21. fejezet~

- Én nagyon izgulok! - szorítottam meg testvériesen a kezét.
- Én is de, mi nagyon jó tesók vagyunk! Simán megnyerjük. - nyugtatni próbált. 
Amikor meghallottam a sikolyokat és vakuk villanását, amelyhez hangos zene társult tudtam, hogy megérkeztünk. Ajtóm előtt egy fehér szmokingos férfit pillantottam meg, aki a kilincshez nyúlt, majd kitárult az ajtó. Előre engedtem Harry-t, aki kezét felém nyújtotta én pedig feszültem belekaroltam.
- Megérkezett a következő testvér páros! Patrice és Harry Styles sétál be a vörös szőnyegen! - kiáltotta az est egyik házigazdája Justin Timberlake. 
Állítólag Ő fogja átadni majd, a testvérek díját is. Be kell vallanom tökéletes pasi. 
Próbáltam nagyon odafigyelni arra nehogy kitörjem a lábamat, közben pedig mindenfelé mosolyogtam. A vakuk egyfolytában felvillantak. Nem vagyok hozzászokva ehhez. Selena Gomez Slow Down dalaszólt, miközben mi végig vonultunk. 
- Jól csinálod! - röhögött fel Harry.
- Köszi...- nevettem ki.
A saját hangunkat alig lehetett hallani. Nagyon hangos volt mindenki. 
- Lazulj le egy kicsit. Nagyon félsz! - simított végig karomon.
- Az nem kifejezés. Szerintem mindjárt beszarok. - sóhajtottam fel.
- Azt azért ne tedd! - kuncogott fel.
Megérkeztünk a hatalmas fekete fal elé, amire fehér betűkkel több helyen volt ráírva a "Teen Choice Awards" felirat. Szépen elé álltunk, Harold átkarolta a derekamat én pedig fejemet vállára hajtottam. Egy örökké valóságnak tűnt ott állni. Végül tovább indulhattunk és besétáltunk a hatalmas terembe.
Több sztárral is kezet fogtam és bemutatkoztam neki, hála a nagyon híres bátyámnak. 
Helyet foglaltunk az első sorban, a színpad elé. Mellettem Jaden Smith ült testvérével. Hazz mellett pedig az Olsen ikrek csücsült. Egyre jobban kezdtem félni. Bátyám kezét szorongattam ami a szék karfáján pihent.
- Lassan nem marad hús a karomon és a vizet lassan csavarni tudnám az ingem ujjából. - fordult felém. Meglepett mennyire nyugodt tud maradni, míg az én szívem iszonyatosan hevesen vert.
- Ne haragudj. Csak tudod én ilyen eseményen sosem vettem részt, és kicsit izgulok. - engedtem el a kezét, de az enyém után nyúlt és újra megszorongatta.
- Kicsit? - nevetett hangosan. - Nincsen semmi gond. Csak legyél nyugodtabb egy kicsit. - puszilta meg homlokomat. Ez az egyszerű kis gesztus egy cseppet nyugodtabbá tett.
Egyre többen lettek a hatalmas teremben. Hangos volt minden, a zene, a beszélgetések a hátunk mögött.
- Anya néz minket! - mosolygott rám gödröcskésen.
- Tényleg? Honnan tudod? - örültem meg teljesen.
- Írta, hogy gyönyörű vagy. - simította meg az arcomat. - Tényleg csodálatos vagy! Egyszerűen lenyűgöző.
Elpirultam. Egy szót sem tudtam kinyögni. 

Megkezdődött a díjátadó. A legjobb színésznő és színész már megkapta a díjat. A legjobb férfi énekes is átvette a díját. A következő a legjobb női énekes volt, amelyet Selena Gomez nyert. Tapsoltunk neki. 
- A legjobb testvérpáros díjat átadja, Ryan Raynolds színész. - mondta be a hang.
Fény jelent meg a színpadon, majd szétnyílt a fal és kilépett rajta az irtó helyes, ráadásul kedvenc színészem. A pódium elé lépett és köszöntött mindenkit. 
- Örülök, hogy én adhatom át ezt a díjat. Akkor most nézzük a jelölteket! - kiabálta a hangos sikítások mellett. A felette lévő LED falon, megjelent az első kisebb videó benne a Smith testvérekkel. Beszéltek a kiskorukról kb fél másodpercben. A következő az Olsen ikrek volt, akiknek az egyik közös filmjükből mutattak egy aprócska részletet. A Simpson testvérek voltak a harmadikok, akik a bizalomról beszéltek, majd következtünk mi. Hangos zsibongás töltötte be az egész teret, mikor Harry fürtjei jelentek meg.
- Amikor egy testvérrel együtt nősz fel, az teljesen más, mint amikor korkülönbség van köztetek. Ez már több, mint szeretet, ez inkább egy testvéri szerelem. - miközben Harold hangja szólt, a kis kori képeink futottak alatta. 
- Büszke vagyok a bátyámra. Amit végre hajtott az egészen bámulatos. - hallottuk meg végül az én hangomat is. Még két másodpercig pörögtek a képek.
- A kezemben már itt is van a boríték benne a nyertes nevével. Kíváncsiak vagytok rá kik azok? - kérdezte hangosan Ryan. A közönség még hangosabban kiabált be különböző neveket, akit szerették volna, hogy nyerjenek. 
Harry az ujjait az enyémek közé fúrta. Raynolds feltépte a borítékot. A szívem majdnem kiugrott a helyéről és éreztem ahogy az torkomban dobog izgalmamban. Egyre erősebben szorítottam az ujjam között lévő ujjakat. Nem foglalkoztam a ténnyel, hogy Harold gyűrűje lassan a bőrömbe marad. A boríték kinyílt. Mosolyogva olvasta el magában a nevet. Könyörgök ne húzd az időt, csak mondd már azokat a kibaszot neveket. - gondoltam magamban. Mintha száz év telt volna el. 
- A legjobb testvér páros 2013-ban, nem más....mint a.......Styles ikrek. - hangzott el nevünk. Amint meghallottam kezeimet arcom elé kaptam, szemeim könnyesek lettek. Felpattantam a székemről, ahogyan bátyusom is. Kezeit kitárta és magához kapott, erősen ölelt. Karomat derekánál fogtam össze és én is magamhoz szorítottam. Elengedett és megfogta a kezemet. Pacsit osztottunk a rajongóknak, akik végig a neveinket sikoltozták. Felsétáltunk a lépcsőn ami a színpadra vezetett. Óvatosan lépkedtem és még mindig szorongattam Harry kezét. Felérve a színpadra kaptam két puszit Ryan-től, és be kell valljam életemnek ez az eddigi legszebb pillanata. Kezembe adta a csodálatos díjat.
- Ez a díj az eddigi legszebb amit kaptam. Mert nem magamnak vagy a bandának köszönhetem, hanem a legfontosabb nőnek a kis világomban. Patrice a világ legjobb húga. Köszönöm nektek rajongóknak, akik szintén így gondolják, hogy Pat a világ legszebb testvére. - mondta el Harry a beszédét. Kissé talán bele is pirultam.
- Azt kell mondanom én még sosem nyertem díjakat, sőt még vörös szőnyegen sem vonultam fel soha, de megérte. Büszke vagyok a bátyámra. A legjobban, ezt a díjat anyáéknak szeretném megköszönni akik nélkül most tényleg nem lehetnénk itt. - hadartam gyorsan végig a már jól betanult szövegemet. Az utolsó mondatomon Hazza elnevette magát. Kézen fogva a díjjal a kezemben távoztunk le, majd újra helyet foglaltunk eredeti helyünkön. A többi testvér pár gratulált nekünk. 
Innentől kezdve mintha a díjkiosztót felpörgették volna. Sokkal gyorsabbnak tűnt.
- Mondtam, hogy nem kell aggódnod! Ilyen csodás húggal csak nyerni lehet! - puszilta meg arcomat Harold.
-Ez nem az én érdemem, hanem a rajongóitoké, akik miattad ránk szavaztak! - magyaráztam.
Kétlem, hogy miattam szavaztak volna ránk..ez csak azért történt, mert imádják Hazza-t.
- Vagy kikerültek a szexi képeid és mindenki ránk szavazott. Én arra szavaztam, hogy kerüljön le rólad a csipke hacuka. - kacsintott rám.
- Sh...akárki meghallhat minket Harry. - röhögtem fel, leplezve aggodalmamat.
- Egymást alig halljuk szerinted más hall minket? 
Végül rájöttem igaza van. 
- Te csak ne okoskodj! 
- Te meg ne makacskodj! - nyújtotta ki rám nyelvét.
- Ne nyújtogasd mert leharapom. - acsarkodtam.
- Hm..akkor továbbra is nyújtogatom. - dugta ki ismét.
Kinevettem.


- Várj meg itt elmegyek az autómért. - terítette rám bátyám a zakóját. 
Kissé fáztam. Ez a ruha nem volt túl vastag, és semmi pulcsiról nem gondoskodtam.
Ameddig vártam Harold-ra több sztár is odajött hozzám gratulálni a díjhoz. Igazán jól esett.
Megérkezett a fekete autó és bepattantam. A fűtés már be volt kapcsolva, így kellemes meleg járta át a testemet. Bekapcsoltam a biztonsági övemet. Halk zene szólt az autóban.
- Nagyon jók voltunk ma! - kiáltott fel, miközben egyik kezét magasan az égbe emelte.
- Szerintem is! - harsogtam én is, és mindkét karomat felemeltem.
- Nagyon édes volt a beszéded utolsó mondata. Te kis perverz. - egy apró pillanatra rám nézett, közben fehér fogait megmutatva vigyorgott a képembe.
- Hey! Te meg azt mondtad én vagyok a legfontosabb nő az életedben. Ha én perverz vagyok, akkor te idióta! - magyaráztam.
Az autó megállt. Az utca pedig üres volt. Mivel már késő este volt, sötétség lepett el mindent. Haroldra néztem.
- Miért álltunk meg? - talán elromlott valami az autóban. Lefulladtunk volna?
- Idióta vagyok? Azt hiszed nem így van? Azt gondolod hazudtam? Szerinted nem te vagy a legfontosabb nekem? - hangja haragos volt és felettébb rekedtes. Csak bámult előre, figyelte a sárgán villogó rendőr lámpát. Szeme se rebbent. Szorította a kormányt...teljes erejéből, még az erei is kirajzolódtak kezein.
Inkább nem szólaltam meg, csak csendben figyeltem. A levegő vétele felgyorsult.
- Baszd meg! Én szeretlek te nagyon hülye! Tényleg fontos vagy nekem, sosem mondanám, ha nem így lenne. De ez így van, és hiába próbáltalak meg nem úgy szeretni, ahogy szeretlek..nem megy. Hiába van alakulóba egy kapcsolatom, ha itt vagy. Csak rád tudok gondolni akkor is. - folytatta tovább.
- Harry én....- kezdtem bele.
- Ne mondjál semmit. Fogd be a szádat. 
- Fogd be te! - vágtam vissza. Itt az ideje, hogy végre csendben maradjon. Bár Ő félreértette.
Rám emelte vizes tekintetét és közel hajolt hozzám. Ruhám szegélyére tette ujjait. Homlokát az enyémnek nyomta és halkan szuszogott. A hideg is kirázott a közelségétől. Ajka megérintette az enyémet. Óvatos volt. Lassú és gyengéd. Kezemet tarkójára csúsztattam és közelebb vontam magamhoz. Már amennyire ezt egy autóban lehetett. Aprót mosolygott csókunkba. Keze a ruhám alá csúszott. Ujjaimmal hajába markoltam. Egyre vadabbul tépte ajkamat, nyelvét számba csúsztatta és simogatta nyelvemet. Imádom ahogy csókol.
Vissza ült helyére. Kapkodtam a levegőt és kibámultam az ablakon. Az autó elindult. Száguldoztunk. Egy zsákutcát láttam meg. Sötét volt teljesen. Begurultunk a végébe és a motor újra leállt. 
- Beszélgessünk egy kicsit! Ez nekem így nem megy! Mondd istenem miért a testvérem? - fordította fejét az ég felé. 
- Harry. Nyugodj meg! - tettem kezemet a combjára.
Mosolyra húzta a száját, bár nem volt őszinte. 
- Én csak. Nagyon tudnálak ám szeretni! - nézett rám óvatosan. 
- De ez butaság Harold. Csak nézz ránk! Testvérek vagyunk.
- Ádám és Éva is testvérek voltak, mégis benépesítették a Földet! - bólogatott nagyokat. 
Elnevettem magamat a kis mondatán.
- Bújj ide te flúgos! - intettem neki miközben hátramentem a hátsó ülésre. Utánam lépett és lefeküdt mellém. Nem volt túl kényelmes. Fejét mellkasomon pihentette, olyan volt mint egy gyámoltalan kisfiú. 
- Patrice?
- Igen? - kérdeztem miközben haját simogattam. Felnézett rám zöld szemeivel.
- Alszol ma velem? 
- Harold...én megígértem Niall-nek, hogy haza megyek és együtt ünnepelünk. - nyögtem ki. 
- Persze. Menjél csak! - nevetett fájdalmasan. 
- De koccinthatunk egyet együtt ha gondolod! 
- Rendben. - sóhajtott. 
Kirázott a hideg. Lehűlt az autó.
- Fázol édes? - kérdezte rekedtes hangján.
- Egy picit.
Harold gördült egyet és rám feküdt hason. Vigyor rajzolódott ki arcán.
- Ha rád fekszek nem fogsz fázni! Sőőőt....- röhögött.
- Igazad van végül is az öved kapcsa ami egyenesen a hasamnak ér nem jéghideg. - nevettem fel én is.
- Aha..szóval az övem. Hát akkor egyszerű a megoldás. Leveszem. - nyögött, miközben csípőm köré térdelt felettem. Kikapcsolta övét, kihúzta a nadrágjából és ledobta a földre.
Jó volt nézni, ahogy felettem vetkőzik. A szívem hevesen dobogott és reménykedtem benne, hogy nem fogj meghallani,ezt. Visszafeküdt rám, fejét egyenesen a mellkasomra fektette, majd felkapta onnan. Kaján mosolyt villantott felém.
- Lenne egy kérdésem...- félbeszakítottam.
- Ne kérdezz semmit..- takartam el fejemet.
- Miért dobog annyira a szíved, hogy a díjátadón hallják? 
Csak azért is feltette a kérdést.
- Kussolj be! 
- Tudod a múltkor az öltözőben te megkaptad amit akartál...de én nem. 
- Én azt nem akartam. Te csak csináltad! - válaszoltam lazán.
- Megmutatom neked, hogy mit nem akarsz te! - hördült fel.
Azonnal széttárta a lábamat. Nyakamat kezdte csókolni. Kezével hasamra hajtotta a szoknyámat. A bugyimat félre tolta és feldugta nekem két ujját.
- Nem akarod? Mégis nedves vagy. - lihegte és újra csókokkal lepte el bőrömet.
Vadul mozgatta bennem ujjait és felnyögtem. Ajkát az enyémnek nyomta és falta. Percekkel később ujja köré élveztem.
Kigombolta nadrág gombját és letolta a nadrágját a boxerével együtt. Letépte rólam a bugyimat, majd felém magasodott. Hajamba kapaszkodott és belém nyomta magát. Nem volt benne semmi érzelem. Vadul tolt.
Fenekébe markoltam és hanyatt dobtam a fejemet. Élveztem amit csinál. Ki ne élvezné? 
Elvesztettem a fejemet ismét. Átadtam magamat a gyönyörnek, hangosan sikítottam, Harry-ből pedig egy férfias nyögés szaladt ki.
Elhúzódott. Feladta rám a fehérneműmet, majd Ő is felöltözött. Csend volt.
- Tudom...ezt sem élvezted, azért sikítottál. - bólintott.
- Harold...kérlek! - fogtam meg a kezét. Rápusziltam.
Vissza ültünk az első ülésekre.
- Akkor most hazaviszlek! - mondta nevetve.
- Most mi ilyen vicces ha szabad megkérdeznem? - néztem rá értetlenül.
- Sosem dugtam még autóban. 
- Értem..
A halk zene mellett utaztunk haza. Megérkeztünk a lakásomhoz, amiben égett a villany a hálóban. Niall megvárt! Nagyon megörültem. 
- Min mosolyogsz? - kérdezte Harold miközben az arcomat fürkészte.
- Niall megvárt! Ébren van még! - mondtam nevetve. - Jobb lenne ha most mégse jönnél be pezsgőzni. 
- Oké. Akkor holnap után találkozunk. Holnap randira megyek. - vigyora aranyos volt. 

Kikászálódtam és berohantam.
- Bébi! - szaladt le a lépcsőn. - Gratulálok! Gyönyörű voltál. - kapott fel és csókkal lepett meg.
- Köszönöm. Imádlak! Legközelebb veled vonulok végig azon a szőnyegen. - simítottam meg arcát.
- Csináltam neked egy kis meglepetést a hálóban. - felemelt. Kezében tartva vitt fel a lépcsőn be a szobába.