajtó újra becsukódott.

- Nem szeretem! Te teljesen meg vagy őrülve? Én Niall-t szeretem. - huppantam le a hideg kőre pár méterrel arébb, még mindig Hazz kertjében, miközben saját magammal kiabáltam.

Ha nem szereted mégis minek rohantál ide több kilométeren át? Niall szereted?! Érdekes, miközben Harold-ra gondoltál szex közben. - ordított velem a kis istennőm.

- Hé! Te nem döntesz helyettem! Én tudom mit, avagy ez esetben kit akarok! - kiabáltam fel hangosan.

Te nagyon bolond. Én te vagyok. Ugyanazt akarjuk...még pedig Harry-t!! Harry!! Harry!! Harry!! - suttogta folyton ezt az egyetlen nevet elmém.

Odaszaladtam az ajtóhoz és újra megnyomtam a csengőt. Az ajtó azonnal kinyílt.
- Jót beszélgettél magaddal? - kérdezte meg tőlem Hazz, tekintetén egyre nagyobb aggodalmat vettem észre.
- Én...a kurva életbe is szeretlek téged Harold!!!!!!!! - ordítottam hangosan. Biztos vagyok benne, hogy az egész utca hallotta a szerelmi vallomásomat.
Keze, kezemért nyúlt és össze kulcsolt ujjainknál fogva behúzott a lakásába. Az ajtót, pedig hangosan becsapta.
- Egész éjjel én voltam aki szerelmet vallott neked! Elmondtam, hogy szeretlek, de te nagy ívből leszartad! Nem érdekeltek az érzéseim. Bementél a lakásba, még csak meg sem vártad, hogy esetlegesen lelépjek. Felfaltátok egymást Niall-el a szemem előtt, láttam ahogy ott érint meg, ahol egész éjjel ÉN akartalak megérinteni. Igen. Végig néztem az egészet...fájt, kibaszottul fájt, hogy nem én vagyok az a srác, aki az ágyába vihet ma éjjel. Én akartalak édesen megcsókolni! Azt akartam, hogy együtt ünnepeljük meg a közös díjunkat. Én csak....veled akartam lenni! Aztán megláttál és úgy gondoltam nem akarod, hogy ott legyek, hogy nem akartál velem lenni. És most itt vagy! Megleptél és nem is számítottam rád a ma este folyamán. - édesen átölelt én pedig zokogni kezdtem a vállán. - Csak azt kérem, légy velem akkor is ha fájdalmat okozunk egymásnak és ha bántalak akkor is tudom, hogy te vagy az egyetlen lány aki felborította az életemet. Mert szeretlek. Büszke vagyok ránk! Mi lenne ha együtt élnénk tovább a jövőt?

A gyönyörű szavak, mondatok és gesztusok teljesen felkavartak. Én tényleg szeretem.

- Nem akartam, hogy lásd, amit láttál! Én egy barom vagyok. Szeretlek! De tudod, mi a véleményem erről az egészről. Fáj, hogyha látom, hogy neked fáj. Egy szélhámos vagyok, aki hol veled, hol Niall-el játszadozik..de ez csak azért van, mert azt hiszem tudok szeretni. Talán jobban, mint bárki más. - hüppögtem. Orrát összedörzsölte az enyémmel. Még az orromon is egy könnycseppecske volt. Hüvelykujjával megtörölte vizes arcomat. Ajkával apró puszit adott a számra.
- Nekem te vagy az egyetlenem angyalom! - suttogta. Közben végig szemembe nézett. Perzselt tekintete. Ajkára egy apró mosoly húzódott, míg én még mindig sírtam. - Hagyd abba a sírást szerelmem. Ünnepeljük meg a díjat. - mutatott rá a cipős szekrényen pihenő díjunkra.
Pulcsim ujjába megtöröltem még mindig könnyes pofimat. Harold az összekulcsolt ujjainknál fogva vezetett be a konyhájába. Felkapott és leültetett az egyik bárszékre. A hűtőhöz lépett és kivett egy pezsgős üveget. Fel akartam kelni, hogy elővegyek a szekrényből két pezsis poharat, de két kar a vállamnál fogva lefogott.
- Maradj nyugton! Majd én ide hozom. - mosolygott rám és egy puszit nyomott a homlokomra.

Miért ilyen átkozottul kedves velem mindenki? Miért nem lehetne egyszerűbb ez az egész? - több millió kérdés merült fel bennem. A telefonom vad rezgése a zsebemben ébresztett fel.
Niall!
- Szia édes! Otthon hagytam valamit? - kérdeztem remegő hangon, miközben még mindig a sírás fojtogatott.
- Igen manó. Engem! - kiáltott fel. - Átjöhetek én is, vagy nagyon privát a buli? - kérdezte halkan. Ő a nevetését fojtotta vissza.
- Hát..éppenséggel nem tartom túl jó ötletnek, hogy most átgyere.
- Történt valami kicsim? Nem hallatszol túl feldobottnak! - Niall aggódó hangja, megnyugtató volt. Aggódik értem, én pedig játszok vele. Harry-vel is csak szórakozok. Lehetetlenség egyszerre két embert ennyire szeretni, mint amennyire én szeretem őket.
- Nem. Semmi nem történt. Csak anya van még itt, szóval nagyon zártkörű a buli. - mosolyt erőltettem az arcomra.
- Akkor nem megyek át. Holnap reggel ha hazajössz csinálok palacsintát! - hangján is hallottam, hogy nagyon vigyorog.
- Sok szerencsét édesem. Szeretlek nagyon! Csókollak. - majd letettem a telefont.
Harry visszatért a poharakkal a kezében.
- Csak nem máris hiányzol a lovagodnak? - kérdezte miközben bajlódott a pezsgős üveg kinyitásával.
- Add ide azt az üveget! - téptem ki kezéből. Pillanatokon belül sikerült kinyitnom, majd kipattintanom a kis kupakot a helyéről.
- Mióta vagy te profi pezsgő nyitó? - kérdezte miközben hatalmasra nyitott szemekkel bámult. Kitöltöttem a pohárba a gyöngyöző alkoholt.
- Akkor koccintsunk ránk!! - kiáltottam ahogy felemeltem a poharamat. Harold is így tett, bár nem értett semmit. Poharaink ütemesen koccantak, majd ajkamhoz emeltem és megittam a jó hideg pezsgőt.
Miután ő is legurította az egészet csend állt be. Kínosan nagy csend.
- Harry..sosem kérnék ilyet de, tudnál nekem kölcsön adni egy kis pénzt? - tettem fel halkan a kérdést. Elpirultam. Még sosem kértem tőle kölcsön semennyit.
- Nagyon szívesen. Tudod, hogy akármikor. Mennyire volna szükséged? - emelte fel újra az üveget, hogy töltsön.
- Hát szeretnék egy új autót venni, az enyém bedöglött. Az egész egy nagy rakás szar. - forgattam meg a szememet.
- Hallod te magadat? Egy Range Rover-ről így beszélni. - nevetett fel hangosan. - Szólok Paul-nak, hogy utaljon át pénzt a kártyádra, még ma este. - és már írta is az SMS-t.
- Egy isten vagy! - nyomtam puszit, kissé borostás arcára.
- Egy szexisten! - dicsőítette ő is saját magát. Ledobta magáról a zakót és a székre akasztotta.
- Nem mondod komolyan, hogy egy kis pia ennyire képes kikészíteni? Izzadsz mint egy ló! - cikiztem Harold-ot.
- Nem a pia az ami teljesen kikészített, hanem te. De semmiképp sem az irtózatosan szexi kötött pulcsid! - cinkelt tovább.
Sosem bírta a kötött pulcsijaimat. Keményebb alkoholhoz nyúltunk és előkerültek a jó mélyre eldugott whisky-k. Nem csoda, hogy elrakta. Az utolsó piás kalandja után..
- Szeretnéd, hogy levegyem a pulcsimat? - kérdeztem halál nyugodtan, miután már jó pohár alkoholt a szervezetembe vittem.
- Minden vágyam hogy levedd! - harapta be ajkait.
Figyeltem arcát, ahogy lekapom magamról a már nem kívánt darabot. Egy bőrszínű melltartó volt csak alattam. A kopott farmer még mindig rajtam feszült. De nem az volt az egyetlen feszült dolog a szobában, hanem Harold!
- Szeretnéd, hogy levegyek valamit én is? - úgy kérdezte meg, mintha egy kis ovissal lennék egy szobában.
- Esetleg leszedhetnél engem erről a székről, mert ha egyedül próbálok lejönni róla tutira kitöröm a nyakamat. - nevettem fel.
Harry teljesen magabiztosan felkelt a székéről és felém sétált. Nem tűnt részegnek, sőt még csak ittasnak sem. Két tenyerét két oldalamra tette, ujjaival erősen belém markolt és leemelt a székről.
Mikor lábam érintette a talajt egy kicsit megbillentem, de Harold elkapott.
- Úgy látom nekünk Styles-oknak nem szabad sok whisky-t inni, mert könnyedén megárt. - nevetését még így is teljesen tisztán hallottam.
- Szerintem meg sem ártott! - csípőre tettem a kezemet és igyekeztem megállni immáron a saját talpamon.
- Én is pont úgy veszem észre, hogy teljesen stabil vagy és ha most vadul elkezdenélek csókolgatni, akkor valószínű a talpadon maradnál! - mondta, kihallottam a cinket a hangjából.
- Gyere és nézzük meg. - ajkamba haraptam és kellően próbáltam csábosnak tűnni. Már amennyire ez sikerült.
Pár lépéssel közelebb lépett hozzám.
- Akkor most lesmárollak, de nem foglak tapizni közben. Csak, hogy megnézzük megállsz-e a saját lábacskáidon! - suttogta a fülembe, amitől már alapból kissé dőlni kezdtem de megtartottam magamat. Szája birtokba vette az enyémet, fogával gyengéden megharapta alsó ajkamat, amire én kicsit felnyögtem. Nyelve utat tört a számba, eleinte óvatosan simogatta az enyémet, kicsivel később viszont vadul simogatta szájpadlásomat. Megremegett a térdem és majdnem elestem, de gyorsan megmarkoltam Harry vállát. Nem ért semmit, csúszni kezdett az inge anyaga és megborultam hátrafelé. Kezemmel Harold után kaptam és gallérjánál fogva magammal rántottam. Bár rajtam huppant és iszonyatosan kellemetlen érzés volt, annyira semmit sem éreztem.
- Mondtam, hogy nem vagy józan! - kacagott fel, miközben felkönyökölt mellettem.
- És akkor mi van? Én is kirúghatok egyszer a hámból! - veregettem meg a vállát. Felkelt rólam. Nem ezt vártam...azt hittem magáévá fog tenni a padlón. Jó is lett volna. Helyette most álló helyzetből a kezét nyújtotta felém. Felemeltem a kezemet és elkaptam vele bátyám hatalmas tenyerét. Erősen húzott fel újra állásba.
- Huh.. ez kemény menet volt. - nyögtem fel.
Egyik szemöldökét felvonva várta a magyarázatomat.
- Reménykedtem benne, ha már lent vagyunk a padlón, kettesben és nincsen rajtam pulcsi, akkor majd ott is maradunk és esetleg te is megválsz pár felesleges ruha darabodtól! - mondtam lazán miközben ujjaimmal sétáltam fel mellkasán. Levegő vétele egy másodpercre megingott, majd leszedte a kezemet mellkasáról.
- Hazaviszlek! - vigyorgott rám.
Ez elmeháborodott? Én nem akarok hazamenni!
- Ki említett neked olyat, hogy én haza akarok menni? - fejemet jobbra döntöttem és úgy tettem fel neki a kérdést.
- Szóval maradni akarsz? - fordította el ő is a fejét. Engem majmolt.
Heves bólogatásba kezdtem. Még szép, hogy maradni akarok!
- Akkor azt hiszem felhívom Kimberly-t, hogy mégse jöjjön át ma este. - csúsztatta ki telefonját zsebéből.
- Ha a csajod jönne ide és szét akartad volna baszni a fejét, akkor hazavihetsz. - de már késő volt, hiába szóltam, a nője felvette a telefont, Harry pedig édes, babusgató hangon megkérte, hogy ne jöjjön át, majd le is tette a kagylót.
- És akkor most mit szeretnél csinálni? - csapta össze a tenyerét.
- Van egy pár ötletem..- kacsintottam rá. Neki futottam és egyenesen Harry-nek mentem, addig toltam ameddig hanyatt nem estünk a kanapé hátoldalának és át nem borultunk. Hangosan nevettem.
- Jól vagy? Nem ütötted meg magad? - aggódott Hazz.
- Semmi bajom, hűtsd le magad! - nyomtam puszit ajkára.
Harold a karjába emelt és lefektetett az ágyra. Lábam között volt, egy kezével a háttámlán másik kezével mellettem tartotta magát.
- Mi az az ötlet, ami miatt itt akartál maradni? - zihálva kérdezte. Nagyon jól tudta miért akartam maradni.
- Hm.. - felültem és nagyon közel kerültem hozzá. Nyakába csimpaszkodtam és magamra húztam. Immár rajtam feküdt. Az egész teste mint egy takaró vett körül. Ekkor eszembe jutott, hogy legutóbb mikor így feküdtünk Ő éppen mellkasomon zokogta ki magát. Hajába markoltam és felemeltem fejét. A csodálatos zöld szemei, rózsaszín ajkaimat bámulták.
- Csókolj meg te szarházi. - sutyorogtam.
Felmászott és vadul csókolt. Most már biztosan nem fogok elesni, és nem rontja el semmi sem ezt a pillanatot.

*Másnap reggel*

Meztelenül ébredtem Harry-vel a kanapén, a fejem pedig iszonyatosan sajgott. Kiléptem bátyám mellől és a konyhába vonszoltam el magam. Halántékom dörzsölése kicsit sem javított a helyzeten. A szekrényben hamar rátaláltam a pirulára és véget akartam vetni a fejfájásnak.

A tervem fantasztikusan készen állt. A telefonomra pillantottam és láttam, hogy a kártyámon elég sok pénz van, ahhoz amire készülök. Elhagyom London-t egy kis időre és a fiúkat is. Nem számít, hogy nekem fáj, de nekik nem okozok legalább több fájdalmat. Fél óra múlva indul egy gép Párizsba és én rajta leszek.

Magamra vettem a pia szagú pulcsit és a rongyos nadrágot. Hajamat összefogtam.
Egy papír és egy toll segítségével elköszöntem Harold-tól, majd gyorsan távoztam mielőtt felkelne.
Egy másik levélke is volt a kezembe, mielőtt elmennék a reptérre bedobom a lakásomra, hiszen Niall ott vár rám.

Hívtam egy taxit, majd bedobtam a levelet. Kicsit behintettem a parfümömmel. Tudom, hogy a kis szöszi imádta ezt az illatot. Sírva fakadtam, de mielőtt meggondolnám magam visszapattantam a rám váró sárga autóba.
- És most hova hölgyem? - kérdezte fájó pillantással a sofőr.
- A reptérre. - mondtam elhaló hangon.
- Mit akar ennyire itt hagyni? Egy ilyen csodálatos nőt, mint magát valószínű mindenki szeret...- az autóval ekkor már elindultunk.
- Ez a baj. Túl sok mindenki szeret, én pedig többet szeretek, mint kellene. - könny szökött a szemembe.
Hiányozni fog Niall nevetése, mosolya, dicséretei, bókjai...és Harry haja, teste, az idióta viccek és a sok kellemes időtöltés.
- Minden megfog oldódni. Minél hamarabb, már előre látom. - egy megnyugtató mosolyt villantott felém a sofőr.
Megérkeztünk.


A következő rész 5 megjegyzés és 2 feliratkozó után következik :) Pez